Hirdetés

– Hogyan lesz egy orvosból az első világháború kutatója?

– Orvosi tanulmányaimmal együtt szinte minden könyvet elolvastam, amelyet brit és francia történészek írtak az első világháború okairól. Szilárdan hittem az értelmezésükben: Németországot teljes mértékben hibáztatni lehet, miközben Nagy-Britannia „bátor és nemes” katonái és tengerészei a szabadságért és a civilizációért harcoltak és haltak meg. Büszke voltam rá, hogy ismertem néhányat azon bátor férfiak közül, és lényegében ezt a nézetet vallottam 2001-ig, amikor 53 évesen otthagytam a mozgalmas orvosi életet. Nem „mentem nyugdíjba”, hanem karriert váltottam, az orvostudományról áttértem a geopolitika és a háborúk kialakulásának tanulmányozására. Egy kis nyugdíjból származó jövedelemmel és azzal, hogy a feleségem szívesen vállalta, hogy mellrákra szakosodott radiográfusként végzett munkájával finanszírozza a megélhetésünket, akkortól már mindennap bőven volt időm arra, hogy igazi szenvedélyemnek hódoljak, az első és a második világháború eredetét kutassam.

– Ekkor jött rá, hogy hiba van a kréta körül?

– Elkezdtem mást is olvasni, és arra a megdöbbentő felismerésre jutottam, hogy lényegében minden téves volt, amit az előző években az első világháborúról feltételeztem. Az 1914–1918-as vérengzésekért teljes mértékben Nagy-Britannia volt a felelős, nem Németország vagy az Osztrák–Magyar Monarchia. Az igazsághoz vezető hosszú utamnak ebben a szakaszában már rég meghaltak a kórházban lévő sebesült barátaim, és soha nem tudtam – szerencsére – elmondani nekik a szörnyű igazságot.

Korábban írtuk

– Hogyan dolgozott együtt szerzőtársával, a néhai Gerry Dochertyvel? Milyen volt a munkamódszerük?

– Sajnos Gerry tavaly meghalt. Kis vidéki falvakban éltünk Közép-Skóciában, alig két mérföldre egymástól. Az első világháború iránti közös érdeklődésünk okán 2009 körül egyesítettük erőinket erre a projektre. Gerry az Edinburgh-i Egyetemen történelem és közgazdaságtan szakon szerzett kétszeres első osztályú diplomát, és egy nagy középiskola rektora volt. Emellett részmunkaidős színházi rendezőként és drámaíróként működött, írt és rendezett egy elismert darabot az első világháborúról. Gerry jól ismerte a brit történészek beszámolóit, és kezdetben összeesküvés-elméletnek tartotta a munkámat.

– Akkor jól kezdődött!

– Igen, de amint gondosan elolvasta a nagy mennyiségű bizonyítékot, ő is túllépett a kognitív disszonanciáján és rájött, hogy az elmúlt évszázadban számos, főleg az Oxfordi Egyetemhez kötődő fősodorbéli brit akadémikus hamis történelmet kreált, hogy Nagy-Britanniát felmentse a felelősség alól. Gerry szenvedélytől és haragtól fűtve emiatt korai nyugdíjba vonult, hogy e könyv kutatására és társszerzőként való megírására koncentrálhasson. A tíz év alatt, amit együtt töltöttünk, lényegében minden hétköznap találkoztunk, rendszeresen látogattuk a londoni, oxfordi, edinburgh-i és más nemzeti könyvtárakat. Az igazságot akartuk felkutatni, ezért minden forrást, amelyet a mi értelmezésünk felépítéséhez felhasználtunk, kétszeresen is ellenőriztünk. Ha bármilyen kétség merült fel, akkor inkább kihagytuk őket. Az ördög ügyvédjét játszva Gerry órákig faggatott engem a kutatási eredményeim valódiságáról, én pedig megismételtem ezt az övéivel. Az igazság volt az első, a második és az utolsó szempont mindazzal kapcsolatban, amit a könyvben írtunk, és mindkettőnknek százszázalékosan meg kellett győződnie róluk, mielőtt bármilyen anyagot felvettünk volna a könyvbe.

– Erdélyi magyarként megértem, milyen az, amikor egy közösségre ráerőltetnek egy mindent átfogó narratívát. Hogyan látják magukat a skótok? Szerepet játszott a skót szemlélet a könyv megírásában?

– Az egykor független, szuverén Skóciát több mint háromszáz éve angol politikai rendszer uralja, amely az imperializmuson és a nemzetünktől idegen értékeken alapul. Sok skót, köztük Gerry és jómagam is, vágyik a skót függetlenségre, de egyelőre az enyhe többség fenn kívánja tartani a kapcsolatot az Egyesült Királysággal. Skót republikánusokként gyűlöltük az angol felsőbb osztály és monarchia uralmát hazánk felett. Akik ismerik kis nemzetünk valódi történelmét, megértik, hogy miért „ég a tűz a gyomrunkban” az angol birodalmi uralom ellen. Ez kétségtelenül szerepet játszott abban, hogy eltökéltek vagyunk az igazság feltárására, de nem engedtük, hogy ezek az érzések befolyásolják munkánkat. Kemény, tényszerű bizonyítékok vezetnek el a csupasz igazsághoz, miszerint az angol elit titkos összeesküvése (amely a gazdag és hatalmas amerikai elit összeesküvésével együtt dolgozott) felelős az első világháborúért és legalább tízmillió ember haláláért.

– Magyarországon A titkos elit címmel jelent meg a könyve, immár a negyedik kiadásnál tart és bestsellerré vált. Hogyan tudná röviden leírni, kik voltak ennek a társaságnak a tagjai, és miért állt érdekében egy nagy európai háború kirobbantása?

– A „titkos elitet” egy vezető amerikai akadémikus, Carroll Quigley professzor már régóta átfogóan részletezi Az anglo-amerikai berendezkedés és a Tragédia és remény című könyveiben. Quigley feltárta, hogy gazdag és befolyásos angolok egy csoportja (összesen mintegy 90-en) 1891-ben Londonban titkos társaságot alapítottak azzal a céllal, hogy a már amúgy is hatalmas Brit Birodalmat a világ minden pontjára kiterjesszék. A társaság tagjai között számos befolyásos ember volt, köztük a dél-afrikai gyémántmágnás, Cecil Rhodes multimilliomos, a nemzetközi Rothschild Bank részéről Lord Nathaniel Rothschild és az akkori világ leggazdagabb embere, Lord Esher. Esher közeli barátja, bizalmasa és tanácsadója volt Viktória királynőnek és fiának, Eduárdnak, aki anyja 1901-es halála után VII. Eduárd néven király lett. Eduárd királyt Quigley nem nevezte meg a titkos társaság tagjaként, de Lord Esher volt a hangja és füle a társaságon belül, és az biztos, hogy a király teljesen tisztában volt a szervezettel és annak tervével, hogy Németországot eltiporják a Londonban megtervezett háborúban.

– Tehát Caroll Quigley nyomán indultak el.

– Igen, és ő, aki leleplezte ezt a Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban a legmagasabb szinten működő összeesküvő csoportot, nem volt különc professzor vagy renegát összeesküvés-hívő. Az Egyesült Államokban elismert akadémikus volt, történelmet tanított a Harvard, a Yale és a Georgetowni Egyetemeken, és számos fontos amerikai nemzeti bizottság tagja volt. Quigley-t nagyban segítette elképesztő felfedezéseiben egy Nagy-Britanniában nagyra becsült történész, Sir Alfred Zimmern professzor. Mielőtt mindent elárult volna barátjának, Quigley-nek, Zimmern maga is tagja volt a titkos társaságnak. Ismerte a tagok többségét, nem értett egyet a Németország eltiprására irányuló európai háborúra vonatkozó tervükkel, és undorodva kilépett. Quigley és Zimmern tudta, hogy az angol–amerikai összeesküvők globalista céljaik legnagyobb lehetséges akadályának a Németország és Oroszország közötti szövetséget tartották. Ez ugyanis felülmúlná az angol–amerikai szövetséget az ipari és katonai munkaerő és hatalom, valamint a tudományos ismeretek és az ásványkincsek tekintetében. És ami döntő fontosságú, ez a szövetség irányítaná Kelet-Európát és az eurázsiai szárazföldek kapuját. A titkos elit részletesen elmagyarázza, hogy a titkos társaság 1900-tól kezdve hogyan tervezte a nagy háborút, hogy e potenciális orosz–német szövetség fenyegetését kiiktassa, lényegében egymásnak ugrasztva a feleket. Carroll Quigley műve ma már nélkülözhetetlen olvasmány mindazok számára, akiket érdekel a geopolitika, és odáig mennék, hogy szinte lehetetlen igazán megérteni a huszadik század zűrzavaros történelmét anélkül, hogy elolvasnánk Az angol–amerikai berendezkedést.

– Miért volt Afrika olyan fontos az európai hatalmi egyensúly szempontjából?

– Amikor a titkos társaságot 1891-ben Londonban megalapították, tervük első fázisaként egy dél-afrikai háborút akartak kirobbantani, amely a búr telepesek kezéből kivenné az ottani rendkívül jövedelmező arany- és gyémántbányákat. Az 1899–1902-es második búr háborút a titkos társaság tagjai – különösen Lord Alfred Milner és Cecil Rhodes – szándékosan szították a médiában és informális úton. Rhodes célja az volt, hogy Fokvárostól az egész afrikai kontinensen át a Földközi-tengerig vasútvonalat építsen. Ezáltal Nagy-Britannia lényegében az összes afrikai ország felett ellenőrzést szerzett volna, és mindez természetesen megkönnyítette volna a szabad rablást és a kifosztásukat. Az Észak-Afrikán keresztül a Vörös-tengerig és keletre vezető, rendkívül fontos Szuezi-csatorna ellenőrzése szintén brit prioritás volt.

– Magyarország az Osztrák–Magyar Monarchia részeként vesztette el a háborút. Nekünk úgy tanították, hogy Ferenc Ferdinánd meggyilkolása váltotta ki a nagy európai háborút, amelynek mi is okozói voltunk. A téma ismeretében hogyan látja Magyarország szerepét ebben a korabeli, titkos társaságokkal és érdekekkel teli, bonyolult világban?

– A titkos elit bemutatja, hogy a Ferenc Ferdinánd elleni merényletet és annak következményeit hogyan manipulálták, ha nem is irányították teljes egészében a Szerbiában és a Balkánon másutt működő londoni összeesküvés ügynökei. II. Vilmos császárral elhitették, hogy Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország rokonszenvezik azzal, hogy az osztrák–magyar hatóságok a főherceg meggyilkolásának megtorlásaként közvetlen lépéseket tegyenek Szerbia ellen. Így hát a császár szokásához híven elment nyári körútjára abban a hiszemben, hogy a helyzet lokálisan, egy nagyobb háború nélkül is megoldódik. Ferdinánd meggyilkolását London gondosan manipulálta, hogy a régóta tervezett háborút kirobbantsa, de ha a csel kudarcot vallott volna, volt egy B tervük is. E terv bonyolult részleteit a könyv részletesen bemutatja. Félreértés ne essék, Magyarországot, akárcsak Írországot és gyakorlatilag az összes kisebb nemzetet (beleértve Skóciát is) egy nagy mészárlásba terelték bele ezek a gazdag, hatalmas és teljesen kegyetlen pszichopaták, akik csak szeretett Angliájukkal és „Isten adta” birodalmának jövőjével törődtek.

– Hogyan alkották meg a hivatásos történészek az első világháború máig érvényes narratíváját, és kinek áll érdekében ennek az értelmezésnek a fenntartása?

– Quigley professzor elmagyarázza, hogyan érte ezt el a titkos elit az Oxfordi Egyetem ellenőrzése és az ott és más angol egyetemeken működő modern kori történelem és hadtörténelem tanszékek finanszírozása révén. Ezek a gazdag elitek vették fel és rúgták ki a professzorokat és a vezető oktatókat ezeken a tanszékeken – különösen az oxfordi All Souls és Balliol kollégiumokban. És ezen keresztül, ahogy Quigley nyersen fogalmaz, „képesek voltak … monopolizálni a saját korszakuk történetének megírását és tanítását”. Az 1914–1918-as háború első napjától kezdve az engedelmes akadémikusok abszurd német-, osztrák- és magyarellenes propaganda-röpiratokat és könyveket kezdtek el gyártani felháborító hazugságokkal arról, hogy ezek gonosz, Isten által elhagyott országok, miközben a bátor, ártatlan Nagy-Britannia erényeit dicsérték. Ehhez a nagy hazugsághoz csatlakoztak az anglikán egyház vezető papjai – különösen a londoni püspök. Ez az állapot a huszadik században is folytatódott, amikor Oxfordban „vezető akadémikusok” ismételgették a „Nagy-Britannia jó – Németország gonosz” mantrát. Minden történészt, aki kétségbe vonja a hivatalos narratívát, összeesküvés-elméleti mániákusnak minősítenek, pedig a CIA találta ki az „összeesküvés-elmélet” kifejezést, hogy hiteltelenítsen mindenkit, aki nem fogadta el a Kennedy elnök 1963-as meggyilkolásáról szóló hivatalos Warren-jelentést. Ma fegyverként használják azok ellen, akik a történelmi igazságot keresik. Biztos, hogy vannak bolondok, akik elbizonytalanítják a közvéleményt képtelen ostobaságokkal, de az első világháborúról szóló hamis narratíva nagyrészt a történészek félénkségének köszönhetően győzedelmeskedett és van érvényben a mai napig.