„XIV. Leó pápa szerencsésen egyesít magában több lelket, több hovatartozást”

– Mennyire számít meglepetésnek Robert Prevost bíboros pápává választása?

– Kevesen gondolták volna, hogy amerikai pápánk lesz. De Robert Prevost úgy amerikai, hogy tulajdonképpen nem is az. Erősebb benne a latin-amerikai jelleg, hiszen ott szolgált nagyon sokáig, és a római jelleg is, hiszen kuriális bíboros volt eddig, még ha csak két évet szolgált is a Római Kúriában Ferenc pápa alatt. Korábban is sokat volt Rómában: a Szent Ágoston-rend legfőbb elöljárójaként tizenkét évig élt a Vatikán tőszomszédságában, korábban pedig tanult is az Örök Városban, az Aquinói Szent Tamás Pápai Egyetemen, vagyis az Angelicumban doktorált kánonjogból. Úgy tűnik, hogy az új pápa szerencsésen egyesít magában több lelket, több hovatartozást. Korántsem vagyok biztos benne, hogy az észak-amerikai származása, chicagói születése lett volna a döntő elem, ami bíborostársait az ő megválasztására sarkallta volna.

– Mégis érdekes, hogy a januártól Donald Trump vezette Egyesült Államok egyik bíborosából lett XIV. Leó pápa.

– Azt azért szögezzük le, hogy a konklávé eljárásrendje éppen arról szól, hogy kirekesszék onnan a világi befolyásokat. A világi hatóságok befolyása, a befolyásának közvetítése szigorúan tilos a törvény erejénél fogva, kiközösítéssel jár, ha ezt valaki a Sixtus-kápolna falai között próbálta volna érvényesíteni. Ugyanakkor a bíborosok is a világban élnek.

Az mindenképpen érdekes tapasztalat volt, hogy az Egyesült Államok részéről milyen élénk érdeklődés mutatkozott, még halála előtt Ferenc pápa iránt is.

Ráadásul éppen J. D. Vance, Trump alelnöke volt az utolsó kormányzati szereplő, akit életében fogadott a húsvéthétfőn elhunyt korábbi egyházfő. S láttuk azt is, hogy Trump a sede vacante idején a maga stílusában hol tréfásabban, hol komolyabban milyen figyelmet mutatott a Szentszék, a következő pápa iránt. Én biztos vagyok benne, hogy nem hagyták magukat befolyásolni a bíborosok, az új pápa személyiségéből következően inkább belső egyházi kritériumok alapján, konszenzuális döntésnek tartom Robert Prevost megválasztását.

– Prevost bíboros nem nagyon szerepelt a pápaságra esélyeseket felsoroló listákon. A megválasztása egyfajta bizonyíték arra, hogy laikusként mennyire nem látunk bele a konklávék menetébe?

– Megerősíthetjük azt, hogy a mi, külső szemlélők logikája nem feltétlenül találkozik a konklávén résztvevő, tanácskozó bíborosok logikájával. De volt egy érdekes kísérlet: valaki megpróbálta tudományos alapon feldolgozni az esélyeket, és egyfajta képletet állított fel. Ebbe betáplált mindenféle változókat: életkor, származás, műveltség, nyelvtudás, tapasztalat, jó vagy rossz sajtó, kuriális tapasztalat, s hogy ezek a szempontok milyen súllyal szerepelnek a választásban. Eleve érdekes, hogy az illető visszafelé, a korábbi konklávékra, bíborosokra is rávetítette a módszerét, és az jött ki, hogy elég jól működött. És kérem szépen, februárban a Papability Index Robert Prevostot hozta ki első helyen! Azt követően történt ez, hogy Ferenc pápa Prevost bíborost idén januárban előléptette a bíborosi kollégiumon belül a „harmadosztályból” az első osztályba, vagyis bíboros püspökké. Ennek funkcionálisan nincs ugyan nagy jelentősége, nem változott meg Prevost bíboros „kormányzati” státusza, mégis egy jelzés lehetett a többi bíboros felé.

Ez hozzájárulhatott, hogy a Ferenc pápa örökségét továbbvinni akaró bergogliánusok nagyobb bizalommal voltak iránta.

– Az előzetes hírek, találgatások alapján az is meglepő, hogy ilyen hamar, már a negyedik választási körben döntésre jutottak a bíborosok. Mi történhetett?

– Valószínűleg ez egy jó előkészítés eredménye. A konklávét megelőző általános kongregációk során kialakulhattak erőviszonyok, különböző csoportosulások, látszani kezdett, melyik csoport, milyen jellegű pápában gondolkozik. Ezek az arányok az első, elhúzódó szavazáson – amikor 7-én csak este 9 óra után szállt fel a fekete füst – derülhettek ki szám szerint. Mármost ha az első szavazáson már kiderült, hogy valamelyik csoportosulásnak megvan az egyharmados többsége, netán a második szavazáson meg kiderült, hogy ez nem fog csökkenni, magyarul kialakult egy „blokkoló kisebbség”, amely nélkül nem lehet kétharmadot összeszedni, akkor máris tárgyalni kellett egy olyan személyről, akiben ez a két vagy három kisebb-nagyobb csoportosulás meg tud állapodni. Én Prevost bíborosban azt látom, hogy ő több olyan szempontnak megfelelt, amelyek ezeknek csoportosulásoknak a fő kritériumai lehettek.

– Melyek lehettek ezek a kritériumok?

– Egyik oldalról az, hogy Ferenc pápa nevezte ki őt, igaz, nem volt túl régóta része a Ferenc vezette kormányzatnak. Mégis kuriális bíboros volt, aki ugyanakkor jelentős pasztorációs tapasztalattal rendelkezik, gondoljunk csak arra, hogy Peruban volt püspök tíz évig, azt megelőzően pedig misszionárius. Az is fontos, hogy Európán kívüli személy, észak-amerikai, de tulajdonképpen latin-amerikai: fontos jelzés, hogy olaszul és spanyolul szólalt meg első pápai beszédében, nem pedig angolul (igaz, a másnapi első miséjén már angolul is mondott egy rövid bevezetőt). Ugyanakkor erős római kötődéssel is bír, az első beszédéből pedig kiderült, hogy az egyházi érzékenységekből, lelkiségi szempontokból miket tart fontosnak. És azt lehet látni, hogy szintézisre törekszik.

Tehát azok füle számára is megnyugtatóan hangozhattak az első szavai, akik Ferenc pápa örökségének a lendületes továbbvitelét gondolják – szinodális egyház, hidakat építeni stb. –, ugyanakkor azoknak is, akik az egyházban ismét a hagyományos prioritásokra való fókuszálást szerették volna látni a nagy iramban a világgal párbeszédet folytatni óhajtó Ferenc pápa után.

XIV. Leó pápa beszédének nagy része Jézus Krisztusról szólt. Majd emlékeztetve rá, hogy május 8-a a Pompeji Szűzanya ünnepe, még meg is imádkoztatta a várost és a világot, elmondatta az Üdvözlégyet. Erőteljesen „vallásos” üzenettel nyitott tehát. De az alkalmazott kifejezések és témák is kifejezetten kedvesek lehettek a katolikus fül számára.

– Az új pápa neve XIII. Leóra utal. Mit jelent ez a névválasztás?

– Igen, az ő tiszteletére vette fel a XIV. Leó nevet. XIII. Leó pápa nehéz időszakban volt pápa, ő az egyház modern értelemben vett társadalmi tanításának a megalapozója. Ez azt jelenti, hogy XIV. Leó pápa is társadalmilag aktív szerepvállalásban gondolkozhat.

– XIV. Leó megjelenésében is eltért Ferenctől, olyan öltözékben állt a hívek elé a Szent Péter-bazilika erkélyén, mint XVI. Benedek pápa.

– Olyanban, mint XVI. Benedek és mint II. János Pál vagy I. János Pál pápa is. Mondhatni, XIV. Leó felvette a pápák ilyenkor szokásos viseletét. Azt kell látni, hogy ebben Ferenc volt a kivétel. Robert Prevost tudatosan felvállalta azt, hogy ő a pápa.

Mert a pápai jelképeknek, ahogy az öltözéknek is, mélyebb üzenetük van. Az egyik céljuk például az, hogy nem a személyiséget domborítják ki, hanem a funkciót.

Nem a pápa személye fontos, nem „Rob” lett a pápa, hanem az, hogy XIV. Leó a pápa. Így nem a saját személyiségét helyezi előtérbe, hanem azt a funkciót, amit el kell látnia, Jézus Krisztus meghívásának eleget téve.

– Milyen kihívásokkal néz szembe az új katolikus egyházfő?

– Már a pro eligendo Romano Pontifice szentmise homíliájában is szó volt róla, hogy az egyház egységét, a communiót erősíteni kell. Ez minden pápának az egyik legfontosabb feladata, de valamiért úgy érezték a bíborosok – ezért is beszélt erről Giovanni Battista Re –, hogy

az egyházon belüli egység erősítése most még aktuálisabb.

Benne vagyunk a szentévben, különböző nagy megmozdulások, rendezvények, ünneplések várhatók, amelyek ritmusát XIV. Leó pápának menet közben kell felvennie. Rómába a szentév miatt, de most az új pápa miatt is nagy számban várható a hívek áramlása. Ferenc pápa halálával szentté avatást és két magyar vonatkozású boldoggá avatást, Bódi Mária Magdolnáét és Orosz Péter Pál kárpátaljai görögkatolikus vértanú papét is el kellett halasztani. Az ő ügyük minden bizonnyal az első dossziék között lesz.

– Erdő Péter neve sokszor, sok összefüggésben hangzott el a konklávéval kapcsolatban. Várható-e bármi változás az ő jövőjét illetően?

– Erdő Péter továbbra is bíboros, Magyarország prímása, esztergom-budapesti érsek, ebben nem állt be változás. Azt, hogy ő milyen szerepet játszott a konklávén, jó eséllyel nem fogjuk megtudni. De az előzmények és a felröppent hírek alapján könnyen lehet, hogy fontos szerepe volt a végeredmény kialakításában. Én úgy gondolom, hogy

emberileg most biztosan megkönnyebbült, hogy egy ilyen nagyon nehéz feladat, egy ilyen nem könnyű helyzetben nem rá hárul.

Ugyanakkor számára is most az lehet a legfontosabb, hogy van egy olyan új pápa, aki mögött az egész egyház fel tud sorakozni és új lendülettel folytathatja küldetését.