XIV. Leó az új pápa

„Annuntio vobis gaudium magnum, habemus papam! Eminentissimum ac Reverendissimum Dominum, Dominum Robertum Franciscum Sanctae Romanae Ecclesiae Cardinalem Prevost, qui sibi nomen imposuit Leonem Decimum Quartum.” Vagyis: „Nagy örömet hirdetek nektek! Van pápánk! Őeminenciája és Őméltósága Robert Francis Prevost, a Római Anyaszentegyház bíborosa, aki magának a XIV. Leó nevet választotta.” Miután múlt csütörtökön, néhány perccel este 6 óra után a Sixtus-kápolna kéményéből felszállt a fehér füst, a hagyományokhoz híven így jelentette be a Szent Péter-bazilika erkélyéről Dominique Mamberti protodiakónus, hogy ki lett a sorban 267. pápa.

„Kedves testvérek! A béke legyen veletek! Ez volt a feltámadt Krisztus első köszöntése, a jó pásztoré, aki életét adta Isten nyájáért. Én is azt szeretném, hogy ez a békeköszöntés belépjen a szívetekbe, elérje családjaitokat, minden embert, bárhol van is, az összes népet az egész földön” – a láthatóan meghatódott XIV. Leó pápa pedig e szavakkal szólt először a Szent Péter téren összegyűlt több mint százezer hívőhöz – és a világhoz.

Hosszabb pápaság

Robert Francis Prevost 1955. szeptember 14-én született Chicagóban, vagyis ő az első észak-amerikai, Ferenc után pedig a második nem európai katolikus egyházfő. Idén tölti be a 70. életévét, vagyis viszonylag fiatalnak számít, ami azt is jelenti, hogy hosszabb pápaságra számíthatunk. Jorge Mario Bergoglio (Ferenc pápa) megválasztásakor 76, Joseph Ratzinger (XVI. Benedek) pedig 78 éves volt. Prevost Szent Ágoston-rendi szerzetes, akit 1988-ban Peruba, a trujillói misszióba küldtek, hogy a Chulucanas, Iquitos és Apurímac vikariátusokban az ágostonos jelöltek közös képzését vezesse. A misszió 11 évig tartott, majd a chicagói Jó Tanács Anyja tartomány perjele, később pedig a rend általános perjele lett. Így ő felelt az Ágoston-rend tervezési és irányítási folyamataiért. Ferenc pápa 2014. november 3-án kinevezte a perui chiclayói egyházmegye apostoli kormányzójává, 2014. december 12-én szentelték püspökké. Az előző egyházfő 2020. április 15-én bízta rá a callaói egyházmegye apostoli kormányzói feladatait, majd 2023-ban a Püspöki Dikasztérium prefektusa lett.

Minthogy Robert Prevost neve előzetesen nem nagyon bukkant fel az esélyeseknek tartott bíborosok körében, sokakat meglepett az új pápa személye. Talán ez is bizonyítja, hogy kívülállóként mennyire sötétben tapogatózunk azzal kapcsolatban, hogy miként gondolkoznak, hogyan, milyen szempontok alapján dönthetnek a pápaválasztó bíborosok (ezúttal 133-an szavaztak a pápáról, ami rekord; a kétharmados többséghez 89 szavazatra volt szükség). Az mindenesetre sokatmondó, hogy az első, szerda esti sikertelen szavazás, majd a két eredménytelen csütörtöki forduló után már a negyedik körben megválasztották az új pápát. Összehasonlításul az utóbbi bő fél évszázadban XVI. Benedeket és I. János Pált sikerült már a negyedik fordulóban megszavazni, Ferencről az ötödik, VI. Pálról a hatodik, a kifejezetten a meglepetés erejével ható II. János Pálról pedig a nyolcadik körben született csak döntés.

Erre a gyorsaságra hivatkozva mondta utóbb Erdő Péter bíboros, hogy „nem nagy a meglepetés, de annál nagyobb az öröm”. „Egy-egy választási menet során felbukkannak nevek, és amikor nő a többség, benne van a levegőben, hogy alighanem ő lesz, aki megkapja a szükséges szavazatszámot” – mondta az MTI-nek a magyar bíboros, akit előzetesen a pápaságra esélyesek között emlegettek sokan, és aki maga is részt vett a konklávén. Erdő Péter arról is beszélt, hogy Ferenc pápa budapesti látogatása alkalmával ő maga elég sokszor beszélgetett Prevost bíborossal, aki nem sokkal korábban került a vatikáni kúriára, és mindjárt felelősségteljes megbízatást kapott a püspöki dikasztérium prefektusaként. Ez egyébként magyarázat is arra, hogy miért őbenne látták meg bíborostársai az új pápát. „A világ püspöki kinevezései több mint felét Prevost és munkatársai készítették elő, ami nagy áttekintési képességet igényel” – jegyezte meg az esztergom-budapesti érsek, hozzátéve, hogy az új pápa személye kapocs Észak- és Dél-Amerika között, mivel mindkét térségben jól ismerik, amiként Rómában is, ahol tanulmányokat folytatott és ledoktorált egyházjogból.

Második Ferenc?

Arról, hogy miért a Leó nevet választotta, az új egyházfő maga számolt be pár nappal később a bíborosok előtt. Ekkor arról beszélt, hogy XIII. Leó pápa, aki 1878 és 1903 között állt a katolikus egyház élén, a Rerum novarum (Az új dolgok) kezdetű történelmi enciklikájával a szociális kérdéssel kiemelten foglalkozott az első nagy ipari forradalom összefüggésében. „Az Egyház ma mindenkinek felajánlja az ő szociális tanításának örökségét, hogy válaszoljon az újabb ipari forradalomra és a mesterséges intelligencia jelentette fejlődésre, amelyek új kihívásokat állítanak elénk az emberi méltóság, az igazságosság és a munka védelmét illetően” – így XIV. Leó pápa.

Az új pápa egy évvel idősebb fivére, John Prevost úgy jellemezte a testvérét, mint aki nagyon aggódik a szegényekért és azokért, akiknek „nincs hangjuk”. Az AP hírügynökségnek azt mondta, azt várja tőle, hogy „második Ferenc pápa” lesz. „Azt hiszem, hogy ők ketten nagyon hasonlítottak egymásra. Mivel egy időben voltak Dél-Amerikában, ugyanazokat a tapasztalatokat szerezték a misszióknál végzett munka és az elesettek segítése során” – mondta John Prevost. Életútjuk valóban mutat némi hasonlóságot, ahogy az is jól rekonstruálható, hogy Ferenc pápa kifejezetten bízott Prevostban, utolsó éveiben egyre felelősségteljesebb feladatokkal bízva meg. Ugyanakkor különbségek is vannak, hiszen az új pápa ismét a vörös mocétumban (körgallér), valamint a Szent Péter és Pál apostolt ábrázoló stólában lépett először a hívek elé, nem úgy mint fehér reverendában megjelenő elődje. Sokatmondó az is, hogy krisztusi köszöntéssel („A béke legyen veletek!”) szólt a hívekhez, nem egy egyszerű buona serával, mint elődje.

Trump várja a találkozást

A világ vezetőinek nagy része az ilyenkor szokásos módon gratulált XIV. Leó pápának. Mivel a pápa amerikai, külön érdekes, hogy köszöntötte őt Donald Trump. „Nagy megtiszteltetés, hogy ő az első amerikai pápa. Micsoda izgalom és micsoda megtiszteltetés hazánknak. Alig várom, hogy találkozhassak XIV. Leó pápával, nagyon jelentőségteljes pillanat lesz!”– írta az amerikai elnök az X közösségi oldalon. S bár sokan úgy gondolhatják, hogy Trump komoly szövetségest kapott a pápával, Prevost bíborostól már most számos korábbi Trump-ellenes megnyilvánulását, reakcióját kaparták elő sajtómunkások.

Ferenc pápához hasonlóan ugyanis az új egyházfő is szembehelyezkedik Donald Trump migrációs politikájával. Bíborosként kritikusan viszonyult J. D. Vance alelnök kijelentéséhez is, aki egy interjúban úgy fogalmazott: „Van egy keresztény nézőpont, amely szerint először a családodat szereted, majd a felebarátodat, a közösségedet, az állampolgártársaidat, és csak ezt követően a világ többi részét.” Válaszul az akkor még bíboros Robert Prevost 2025 februárjában X-oldalán megosztotta a National Catholic Reporter egyik cikkét „J. D. Vance téved: Jézus nem kéri tőlünk, hogy rangsoroljuk a mások iránti szeretetünket” címmel.

Más téren azonban úgy tűnik, összhang van az amerikai elnök és XIV. Leó álláspontja között. Első vasárnapi üzenetében – már csak azért is, mert épp megválasztásakor volt nyolcvan éve, hogy befejeződött a II. világháború – hangsúlyos kijelentést tett: „Ne legyen több háború!” A katolikus egyházfő mindenekelőtt Ukrajna helyzetéről szólt, de mély fájdalmának adott hangot a Gázai övezetben dúló harcok miatt is. Azonnali tűzszünetre szólította fel a szemben állókat, továbbá sürgette, hogy nyújtsanak humanitárius segélyt a meggyötört polgári lakosságnak és szabadítsák ki az összes túszt. Emellett reményének adott hangot, hogy az India és Pakisztán közti közelgő tárgyalások révén sikerült a feleknek tartós megállapodásra jutniuk.

A béke kérdése mellett XIV. Leó pápának komoly erőfeszítéseket kell majd tennie az egyház egységéért. Ezt képviselte már püspöki jelmondatával is, amelyet pápaként továbbvisz: „In Illo uno unum” („Őbenne, az Egyben egyek”), vagyis ahogy Szent Ágoston a 127. zsoltár magyarázatában fogalmazott, „bár mi, keresztények sokan vagyunk, az egy Krisztusban egyek vagyunk”. Ebben a tekintetben pedig a bíborosok előtt azt is megerősítette, a II. Vatikáni Zsinat nyomdokain jár majd.