Fotó: shutterstock.com, illusztráció
Hirdetés

Az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának negyede az ételekhez, ennek a negyednek a fele pedig állati eredetű termékekhez köthető. Eközben a hústermelés egyre növekszik: mértéke ötször akkora, mint az 1960-as években volt, a tendencia szerint 2050-re a mostanihoz képest 50-70 százalékkal lehet nagyobb a hús iránti kereslet. Egyik ok a növekvő népesség, a másik, hogy az emberek világszerte jobban élnek, a teljes földgolyó átlagos bevétele ötven év alatt megtriplázódott. Kínában, Indiában és egyéb keleti országokban a középosztály erősödésével egyre többen engedhetik meg maguknak a rendszeres húsfogyasztást.

Különadó a húsokra

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) statisztikái szerint a legtöbb húst az Egyesült Államokban, Ausztráliában és Argentínában fogyasztják, évenként több mint száz kilogrammot lakosonként, ami körülbelül ötven egész csirkével vagy egy szarvasmarha felével megegyező mennyiség.

Európa sem panaszkodhat: Ausztriában, Izlandon és Spanyolországban például évi 90, Németországban, Franciaországban, Olaszországban és az Egyesült Királyságban évi 85 kiló hús fogy fejenként. Magyarországon 60 kilogramm körül mozog ugyanez a szám, ennél valamennyivel kevesebbet fogyasztanak Romániában, Szlovákiában és Szerbiában.

Az sem elhanyagolható tényező, hogy milyen húsról van szó. A legnagyobb szennyező kétségkívül a szarvasmarha: tartása nemcsak jelentős termőföldigénnyel jár, de például tízszer annyi ivóvíz kell a tenyésztéséhez, mint a szárnyasokéhoz. Emellett egy kiló marhahús előállítása során megközelítőleg 13 kilónyi szén-dioxid kerül a levegőbe, ami körülbelül a hatliternyi benzin elégetésekor keletkező mennyiséggel egyezik meg, ráadásul a tehenek a szén-dioxid mellett még metánt is termelnek a kérődzésükkel és a bélgázaikkal. Nagy szennyezőnek számít még a bárányhús is.

Hazánkban az egyik legtöbbet fogyasztott húsféle a sertés, a KSH adatai szerint 2016-ban fejenként 29,3 kilónyit ettünk belőle. Ez sem kifejezetten környezetbarát, habár a marhánál jóval kevesebb üvegházhatású gázzal jár a tartása: egy kilogramm sertéshús előállításához 4-5 kiló szén-dioxid köthető.

Nagy visszhangot vert nemrégiben, hogy felére csökkentené a hús-, hal- és tojásfogyasztást az Európai Unió állatjóléttel foglalkozó csoportja. A mostani tömeges húsfogyasztás láthatóan tarthatatlan hosszú távon, de az is egyértelmű, hogy a jóléti társadalom nem fog egykönnyen lemondani róla csupán környezeti szempontok miatt. Várhatóan bele kell majd szólnia a kérdésbe a politikának – 2017-ben például már az is felmerült az Európai Parlamentben, hogy különböző adókulcsokat vessenek ki a húsokra. Svédország javaslata szerint ez az egyes húsfajtákhoz kötődne az előállításuk során keletkező szén-dioxid-kibocsátás alapján. Így a legmagasabb adókulcsa a szarvasmarhának, a báránynak és a sertésnek lenne, ezután következne a baromfi, míg a legalacsonyabb adó a halakat és a tenger gyümölcseit sújtaná.

Fotó: shutterstock.com

Tücsköt, bogarat tessék!

A nyugati ember számára abszurd az elképzelés, de a jövő egyik legfenntarthatóbb fehérjeforrásának címére különböző rovarok pályáznak. A rovarok húsa fehérjedús, könnyen tenyészthetők, és tartásuk százszor kevesebb üvegházhatású gáz kibocsátásával, továbbá tizedannyi takarmány felhasználásával jár, mint a szarvasmarháké. De vajon képes lesz-e tömegesen elterjedni a rovarfehérje?

A rovarokat természetesen nem felismerhető állapotukban próbálják megszerettetni a gyártók a fogyasztókkal: a rovarhamburgert előállító Bugfoundationnál például a lisztbogár lárváit fagyasztás után megőrlik, majd fűszerezik és marhahús állagúra formázzák, hogy végül egészen hagyományosnak tűnő hamburgert készítsenek belőle. Németországban már kapható, a hatdarabos kiszerelés hat euróba kerül, így kifejezetten olcsó.

A tücsök szintén jó fehérjeforrásnak bizonyul, ráadásul egy kilogrammnyi tücsökfehérje előállítása ötödannyi takarmányt igényel, mint egy szarvasmarháé. A tücsök hat hétig növekszik, és teljes egészében ehető, míg a szarvasmarhánál ez 15-30 hónap, és végső súlyának csupán a fele fogyasztható el. A becslések szerint a tücskök a fehérjetermelés szempontjából 20 százalékkal hatékonyabbak a szarvasmarhánál.

Popp József agrármérnök-közgazdász, az MTA doktora az InfoRádió egyik műsorában nyilatkozott a témában, szerinte előny a rovarok magas fehérjetartalma, de hátrányuk, hogy a módszer mezőgazdasági területet igényel, a végtermék toxintartalma is problémát okoz, és a rovarfehérje kétszer drágább, mint a haszonállatokból nyert. Hozzátette, valóban meg kellene változtatni a húsfogyasztási szokásokat.

Újabb alternatívát nyújthatnak a még meghökkentőbbnek tűnő szintetikus húskészítmények, amelyekhez óriási reményeket fűznek a befektetők. Ezek lényege, hogy a kutatók ízben és állagban a húshoz hasonló, fehérjetartalmú terméket állítanak elő laboratóriumban. Ennek többféle módja is van, az egyik fő vonal az állati eredetű sejtmintákból kiinduló eljárás, a másik a növényből származó fehérje, amit aztán megpróbálnak megfelelő textúrájúvá alakítani. A két nagy műhúsgyártó cég, az Impossible Foods és a Beyond Meat az utóbbival próbálkozik, immár több száz millió dollárt gyűjtött befektetőitől. Az előbbi által gyártott „húsból” készült hamburger pedig már kapható a Burger King egyesült államokbeli éttermeiben is. A másik mögé beállt Bill Gates, Leonardo DiCaprio vagy a McDonald’s korábbi vezérigazgatója, Don Thompson is: hamburgerükben 22 összetevő van az izolált borsóproteintől kezdve a finomított kókuszolajon át a bambuszból kinyert cellulózon keresztül a céklakivonatig. Budapesten két helyen kapni a Beyond Meat szintetikus húsából készült hamburgert, mindkettő Újbudán található. Az egyik egy állati eredetű ételeket nem forgalmazó étterem, míg a másik különböző hamburgerekre specia­lizálta magát. Az árak alapján ez nem olcsó alternatíva, de a költségek még nagyon sokat változhatnak a tömegtermelés beindulásával.

Mielőtt azonban előretörnének a szin­tetikus húsok, különböző kutatások szük­ségesek környezeti és az egészségre gyakorolt hatásukról.

Fotó: shutterstock.com

Vega vagy vegán?

Akad, aki az állatok védelme miatt fordul el az állati eredetű termékektől, de egyre növekvő csoportot képviselnek azok, akik kifejezetten a bolygóra tett káros hatása miatt válnak meg a húsfogyasztástól. A vegetáriánus és a vegán étrendnek egyre több követője van – alapvető különbség a kettő között, hogy míg a vegetáriánusok csak húst nem esznek, de egyéb állati eredetű termékeket (például tejet, tojást) igen, addig a vegán étrend ennél jóval szigorúbb: semmilyen állati eredetű étel nem kerül az asztalra, a legtöbb vegán még mézet sem fogyaszt.

E kettő mellett egy újabb is feltörekvőben van, az úgynevezett flexitáriánus étrend. A flexitáriánusok alapvetően vegetáriánusok, de nem szigorúan: rugalmasan kezelik a szabályokat (ebből ered a „flex” elnevezés), néha esznek húst, de mindig minőségi, fenntartható gazdaságból származót. A feltörekvő étrend lényege a húsfogyasztás észszerű csökkentése és a környezetbarátabb növényi termékek előnyben részesítése.

Magyarországon az is szempont lehetne, hogy közel sem fogyasztunk annyi halfehérjét, mint amennyit kellene, pedig ez még a szárnyasokhoz képest is kifejezetten környezetbarát alternatíva.

Jól látható, hogy az emberiség húsfogyasztási szokásai is befolyásolják a klíma változását. Nem az a cél, hogy az egész bolygó vegetáriánussá váljon, de a jelenlegi, fenntarthatatlan folyamatok megállítása az egész világ érdeke, hiszen a növekvő hústermelés az értékes ivóvízkészletből is sokat elvesz, továbbá a takarmánytermesztés az erdőirtás fokozódásával jár.