A mélyállam londoni, brüsszeli és ukrajnai összeesküvése
Világkormány a Rothschild-univerzumból
Miért kell Európát belelökni a szakadékba? Miért kell folytatni a háborút az utolsó ukránig? Mi köze Zelenszkij elnöknek a londoni Cityhez? Néven lehet-e nevezni azokat, akiknek milliók elszegényedése és százezrek halála szárad a lelkén? Fricz Tamás politológust, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadóját kérdeztük.
– A Harry Potter-regényfüzérből tudjuk, hogy a főgonosz Voldemort hatalmának egyik forrása az, hogy nem lehet kimondani a nevét. Napjainkban is legfeljebb háttérhatalomról, deep state-ről vagy pénzügyi körökről hallani. A mai Voldemortot és társait meg tudjuk nevezni?
– Hogyne tudnánk. Ám én ott kezdeném a választ, hogy az orosz–ukrán háború duplán is proxyháborúnak tekinthető. Az már közhely, hogy Ukrajna földjén a demokraták vezette Amerikai Egyesült Államok háborúzik Oroszországgal. A demokraták mögött azonban ott állt és áll a deep state, a mélyállam, vagyis a globális elit, gigacégek és banki körök tulajdonosai és vezetői, akik ennek a konfliktusnak a folytatásában érdekeltek. Számukra Oroszország a fő ellenség, szét kell zúzni, fel kell osztani és megszerezni erőforrásait. Ideológiai szempontból is ellenség, hiszen a legfőbb akadálya a világkormány felállításának, az oroszok a nemzetállamok, főként a sajátjuk érdekei mellett állnak. Az említett körök, a globális elit emellett abban is érdekelt, hogy Ukrajna erőforrásait, nyersanyagait, termőföldjeit teljes egészében birtokba vegye. Ebben a folyamatban megkerülhetetlen szereplő a Rothschild-univerzum zászlóshajója, a BlackRock nevű, óriási pénzösszegek fölött és elképzelhetetlen politikai befolyással rendelkező befektetési alap.
– …és a vele kereszttulajdonlások révén kötelékben repülő más befektetői alapok…
– Pontosan. A BlackRock számtalan cég fölött diszponál főrészvényesként vagy kizárólagos tulajdonosként. Elegendő, ha megnézzük, mely vállalatok szerezték meg az ukrán termőföldek harmadát. E nyugati cégek, például a Monsanto vagy új tulajdonosa, a Bayer hátterében is a BlackRockot találjuk. De meg kell említenünk azt is, hogy Zelenszkij elnök már 2022-ben megállapodott a BlackRockkal, hogy a háború befejezése után az újjáépítés is e befektetési alap irányításával fog történni. Ám az ukrán tulajdonok átjátszása a globális cégekhez nem a háború alatt kezdődött. Soros György, akit akár a Rothschild-klán magyar hangjának is tekinthetünk, már 1991-ben létrehozta azt a jótékonysági alapítványt Ukrajnában, amely behálózva az országot, sikeresen ültette saját embereit a kulcságazatok vezető pozícióiba, hogy aztán külföldi, főként amerikai kézre játsszák a legnagyobb ukrán vállalatokat.
– Emellett Soros már évekkel ezelőtt arról cikkezett, hogy az oroszok elleni háború elkerülhetetlen, és ehhez a Nyugat adja majd a pénzt, a haditechnikát, Kelet- és Közép-Európa pedig az élőerőt. Vagyis a mi gyerekeinket küldené a frontra?
– Így van. Ezt a célt szolgálja Brüsszel is azzal, hogy gyorsított eljárásban akarja felvenni Ukrajnát az unió tagjai közé. Mert mint tudjuk, az Európai Uniót lényegében már rég elfoglalta a globális elit, az unió brüsszeli vezérkara pedig egy nemzetek feletti képződménnyé vált, amely már régen nem az európai érdekek érvényesítéséért dolgozik, hanem a majdan létrehozandó nemzetek feletti világkormány, ha úgy tetszik, világbirodalom felállításán. Ezek a figurák, mint amilyen például Ursula von der Leyen vagy akár Kaja Kallas külügyi főképviselő, egyszerűen irányított emberek a globális elitbe való bekötöttségük miatt. Hiszen Von der Leyen Klaus Schwab mellett az egyik vezető személyisége a Világgazdasági Fórumnak. Kallas pedig számtalanszor részt vett a Bildenberg-csoport éves találkozóin, és tagja a Külkapcsolatok Európai Tanácsának, amit Soros alapított 2007-ben. Ez a társaság egyszerűen magáévá tette a londoni Cityből induló elképzelést, hogy a háborút mindenképpen folytatni kell, és Ukrajnát fel kell venni az unióba, hogy le lehessen győzni és feldarabolni Oroszországot. Ez pedig rendkívül megnehezíti a békekötést.
– Vagyis kettéhasadt az a „megbonthatatlan barátság” a Wall street és a londoni City között, amit évtizedeken át tapasztalhattunk?
– Egyértelmű volt a képlet, amíg a demokraták voltak hatalmon, az egész globális banda együttműködött. Csakhogy Donald Trump elnökké választásával megváltoztak a dolgok, Trump felkavarta az állóvizet, mert számára üzletemberként fontosak az amerikai gazdasági érdekek is. Szakítani akar a deep state-tel és azzal az ideológiával, jelesül a woke-kal, amit ez az elit képvisel. Úgy látom, hogy az elitnek az a része, amely mindenáron folytatni akarja a háborút, áttette a központját Londonba, pontosabban a londoni Citybe. A Cityt azonban teljes egészében a Rothschild klán londoni bankháza irányítja a háttérből. Nem véletlen, hogy Zelenszkij elnök miután összeveszett Trumppal, azonnal Londonba sietett. Az sem véletlen, hogy mindjárt másnap ott ültek össze az európai vezetők, hogy megtárgyalják a háború folytatásának módját. És hogy miként lehet megakadályozni, hogy Zelenszkij aláírja a ritkaföldfémek amerikai kiaknázásáról szóló megállapodást. Hiszen már korábban a Rothschild bankháznak sikerült tető alá hoznia azt a száz évre szóló koncessziós szerződést, amely szerint a briteké ez a lehetőség. Az előtérben persze az uniós vezetők, valamint Emmanuel Macron francia köztársasági elnök és a brit miniszterelnök, Keir Starmer állnak.
– Hol vannak ebben az ügyben az erőltetett fegyverkezésre készülő németek és az új kancellárjelölt, Friedrich Merz?
– Merz reménykeltő konzervatív politikus volt húsz évvel ezelőtt, amikor a német nemzeti kultúrát védte. Ám miután Angela Merkelnek sikerült zátonyra futtatnia politikai karrierjét, egy kis vargabetű után elhelyezkedett a BlackRocknál, a felügyelőbizottság elnöke lett. Ma már a globalista elit jeles képviselőjét tisztelhetjük benne. Az elemzők egy része úgy látja, hogy Merz a gazdasági válságból való kilábalás lehetőségeként tekint az ország militarizálására. De azért nem felejtkezhetünk el arról a tényről, hogy ma már a német hadiipar nagy részét is a BlackRock irányítja.
– Ilyen körülmények között milyen esélye van annak, hogy elkerüljük a világháborút?
– Igazából a londoni Cityvel, a Rothschildokkal és a BlackRock hatalmával szemben nagyon nehéz felvenniük a harcot a békepárti, szuverenista erőknek. Csak kőkemény összefogással lehetne elérni az Európai Unió gyökeres átalakítását, a bizottságot megfosztani a kormányzati szerepfelfogásból fakadó tevékenységétől, az Európai Parlamentet pedig ismét olyan egyszerű tanácskozó testületté fokozni le, mint amilyen kezdetben volt. Hiszen a jelenlegi háború, de már a Covid-járvány mögött is az a törekvés állt, hogy létrehozzák azt a birodalmat, amelyet az uniós intézményhálózatra támaszkodva egy világkormány vezetne.
– A liberális erők még erős többségben vannak az unió vezetőtestületeiben. Mit lehet tenni ellenükben?
– Úgy vélem, ebben a helyzetben a kulcsfigurákra kell koncentrálni. Ha csak az eddig nyilvánosságra került viselt dolgaikra gondolunk, Von der Leyen és társai akkor is százszorosan megérdemlik, hogy letaszítsák őket a trónról. Csak akkor van esély a sikerre, ha sikerül szétbontani a globális és a vele összenőtt uniós elitet.
A vörös pajzs árnyéka
Moses Amschel Bauer, a frankfurti gettó uzsorása vélhetően nem tudta, amikor háza kapuja fölé kiszegezte a szabadgondolkodó zsidók jelképét, a vörös pajzsot, miféle történelemformáló dinasztiát indít útjára. Fiát, Mayer Amschel Bauert rabbinak szánta, ám a sors másféle szerepet osztott a pénzügyekben különleges tehetséget mutató fiúra, aki miután átvette apja üzletét, 1750-ben az apja iránti tiszteletből felvette a vörös pajzs, azaz a Rothschild nevet.
Mayer Amschel Rothschild a hannoveri Oppenheimer bankban tanulta ki a bankszakmát, és itt tett szert politikai kapcsolatokra is Haynau herceg révén, akitől kiváltságlevelet is kapott, és a legelőkelőbb körökkel került üzleti kapcsolatba úgy, hogy morális szempontok nemigen befolyásolták az üzletmenet alakítását. Magát a herceget is átverte: a menekülésre kényszerülő nagyúr rábízott vagyonát egyszerűen megtartotta magának akkor is, amikor az visszatért.
Dúsgazdag bankárrá vált, mire 19 gyermekéből tízet, öt fiút és öt leányt sikerült felnevelnie. Az öt fiú, Amschel, Salomon, Nathan, Kalman (Carl), Jakob (James) nem kisebb feladatot kapott, mint hogy megalapítsa saját bankját Európa nagyvárosaiban. Az ifjú Mayer Amschel Rothschild a családi üzletet vitte tovább Frankfurtban. Salomon a Habsburg Birodalomban, Nathan Angliában, Carl Nápolyban, Jakob Rothschild pedig Párizsban alapította meg saját bankját. Ezzel megszületett a világ első magánbankhálózata, amelynek hamarosan sikerült megvetnie a lábát az Újvilágban is. Pénzt kölcsönöztek, sorsjegyeket bocsátottak ki, állampapírokkal kereskedtek, gyakran maguk befolyásolták ezek árát is.
A Rothschildok Waterlooja
Néhány évtized múlva a bankhálózat háborúk és forradalmak finanszírozásából szerzett vagyona és kapcsolatrendszere révén már képes volt befolyásolni a történelem menetét. A legenda szerint az első igazán nagy dobásuk az volt, hogy miután a bankhálózatnak volt a leggyorsabb információs hálózata, ők értesítették a brit uralkodót arról, hogy Napóleon győzött Waterloonál. A hírre a brit állampapírok értékük nagy részét elveszítették, ezeket a család felvásárolta. Majd amikor kiderült, hogy a hír kacsa volt, és az árak az egekbe szöktek, a Rothschildoké lett a leggazdagabb bank a világon. A klán tagjaiban pedig megszületett a felismerés: a legjobb üzlet az, ha maguk bocsátják ki a pénzt az államok számára. Anglia jegybankja, a Bank of England felállítását más országok jegybankjainak a megalapítása követte.
A XIX. századi háborúk és forradalmak, lévén hogy a háborúzó felek mindegyikét hitelezték, mesés jövedelmet hoztak a Rothschildoknak, akik újabb befektetési lehetőségeket kerestek pénzük számára. Európa-szerte felvásárolták a bányákat, a legnagyobb üzemeket úgy, hogy mindenütt monopolhelyzetet igyekeztek teremteni maguknak. Akár vasútépítésről, akár a Szuezi-csatorna megépítéséről volt szó, a Rothschild-bankok befolyása érvényesült. Még az USA vasúthálózatának kiépítése is az ő vagyonukat gyarapította. A század végére a legnagyobb hatalom azonban a Brit Birodalomban, vagyis a londoni City Rothschild bankházában koncentrálódott.
Az aranykor
A klán a XX. században sem tért el a morált teljességgel nélkülöző üzletpolitikájától. Kiválóan pénzelt az I. világháború küzdő feleinek nyújtott kölcsönökből, megszilárdította pozícióit az afrikai gyémántbányákban és a világ gyémántkereskedelmében. És persze hatalma és befolyása együtt növekedett az új birodalom, az USA, valamint az új világpénz, a dollár felemelkedésével. A dollár kibocsátásának joga ugyanis az 1913-ban alapított Fed kezében van. Az alapítólevél szerint pedig e jegybanki szerepet betöltő magánbankban is döntő befolyása van a Rothschild klánnak. Az Amerikai Egyesült Államok pedig kamatot fizet minden egyes rendelkezésére bocsátott dollár után.
A II. világháború, amely csődbe sodorta az európai országokat és megrendítette a Brit Birodalmat, szintén a klánnak jövedelmezett, mint ahogyan a háborúk is Vietnámtól Irakon át Afganisztánig. A Szovjetunió bukása után pedig megnyílt előttük az út, hogy rátegyék a kezüket Oroszország végtelen nyersanyagkincseire.
Úgy tűnt, az 1992 után megszületett új világrend, a Pax Americana aranykort hozott a Rothschild bankházaknak is. Megkezdődött az a gigászi hálózatépítés, amelynek következményei máig hatnak, és amelynek arca, hiszen maga a család immár háttérbe húzódott, Soros György lett. Ő hozta létre azt az NGO-hálózatot, amely a világon mindenütt azt a célt szolgálta, hogy – miként a nagy organizátor többször leírta – előkészítse az ellenőrzés átvételét a nemzetek javai felett. A meghirdetett globalizáció támaszaiként megszülettek azok a pénzügyi és céghálózatok, amelyeket a Bildenberg-csoportban vagy éppen a Világgazdasági Fórumban találunk, és amelyek fölött döntő befolyása van a klánnak. És létrejöttek azok a befektetési alapok, például a BlackRock, amelyek elképzelhetetlen vagyon fölött rendelkeznek. Kiépültek azok a nemzetek feletti szervezetek is, amelyek ma már nem a liberális demokráciát vagy a globális világgazdaság fejlődését szolgálják. Új cél született: a brüsszeli központú Világállam, a világkormány megteremtése, a nemzetállamok felszámolása. Természetesen Rothschild-felügyelet alatt.
Megtehetik. Ha akarják, filozófust vásárolnak maguknak, mint ahogyan megvásárolták az izraeli filozófust, akit a világ a woke filozófia atyjaként, az LMBTQ+ mozgalom fő ideológusaként tart számon. Bevásárolhatják magukat az uniós testületekbe és adminisztrációjába. Az egekbe emelhetik a zöld- és az antifa mozgalmakat és pártokat, beültethetik embereiket a világ kormányaiba. Sőt, kinevelhetik saját politikusaikat, mint Barack Obamát, az USA elnökét vagy Emmanuel Macront, a francia köztársasági elnököt. És apparátusuk ott áll a kelet- és közép-európai puccsok, anarchista tüntetések és merényletek mögött.
A Rothschildok ma már nem szerepelnek a világ leggazdagabb emberei között. Vagyonukat alapítványokban és befektetési alapokban tartják. Nem szeretik a rivaldafényt. Árnyékot borít rájuk a dinasztiaalapító Mayer Amschel Rothschild, született Bauer vörös pajzsa.
