THE GUARDIAN

Lehet, hogy ismét egy hivatalból rettegő külföldi tudósító fészkelte be magát Duna-parti fővárosunkba. Ami azt is jelentheti, hogy néhány évtizedig itt reked, mert ezek annyira imádnak rettegni. 

Fotó: theguardian.com, szerk.


Fotó: theguardian.com, szerk.

Akiről szó van, úgy hívják, Shaun Walker. Budapestről Londonba küldött tudósításának ezt a címet adta lapja: „Hasznos boxzsák”: Miért fordult Orbán Viktor George Soros ellen?

Az összefoglaló így hangzik: „Vannak olyan félelmek, amelyek szerint a szélsőjobboldalt felbátorítja a Magyarországon született milliárdos elleni kampány. Shaun Walker jelenti Budapestről”.
Nos, ez a Shaun Walker a nagyon népszerű és egykor tényleg a tárgyilagosságáért is olvasásra érdemes lapnak a moszkvai tudósítója. Jobban mondva, minden bizonnyal már nem az és ez az első cikke, amit tőlünk küldött. Netán már hivatalosan is budapesti tudósítóként. 

Hogy miért gondolom így? 
Elmondom. 

Június 2-án egy magyarul beszélő hölgy azzal hívott fel, hogy a Guardian szeretne velem egy interjút készíteni. 
Mivel a naivitás ágyát kinőttem és ismerem a Guardiant, volt egy olyan érzésem, hogy itt a kormánynak mennének neki, ha elmondanám a véleményemet az itt folyó dolgokról, de azonnal és kedvesen igent mondtam. A hölggyel megbeszéltünk egy időpontot, és azt mondta, egy-két perc múlva visszahív, miután a megállapodott helyet és időt egyezteti Shaun Walkerrel. 

Kedves hangon mondtam neki, hogy még mielőtt letenné a telefont, nekem is van egy kérésem. Hogy én pedig Walker úrral szeretnék egy interjút készíteni. Mivel ismerem a nyugati liberális újságírók gyávaságát, tudtam, a találkozóból semmi nem lesz. 
Úgy is lett.
Shaun hölgyeménye azóta is hív. 

Ellenőriztem az egyébként fiatal figurát és láttam, hogy a Guardian moszkvai tudósítója. 
Most meg azt látom, hogy Budapestről tudósít. 

Ezért gondolom, hogy netán megkezdte itteni munkáját és csatlakozni fog a többi nyugati rettegőhöz, akik közül nem egy már 1990 óta innen kiáltja nyugati irányba mindazt, amit a kevés kézben lévő médiumok tulajdonosai elvárnak tőlük. 

Walker riportját azzal kezdi, hogy 1989-ben Soros fizette Orbán Viktor nagy-britanniai ösztöndíját. Majd később azt jelenti, hogy ma pedig ezt a Sorost össze-vissza támadják. Az ellene fordulás a 2015-ös migránsválság idején kezdődött, és az őt körülvevő vita egyre erősödik. 

Az ember az ilyen médiumok Orbán-tárgyú írásainál már türelmetlenül várja, mikor bukkan fel a vezényszó, az „antiszemitizmus”, hogy az olvasókat a kötelezően elvárt irányba fordítsa. Ez az öt nyomtatott oldalnál kicsit hosszabb cikk harmadik oldalának végén bukik elő. Aki a kifejezés szállítója, az Heather Grabbe, a Nyílt Társadalom Európai Politikai Intézet igazgatója. Ő arról biztosította a kifejezés kimondásáért neki nyilván oly’ hálás Walkert, hogy a Fidesz Soros-ellenes kampányában „nyílt antiszemita felhangok” vannak. 

Ami egyébként totális marhaság. 

Walker ezután több bekezdésben antiszemitázgat, majd meglátogatja a Demokratát, Bencsik András főszerkesztőt idézve azzal, hogy ő Sorost „olyan veszélyes embernek tekinti, aki destabilizálja Magyarországot”, elsősorban a migrációhoz való hozzáállásával. 
Shaun elmondja, hogy Bencsik András irodája falán kardok meg hasonlók mellett ott függenek államférfiak fotói. 

Andrást idézve záródik a cikk emígyen: „Az álarc mögött egy másik ember húzódik meg egy olyan céllal, amelyről nem tudjuk, hogy micsoda. Valamilyen tervet főzött ki, de senki nem tudja, mit”. 

A cikk összefoglalója szerint az ilyen szövegek felbátorítják a szélsőjobbot. 

Elmondaná valaki, hogy a csattanóként idézett előbbi mondatban mi van, amitől egy szélsőjobboldali felbátorodik? 

Lovas István