Verseny a vakcináért

Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Orosz­ország, Kína, Japán, Szingapúr, Németország, Franciaország, Svédország… Ez messze nem a teljes listája azon országoknak, ahol gőzerővel folyik a SARS-CoV-2 új típusú koronavírus elleni vakcina fejlesztése. A tesztelés utolsó, tömeges köréhez ért az egyik amerikai kísérlet, és áttörésről beszélt a minap publikált tanulmányában az Oxfordi Egyetem Jenner Intézetének kutatócsoportja is. Jól haladnak a kínaiak, és az oroszok is közölték, hogy a befejező stádiumához érkezett az orosz hadsereg és a Nyikolaj Gamaleja Nemzeti Járványügyi és Mikrobiológiai Kutatóintézet által folytatott klinikai teszt.

Egy ilyen vakcina kifejlesztéséhez normális körülmények között évek kellenek, a jelenlegi helyzet azonban nem szokványos. A nem mindennapi kihívás és a kiélezett verseny leegyszerűsítette a protokollt, és a jelen állás szerint akár már szeptemberben elkészülhet a várt ellenszer. Pénzt nem sajnálva, minden szellemi és pénzügyi tartalékot megmozgatva folyik a vetélkedés. A sietség nem véletlen, hiszen a vakcina piacra dobása nem csupán a Covid–19 legyőzését jelentheti, de óriási üzleti sikerrel kecsegtet, és sokat javíthat az adott ország megítélésén is.

Aki elsőként kezdi forgalmazni a vakcinát, az kaszálni fog. Ezért aztán nemcsak az állami struktúrák és a tudományos intézetek, hanem a gyógyszergyárak is bekapcsolódtak a fejlesztésbe. De a legkevésbé sem hanyagolható el e verseny politikai hozadéka sem. Az ellenszer előállítása ugyanis jól mutatja egy ország fejlettségét és lehetőségeit. A sikerhez a pénz önmagában kevés. Megfelelő tudományos háttér és hatékony szervezés nélkül nem elég a boldoguláshoz.

A helyzet kicsit hasonlít a tavasszal a járvány elleni küzdelemben a segélyezés körül kibontakozott versenyhez. Akkor a Nyugat elaludt, és a legnagyobb bajban lévő, egyébként szövetséges Olaszország megsegítésében Oroszország és Kína járt az élen. A „maszkdiplomáciában” alulmaradó Nyugat-Európa és Amerika jobb híján a segélyekben küldött orvosi eszközök minőségét megkérdőjelező médiahadjáratot indított e két ország lejáratására.

A vakcina előállítása körüli versengésben viszont már jól működött a Nyugat üzleti érzéke. A kísérleteket a legkorábban az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában és természetesen a járványt kirobbantó Kínában kezdték el. Oroszországról ennek kapcsán a sajtó lekicsinylően jegyezte meg, hogy aligha lesz képes ringbe szállni a gyógyszeripari nagyhatalmakkal. A The Wall Street Journal lekezelően „vakcina-nacionalizmust” emlegetett annak kapcsán, hogy Moszkva kizárólag a saját erőforrásaira alapozva kezdte meg a fejlesztést, prioritásként pedig az álszent retorikával szembemenve elsőként az orosz állampolgárok beoltását jelölte meg.

Az elmúlt egy hónapban azonban érezhetően megváltozott a nyugati hangnem.  Három ország, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Kanada azzal vádolta meg Moszkvát, hogy orosz hackerek támadták a vakcina fejlesztésén dolgozó intézetek szervereit. De miközben lopással gyanúsították meg Oroszországot, a lejáratás másik módja éppen ezt cáfolta. A Bloomberg ugyanis arról írt, hogy a kísérleti vakcina már áprilisban megvolt, de csak az elit juthatott hozzá titokban.

Nem mellesleg ugyancsak lopással vádolták meg az amerikaiak Kínát is, amely még június elején elkezdte használni a hadseregben az egyik frissen kifejlesztett vakcinát. Közben az amerikai és az oxfordi kísérletek kapcsán megjelentek olyan nyilatkozatok, miszerint az oltóanyag legfeljebb az év végére lehet készen. Amennyiben pedig Oroszország a szovjet időkből maradt és modernizált tudományos háttérre és a központosított, így jó eséllyel hatékony állami szervezésre alapozva előnyre tesz szert, az ismét csak megkérdőjelezné a Nyugat globális vezető szerepét.