Ahogy az lenni szokott, az olimpiai játékok ismét a politikai csatározások terepévé váltak. Míg a február 9-én kezdődő pjongcsangi téli olimpia a Koreai-félszigeten a megnyugvást, a nyugati–orosz kapcsolatokban a feszültség fokozódását hozhatja el.

Január 9-én, harminc évvel azután, hogy Észak-Korea az 1988-as szöuli olimpia elleni tiltakozásul felrobbantotta a dél-koreai légitársaság egyik Bagdadba tartó utas­szállítóját, és két évvel azután, hogy a két ország felfüggesztette a tárgyalásokat, váratlan áttörés történt. Phenjan bejelentette, hogy atlétákat küld a dél-koreai játékokra, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság pedig jóváhagyta egy közös koreai női jégkorongcsapat felállítását. Így a két ország csapatai, amelyek a világranglista szerint hozzávetőleg hasonló szinten állnak – a déli a 25., az északi pedig a 22. helyen – a régi koreai zászló alatt vonulhatnak fel.

Nem ez az első alkalom, hogy a két ország közös zászló alatt vonul fel egy világverseny alkalmából. Az elemzők és a politikusok mégis azt remélik, hogy amint a hidegháború idején a pingpong segített közelebb hozni egymáshoz a kínai és amerikai politikát, úgy mozdíthatja el a holtpontról a jégkorong a két Korea kapcsolatát, és segíthet feloldani az egyre inkább háborússá váló hangulatot.

A kétoldalú kapcsolatok talán soha nem voltak olyan mélyen, mint most, Phenjan kísérleti atomrobbantásait és rakétatesztjeit követően. A közös szereplés mindenesetre jó jel. Noha egy sportesemény önmagában aligha hoz békét, a tény, hogy Kim Dzsong­un jóváhagyta az észak-koreai sportolók szereplését, már önmagában jelzi, hogy Phenjan alapvetően nem kívánja tovább eszkalálni a konfliktust déli szomszédjával. Míg azonban a két Korea viszonyában enyhülést, a nyugati és orosz kapcsolatokban további feszültségeket hoz az olimpia.

„Oroszország a szívemben van” – üzeni az orosz olimpikonok egyenpólója. Ez természetesen nem a csapat hivatalos meze. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) kollektív büntetése miatt ugyanis a dél-koreai játékokon részt vevő 169 orosz versenyző öltözetén „Oroszország” helyett „Olimpiai Sportoló Oroszországból” felirat szerepelhet csupán. A NOB annyi engedményt tett, hogy – míg a sportolók csak az olimpiai zászló alatt vonulhatnak – az orosz szurkolóknak engedélyezte a nemzeti lobogók és jelképek használatát. Szigorúan figyelmeztette őket azonban, hogy bármiféle „szervezett politikai demonstráció” esetén további szankciókat léptetnek életbe, ami azt eredményezheti, hogy az orosz sportolók még a zárógálán sem emelhetik magasba hazájuk lobogóját.

A NOB decemberben tiltotta el az Orosz Olimpiai Bizottság versenyzőit a játékoktól, államilag szervezett doppingolás vádjával. A vizsgálat még 2014-ben, a Das Erste nevű német lap egy riportja alapján indult el, amely azt állította, hogy a Szocsiban tartott téli játékok orosz atlétáinak 99 százaléka doppingolt. A hír kivizsgálásával a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) a kanadai sportjogászt, Richard McLarent bízta meg, aki, úgymond, szakvéleményét szinte kizárólag az orosz antidoppingközpont korábbi vezetőjének, az azóta Egyesült Államokba emigrált Grigory Rodchenkovnak a feljelentésére alapozva államilag támogatott doppingolással vádolta meg Oroszországot. A NOB ezt vizsgálat nélkül elhitte, és az olimpiai játékok történetében példátlan módon, kollektív büntetéssel eltiltotta Oroszországot a játékoktól.

Az ügy súlyát nehéz alulértékelni. Oroszországban ugyanis a sport, de különösen a téli sportok nemzeti ügynek számítanak. A Szovjetunió 1956 és 1991 között két verseny kivételével minden alkalommal az olimpiai éremtáblázatok élén végzett. A jelcini káosz idején a sporttámogatások megcsappanása és a sportolók emigrációs hulláma véget vetett az aranykornak, majd Vlagyimir Putyin elnökségével az orosz téli sport magára talált, és újra a világ élmezőnyébe tört.

A diadalmenet azonban a 2010-es vancouveri játékokon megtorpant. Az orosz jégkorong-válogatott megalázó, 7-3-as vereséget szenvedett Kanadától, így már a negyeddöntőben elbúcsúzott a játékoktól. Ami pedig talán ennél is nagyobb pofon volt az oroszoknak, 1964 óta először nem csendülhetett fel az orosz himnusz a műkorcsolya-versenyszám eredményhirdetésén. A kudarc ráadásul pont abban az évben jött, amikor az energiahordozók alacsony világpiaci ára miatt a korábban bővülő gazdaság 8 százalékkal visszaesett. Nem véletlen, hogy a 2014-es, Szocsiban megrendezett olimpia presztízskérdés lett Moszkva számára.

Noha a Putyin-ellenes nyugati sajtó nagyítóval kereste a szervezési hibákat, a játékok sikeresen lezajlottak, Oroszország pedig ismét elfoglalta szokott helyét az éremtáblázat élén. A NOB ügyesen előhúzott doppingvádja azonban ismét keresztbe tett az orosz sport diadalmenetének. Atlétáinak kizárása miatt Oroszország lecsúszott a 2016-os riói játékok éremtáblázatának dobogójáról. A pjong­csangi téli játékokról való kizárás pedig még ennél is nagyobb pofon az orosz sportnak. Olyannyira, hogy február elején Vlagyimir Putyin személyesen kért bocsánatot az olimpikonoktól, amiért „nem tudták megvédeni őket” a politikai támadásoktól, így azoknak a felkészülés mellett a nemzetközi rágalmakat és a bizonytalanság terhét is el kellett viselniük.

Moszkva politikai támadásnak minősítette sportolóinak eltiltását. Bár a krími és kelet-ukrajnai válság fényében valóban nem nehéz politikai kontextusba helyezni a Moszkvát ért vádakat, nem csak a nagypolitika állhat a büntetés hátterében. A NOB működését ugyanis nem államok, hanem olyan – a kínai Alibaba kivételével – nyugati multinacionális vállalatok finanszírozzák, mint a Coca-Cola, a Samsung, a Procter & Gamble és mások. Pénzükért cserébe a vállalatok hárommilliárd tévénéző előtt tehetik közszemlére emblémáikat, hirdetéseiket. A szponzorok arra hivatkoztak, hogy nekik a legkevésbé sem hiányzik, hogy több százmillió dolláros támogatásaikért cserébe nevüket a csalással és tiltott szerekkel kössék össze az emberek. Márpedig a McLaren-jelentés kapcsán újra a nemzetközi figyelem kereszttüzébe került a dopping és az olimpia kapcsolata.

A baj azonban az, hogy a doppingban nem csupán Oroszország érintett, hanem az egész világ. Ezen az elven az olimpiát, úgy, ahogy van, be kéne tiltani. Ugyanis 2016 szeptemberében a Fancy Bear nevű orosz hackercsoport betört a WADA szerverére, majd a minősített dokumentumokat a világ elé tárva bebizonyította, hogy alig találni olyan nemzetet, amelynek sportolói ne szednének rutinszerűen különböző teljesítményfokozókat. Amikor 2016-ban a WADA 148 szabálysértést rótt fel Oroszországnak, akkor Olaszország 123, India 96, Belgium és Franciaország pedig 91 váddal kényszerült szembenézni. Feltűnő, hogy a világ legfejlettebb vegyi és gyógyszeriparát jegyző Egyesült Államok viszont tisztának bizonyult.

A botrány nyomán tehát aligha számít összeesküvéselmélet-gyártásnak azt feltételezni, hogy a nyugati vállalatok által szponzorált NOB látványos bosszút állt Oroszországon, nem annyira a sport megtisztításának céljával, mint inkább az oroszok elleni hecckampány kiszélesítésével.

Időközben a WADA és a NOB doppingvádjai szétestek. A nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) február elsejei határozatában 39 orosz olimpikon esetében eltörölte az örökös olimpiai eltiltást. A 39 sportolóból 28-nál egyáltalán nem találták bizonyítottnak a doppingvétséget, így a Szocsiban tartott téli játékokon elért eredményeiket is visszaadták. Ezzel Oroszország ismét a 2014-es éremtáblázat élére került.

Happy end? Nem egészen. Az idén a győzelemre a jól időzített kizárások miatt kevés esély van, az oroszok már csak az erkölcsi diadalra számíthatnak. Feltéve, hogy a leleményes NOB nem talál ki valami újabb trükköt. Szolgálatkész német újságírót mindig lehet találni.

Sayfo Omar

A pénteken rajtoló téli olimpiai játékok előtt az összes, Pjongcsangban induló orosz sportoló átesett doppingvizsgálaton, közölte a Nemzetközi Olimpiai Bizottság orvosi részlegének vezetője. Az Orosz Olimpiai Bizottságot december elején kizárta a játékokról a NOB, a mégis engedélyezett 169 orosz sportoló csak semleges zászló alatt versenyezhet Pjongcsangban.