Fellebbent a függöny a titokról: az Egyesült Államok katonai támaszpontokat létesít Romániában. A román külügyminiszter szerint régi álom vált valóra ezzel. Európa és benne a magyar diplomácia megint lemaradt, ám a történteket akár a magunk javára is fordíthatjuk.

Traian Basescu román elnök bejelentette, hogy amerikai katonai támaszpontokat hoznak létre négy településen. Mint kiderült, légitámaszpontokról és gyakorlóterekről van szó. Ezentúl a román csacsogás mellett vidám jenki tréfáktól is hangos lesz majd Mihail Kogalniceanu, Babadag, Smardan és az erdélyi Nagysink. A szoros szövetség tulajdonképpen nem új keletű, hiszen 2003-ban, amikor az Egyesült Államok hadüzenet és ENSZ-felhatalmazás nélkül megtámadta Irakot, az amerikaiak már használtak romániai katonai bázisokat.

A most bejelentett támaszpont-létesítést már tavaly májusban kifecsegte a román hadsereg stratégiai tervezési igazgatóságának egyik tisztje, Valeriu Nicua dandártábornok, akit ezért a nemzetvédelmi miniszter azonnal kirúgott az állásából. Mára azonban hivatalos formát öltött a katonai együttműködés, amelyről Mihai-Razvan Ungureanu külügyminiszter úgy vélekedett, beteljesedett az, amiről a románok 1940 óta álmodoztak. Az évszám magáért beszél, hiszen ebben az évben került sor, román kérésre a második bécsi döntésre, aminek következtében Észak-Erdély fölszabadult a román megszállás alól, és visszatért Magyarországhoz. Úgy tűnik tehát, hogy a Trianon óta magyarfóbiás román politikum az amerikai jelenlétben a soviniszta román nemzetállam örökkévalóságának garanciáját is látja, túl az infrastrukturális fejlesztésen. Basescu elnök nem volt ilyen óvatlan, ő azt mondta, Európának is fel kell fogni, hogy a Fekete-tenger térsége meghatározó a földrész biztonsága szempontjából. Ami kétségtelenül igaz, hiszen itt van Ázsia és Európa határvidéke, amely a civilizációk harcában kiemelt ütközőterület lesz. A sokak által lesajnált, de a kétkulacsos politikát mindig is sikerrel űző románok mindenesetre ismét előbb ébredtek, mint a nehézkes Európai Unió, az amerikaiak pedig ügyesen kihasználták a bizantinus bukaresti politikum közismert helyezkedő készségét. Igaz, némi cinizmussal akár emlékeztethetnénk az amerikaiakat arra, hogy a románok még egyetlen háborút nem fejeztek be azon az oldalon, ahol elkezdték, de ez mit sem segít. A tény az, hogy Európa megint lemaradt, és magyar szempontból is nehezebbé válhat az erdélyi nemzetrész jövőjének biztosítása. Hiszen az amerikaiak nyilvánvalóan abban érdekeltek, hogy a román állam szilárd és biztos legyen, ebbe pedig nem fér bele a „felfordulás”: a regionális átszervezés, az önrendelkezés.

Basescu elnök, nyilván számítva a románok által ugyancsak fontos célként megjelölt Európai Unió színfalak mögötti rosszallására, sietett megnyugtatni a közösség vezető politikusait, hogy mindenről tájékoztatják majd őket, ami a Fekete-tenger térségében történik, de ez valószínűleg csak egy gesztus, hiszen az amerikaiak bolondok lennének titkaikat, szándékaikat annak az EU-nak az orrára kötni, amellyel az iraki agresszió kapcsán amúgy is feszült a viszonyuk. S ezt a feszültséget csak súlyosbította az amerikai külügyminiszter, Condoleeza Rice sebtében megszervezett haknija, melynek során a CIA titkos közép- és kelet-európai börtöneinek létét igyekezett cáfolni. Nem érdektelen, hogy leginkább a románok keveredtek gyanúba, bár a bukaresti politikusok határozottan cáfolták a CIA-börtönök létét.

Ezt, valamint az amerikaiak stabilitás iránti igényét ügyes diplomáciával még mindig a javunkra lehetne fordítani. Mert a kérdés magyar szempontból természetesen az, hogy mit profitálhatunk mi az amerikai jelenlétből, miként lehet ezt az erdélyi magyar nemzetrész önrendelkezési törekvéseinek szolgálatába állítani. Sajnos, ez egyelőre csak elméleti fejtegetés, hiszen ha a világ legrövidebb könyvét kéne megírni, a címe könnyen lehetne „Eredményes magyar diplomácia”. Jellemző, hogy amikor az amerikaiak a NATO kötelékében magyarországi repterekről felszállva bombázták Koszovó ürügyén a Délvidéket, a magyar diplomácia még azt sem vetette föl, hogy nemzetközi megfigyelők települjenek a szerbek által megszállt országrészbe.

Mégis, érdemes elgondolkodni azon, miként lehetne a magunk javára fordítani a jenki hadsereg romániai jelenlétét. Bukarest ugyanis erősen törekszik az Európai Unió felé, amellyel azonban több összezördülése is volt. Emlékezetes botrány robbant ki, amikor az amerikai Bechtel céggel kötöttek szerződést meghívásos alapon az Észak-Erdélybe tervezett autópálya építésére. Az Európai Unió nehezményezte, hogy a románok nem európai céggel tárgyaltak. Az említett, de csak a vágyainkban létező ügyes magyar diplomácia számára ez is komoly lehetőség lett volna arra, hogy az Európai Unión keresztül zsarolja Romániát az erdélyi magyarság érdekében.

A románok, amint az Ungureanu külügyminiszter finom utalásából is kitűnik, minden bizonnyal a jelenlegi soviniszta román nemzetállam bebetonozásának egyik garanciáját látják az amerikai jelenlétben, hiszen az Egyesült Államok diplomáciája a stabilitásban érdekelt. Ám pont ez az, amit ki lehetne használni, ha az erdélyi és a csonkaországi diplomáciában lenne elég bátorság erre. Ahelyett, hogy a budapesti kormány infantilis módon azt bizonygatná, hogy az amerikaiak megorroltak Orbán Viktorra, azzal kéne foglalkozni, hogy a meglehetősen hatékony és befolyásos amerikai magyar lobbi (és ez alatt nem Tom Lantost értjük) felhívja az amerikai kormány figyelmét az erdélyi magyarság rendezetlen ügyére. Erdélyben pedig, nyilvánvalóan csonkaországi támogatással, fel kéne csavarni a hangerőt az önrendelkezés harcosainak. Ugyanakkor az Európai Unió és az Egyesült Államok közti feszültséget is ki lehetne aknázni, hiszen most egyfajta verseny is elkezdődött, ami arról szól, hogy kihez lesz hűségesebb Románia. Leginkább persze a saját érdekeihez, ezért a magyar diplomáciának is így kéne cselekedni. Ahelyett, hogy a budapesti kormány tagjai közös kormányülésen bohóckodnak Bukarestben, akárcsak Grósz Károly Ceausescu Daciájában, s ahelyett, hogy hetente tüntetően megdicsérik Budapestről a románokat, zsarolni és mószerolni kell őket. Lehet, hogy ez nem túl elegáns, de eredményes. Valahol itt kezdődne a sikeres diplomácia: megtalálni az alkalmas helyet, az érzékeny pontot, és kíméletlenül kihasználni minden kínálkozó ziccert. Egyszer az életben mi is lehetnénk sikeresek és eredményesek, csak elszántság kellene hozzá. A románok megint előbb ébredtek, ügyesen igyekeznek kihasználni geopolitikai helyzetüket. Jó alkalom lenne most nekünk is elébe menni az eseményeknek, s keresztül húzni Bukarest számításait. A magyar diplomácia gondoskodhatna róla, hogy az amerikaiak által hőn vágyott romániai stabilitás és nyugalom csak bizonyos feltételek teljesülése esetén legyen megvalósítható. Nem lesajnálni kell a románokat, hanem eltanulni tőlük az érdekérvényesítés hatékony módszereit.

Ágoston Balázs