Szörnyetegek szabadultak rá Amerikára

– A Biden-kormányzat alatt mintegy 8 millió ember érkezett illegálisan az Egyesült Államokba. Így utólag ki lehet szűrni, hogy kik jelentenek közülük veszélyt az amerikai társadalomra?

– Nemcsak nyolcmillió emberről van szó, hanem további egymillióról, akik legálisan érkeztek, és még majdnem egymillióról, akik vendégmunkás-vízummal léptek be az országba. Az államigazgatás túlterhelt, és nem képes ellenőrizni mindenkit. Volt például olyan eset, hogy egy férfi, aki a terrorlistán szerepelt, illegálisan lépte át a határt, a határőrség egyik tisztje lekérdezte az adatait a Terrorellenes Központból, de aztán csak egy héttel később jutott el oda, hogy elolvassa az emailt, amiben arra utasították, hogy tartóztassa fel az illetőt. Két hétbe telt, mire elfogták Floridában. A másik gond az, hogy bár tudtuk, hogy a legtöbben a jobb megélhetés reményében jöttek és visszaéltek a nyitott kapuk politikájával, de nem volt eszközünk a kiszűrésükre. Nem ismerhetjük az összes potenciális bűnözőt vagy terroristát a világon. Például a venezuelai kormánnyal nincs hivatalos kapcsolatunk, így nem tudjuk leellenőrizni, hogy ki milyen múlttal érkezik onnan. A Biden-adminisztráció tehát arra a feltételezésre épített, hogy mindenki őszintén bevallja az igazságot. Ráadásul a kormányzat bizonyos csoportoknak, például a már említett venezuelaiaknak, védelmet biztosított a kitoloncolás ellen.

– A Trump-kormányzat helyre tudja hozni a károkat?

– Több mint 9 millió embert lehetetlen utólagosan ellenőrizni. Akkor tudjuk meg, hogy kik is ők valójában, amikor bűncselekményt követnek el. Akit letartóztatnak, attól ujjlenyomatot vesznek, és ezt összevetik a bevándorlási adatbázisokkal. De ne felejtsük el, hogy kétmillió ember úgy jutott be, hogy semmiféle adatot nem rögzítettünk róluk. Ők egészen addig láthatatlanok maradnak, amíg nem tesznek valami törvényelleneset. A Trump-adminisztráció nemcsak az ismerten veszélyes személyeknek próbál utánuk menni, hanem minden illegálisan itt tartózkodónak. Ez azonban nagyon hosszú menet lesz.

– Ráadásul nemcsak Latin-Amerikából érkeztek illegálisan az Egyesült Államokba, hanem a világ minden tájáról. Sok közel-keleti és afrikai is kihasználta a nyitott kapuk politikáját. Van információjuk arról, hogy ezt kihasználták-e olyan terrorszervezetek, mint az Iszlám Állam vagy az al-Kaida?

– Van értesülésünk arról, hogy ezek a csoportok is igyekeztek kihasználni a határhelyzetet. Az embercsempészeket csak a profit érdekli és bárkit áthoznak, aki hajlandó fizetni. Van olyan dokumentált eset, amikor a szomáliai al-Shabaab-hoz köthető személyeket hoztak be. A csempészek tudták, kik ők, de nem érdekelte őket. Egy másik esetben egy üzbég csempészről kiderült, hogy kapcsolatban állt üzbég terrorszervezetekkel. Most az amerikai hatóságok próbálják kideríteni, hogy pontosan kiket hozott be – de ehhez kénytelenek a csempész elmondására hagyatkozni. 30 év kutatói tapasztalata alapján azt mondhatom: nem helyes csak a terroristák kiszűrésére koncentrálni. A legjobb módszer az, ha minden újonnan érkezőt következetesen és rutinszerűen ellenőrzünk, függetlenül attól, hogy az illető mezőgazdasági munkás, építőipari dolgozó vagy esetleg terrorista. Ha sikerül megállítani az összes jogosulatlan határátlépést, akkor a terroristák sem fognak bejutni.

– Az illegális bevándorlók nagy része Dél- és Közép-Amerikából érkezett. Tudvalevő, hogy ezen országok több bűnbandát kitermeltek már az Egyesült Államokban. Az újonnan érkezők megváltoztatták a bűnözési helyzetet?

– Igen, határozottan. A legismertebb példa a venezuelai Tren de Aragua nevű börtönbanda, amelynek tagjai tudatosan azért jöttek, hogy kiterjesszék bűnözői tevékenységüket az Egyesült Államokra. Kezdetben főként nőket csempésztek be és futtattak, majd rájöttek, hogy saját embereiket is könnyen be tudják hozni. Aztán New Yorkban utcai tolvaj hálózatokat építettek ki: kézitáskákat loptak el, de nem a benne lévő pénzért, hanem a bankkártyákért, amelyeket aztán feltörtek. Miamiban drogkereskedelemben és bérgyilkosságokban utaztak, míg Denverben védelmi pénzeket szedtek a helyi venezuelai közösség tagjaitól, akik tudták, hogy kikkel állnak szemben – szemben az amerikaiakkal, akik még csak nem is hallottak erről a bandáról. A menekülttáborokban is raboltak, fenyegettek, megvertek másokat, főleg honfitársaikat. Időbe telt, mire az amerikai rendőrség felismerte, hogy ezek a különböző esetek valójában összefüggenek. De nem csak szervezett bűnözésről volt szó, hanem nyers erőszakról is. Ezek az emberek többségében börtönviselt, brutális személyek, akik szörnyű bűncselekményeket követtek el. Egy georgiai egészségügyi hallgatót megerőszakoltak, Wisconsinban pedig egy férfit egyszerűen kibeleztek, látszólag minden ok nélkül. De az El Salvador-i MS-13 banda is kihasználta az amerikai jogrendszer egy kiskapuját, miszerint minden 18 év alatti személyt, aki szülő nélkül lép be, be kell fogadni. El Salvadorban ezért kifejezetten 15-17 éves fiatalokat toboroznak, akiket bejuttattak az Egyesült Államokba és bűncselekményekre vettek rá. A fiatalok kábítószert árultak, információt gyűjtöttek, beszerveztek másokat, lopásokat követtek el, tudván, hogy fiatalkorúként enyhébb elbírálásban részesülnek, gyorsan szabadulnak, és kezdhetik elölről.

– Illegális bevándorlókat kitoloncolni, legyen szó hétköznapi emberekről vagy bűnözőkről, csak akkor lehet, ha a származási országok is együttműködnek ebben. Hajlandók visszafogadni a saját állampolgáraikat ezek az országok vagy az Egyesült Államoknak nyomást kell gyakorolnia rájuk?

– Az amerikai kormánynak nyomást kell gyakorolnia, mert ahogy mi sem akarjuk, hogy ezek az emberek nálunk maradjanak, úgy a kibocsájtó országok sem akarják otthon tudni őket. Pedig a visszavételük nemzetközi jogi kötelezettsége lenne ezen kormányoknak. A Trump-adminisztrációnak diplomáciai eszközökkel és szankciók kilátásba helyezésével sikerült már több országot, például Venezuelát is rávennie polgárai visszafogadására. El Salvadorral már korábban is viszonylag jó együttműködés volt ezen a téren. Mostanra sokan belátták, hogy jobban járnak, ha visszaveszik az embereiket, mint ha kereskedelmi vagy gazdasági szankciókkal kell szembenézniük.