Fotó: ArCaLu/Shutterstock.com
Hirdetés

Őseink totemállatként tisztelték őket, de amióta az ember elkezdett háziállatot, juhot, kecskét tartani, haragszik a nagy­ragadozókra, és minden eszközzel üldözte őket. Ahogy a népmesében is, a farkas a gyilkos, a vadász pedig az ember és a természet barátja. Úgy gondolták, hogy mivel a nagyragadozók a tápláléklánc csúcsán állnak, eltűnésük nem okoz hiányt a természeti rendben, hiszen semminek sem szolgálnak táplálékul: szerepüket betöltheti maga az ember.

De kiderült, hogy óriásit tévedtünk, az ember nem tudja átvenni a farkas szerepét, az ökoszisztéma pedig ennél bonyolultabb. Miután jelentős mértékben lecsökkent a csúcsragadozók állománya, a környezetvédők új módszertant fogalmaztak: ma a farkas védendő, a vadász gyilkos. Pedig ez is egyoldalú vélekedés.

A farkas a természet­szabályozásban

– Mérgezték és kifüstölték őket, kegyetlen csapdákkal, hurkokkal, kampókkal, lábfogó vasakkal pusztították a nagyragadozókat. Ez nem vadászat volt, hanem irtó hadjárat, és nemcsak a vadászok végezték, hanem azok, akiknek kárt okoztak – mondja Patkó László vadbiológus, a WWF nagyragadozó-programjának vezetője.

Ahogy a szakember részletezi: mára számos nemzetközi egyezmény, irányelv született, részben ezért is térhetett vissza számos nagyragadozó, és újra nő az egyedszámuk Magyarországon is. Egy farkas 900-1000 kilométert is be tud barangolni, tehát korábban is át-áttévedtek már hazánkba, a nyolcvanas–kilencvenes években rendszeresek voltak az észlelések, a kétezres években pedig elkezdtek újra szaporodni itthon is. Gyakorlatilag tíz éve rendszeres a farkasszaporulat az Északi-középhegységben.

Korábban írtuk


Most inkább a nyilvánosságuk lett nagyobb, hiszen az interneten gyorsan terjed a hír, könnyebb felvételeket készíteni és azokat megosztani. Ha régen valaki farkaskölyköt látott, azt maximum elmesélte a szomszédnak a faluban, most meg az egész ország tudja. Nincs olyan tudományos vizsgálat, miszerint jelentősebb volna a károkozás, mint korábban. Igaz, hogy a nagyragadozók állománya megnőtt Magyarország területén, de számuk mégis száz alatt lehet.

A nagyragadozók szerepe az erdőben, hogy a szarvasok, vaddisznók állományát szabályozzák. Ezek rendkívül nagy számban vannak jelen az országban, és fásszárúak fiatal hajtásait fogyasztják, tehát várhatóan az erdő gyorsabb felújulását, a biodiverzitás megőrzését segíti majd újra a farkasok és más nagyragadozók jelenléte. Szép – bár részben vitatott – példa erre a Yellowstone Nemzeti Park, ahol a farkas visszatelepítése után gyorsabban nőttek a fák, ezért egyre több madár rakott fészket a lombok között, aztán jöttek a hódok, hogy kirágják a fákat, és formálják a vízzel borított területeket. Mindennek következtében a folyók medre stabilabbá vált, több tavacska alakult ki, lelassult a talajerózió, a hegyekben a heves esőzések is kevesebb kárt okoztak, mint korábban. Ezenfelül a csülkös vadfajok – a szarvasok, vaddisznók – komoly mező- és erdőgazdasági károkat is okoznak, és a farkasok sokkal hatékonyabban szabályozzák az állományt, mint az ember.

– Az ember ugyanis sok esetben a legszebb példányokat célozza meg, viszont a farkas inkább a gyengébbeket, sőt betegeket – mondja Gombkötő Péter, a Bükki Nemzeti Parki Igazgatóság gerinceszoológiai szakreferense. – A farkas szerepe a természetes szelekció. Habár a vadászok is figyelnek a beteg példányokra, nem minden betegségnek van olyan tünete, amit az ember lát, viszont a farkas kiszagolja a vizeletből. Azt is tapasztalták, hogy a sertéspestis, ami a kilencvenes években például Szlovákiában megtizedelte a vaddisznókat, nem ütötte fel a fejét ott, ahol folyamatos volt a farkasok jelenléte. Tehát a farkas és más nagyragadozók egészségesebb, jobb minőségű állományt segítenek fenntartani, mint az ember, ilyen értelemben a vadgazdálkodás hasznára van. Másrészt az erdőgazdálkodást és a mezőgazdaságot a zsákmányfajok átmozgatásával is támogatja, gyakran elijesztve őket egy-egy területről, a növényzet így átmenetileg fellélegezhet. Szabályozza továbbá a sakál és a róka állományát is, mivel eleszi előle a táplálékot. Dögeltakarítást is végez.

Balatonszepezden tavaly nyáron például nagy riadalmat okozott, amikor vaddisznók fürdőztek a strandolók mellett néhány méterre, ráadásul egy koca a malacaival, ami veszélyes lehet, ha támadva érzi magát.

Nemrég a Bükkben készült kép egy farkaskölyökről

Nem eszik olyan forrón

A nagyragadozók jelenléte azonban sérti többek érdekeit, de ez nem ember és ragadozó, hanem ember és ember közti ellentétre vezethető vissza. Az érintettek szerint a város közepén élő ember számára nem ijesztő a ragadozó, és nem is eszi meg a munkája gyümölcsét, igazából nincs vele kapcsolata, csak a természetvédelmi irányzatokon keresztül. A falun állatot tartó ember számára azonban anyagi veszteséget okoz a farkas. A gazdálkodó fizeti meg az árát annak, hogy a természet egészségesebb legyen, nem a társadalom egésze, ráadásul pont a fenntartható, legeltetéses állattartást folytató állattenyésztők. Sokan idilli képet igyekeznek festeni vadállat és ember együttéléséről, de az mindig inkább egy hidegháborúra hasonlított.

Ezért szerint biztosítani kellene azokat az eszközöket, amelyekkel védekezhet az állattartó. Pontosabban ezekkel a fajokkal is el lehetne kezdeni gazdálkodni, felmérni, mekkora állományt szeretnénk belőlük, mi a célunk, és aszerint kezelni őket, összeegyeztetve az egész társadalom és a közvetlen érintettek igényeit, érdekeit.

A vadásztársadalom egy részének pedig szintén hátrányt jelent a nagyragadozók jelenléte, miután megváltoztatja a préda viselkedését, nehezebb vadászni. Szlovákiában, ahol már régóta szép számban élnek mind farkasok, mind medvék, a konfliktusok már elég egyértelműek.

Felvidéki tapasztalatok

– A nagyragadozók kérdéskörét nem lehet a természet rendjéből kiszakítva vizsgálni – szögezi le Suba Imre, a Szlovák Vadászszövetség igazgatója.

A medvét az 1920-as években majdnem a kihalás fenyegette, de ma már több mint 1200 példány él az országban, míg a farkasok létszáma 3-600 lehet, ezekről nincs pontos felmérés. A számuk növeléséhez zöldfolyosókat tartottak fent, ahol nem volt szabad bántani őket, így más uniós országokban is biztosítva van a visszatelepülés, hiszen Magyarországra is Szlovákiából jönnek a nagyragadozók.

– Mindennek azonban következménye, hogy rengeteg a konfliktus az egyes szervezetek között. Nincs összhang abban a kérdésben, hogyan kellene együtt élnünk a nagyragadozókkal. Vadászni tavaly harminc farkast lehetett, a medve pedig egyáltalán nem vadászható. Közben az emberek félnek, a méhészeteknek kára keletkezik, és minket, vadászokat keresnek meg, tőlünk követelik a helyzet megoldását, de erre nem terjed ki a jogkörünk. Azt gondoljuk, a kihalással kapcsolatos fenyegetettségről már szó sincs, és Szlovákia bizonyított a természetvédelemben, lehetne bízni abban, hogy körültekintően járunk el, ha kezelni kezdjük az állományt, ami túlságosan megnőtt – így Suba Imre.

A Magastátra (Vysoké Tatry) nevű településen például évente 650-szer észlelnek medvét, és a számok növekednek. Konkrétan medvetámadásban nem halt meg senki, egy esetben volt ez kérdéses, de nem sikerült bizonyítani. Az átlagember azonban, főleg ha gyerekkel van, joggal fél.

– Zólyom mellett például kijárási tilalom volt este hat után, mert hat medve lemászkált a faluba. Ez nem együttélés – így Suba Imre. – Ugyanakkor a minisztérium nem mer lépni, mert a nemzetközi közvélemény elítéli a medvék elpusztítását. Ez azonban az érem másik oldala, éppen ezért visszaüthet a dolog, a medve esetében Romániában volt rá példa, hogy az állattartók saját kezükbe vették az irányítást méreggel; ez nem vezet jóra. A vadász nemhiába szakember, és nem a természet ellensége, hanem éppen a természetes rend fenntartása a célja, egy-egy állatfaj elszaporodásának megakadályozása, a csökkenő állomány védelme. Számára nagy élmény farkast, medvét látni, és ez régen keveseknek adatott meg. A medvekérdés nem mindent vagy semmit alapon dől el az emberek szimpátiája vagy félelme alapján, hanem felelős gazdálkodás során. Sajnos a téma, mint annyi minden, politikai érdekharc terepe lett, holott ez elsősorban szakmai kérdés. Ráadásul a felelősséget is vállalni kell, és az nyilván nem a civil szervezeteké.

Szlovákiában a gazdasági károk is nőnek a farkasok kapcsán, nem beszélve arról, hogy lassan ezektől az állatoktól is fenyegetve érzik magukat az emberek, amire korábban soha nem volt példa. Egy északi településen például nem engedték gyalog iskolába a gyerekeket, mert egyszer néhány farkas elkísérte őket.

– Nem történt semmi, de a szülőként én is úgy döntenék, hogy ez egy kicsit már sok. Biztonságos együttélést kell teremteni mindenki számára, ez nem az – így a szakember.

Énekelj!

Kora tavasztól késő őszig mindig észleltek medvét Magyarországon az elmúlt években, hiszen nekik még a farkasoknál is nagyobb a mozgáskörzetük, és Erdélyben, Szlovákiában is magas a számuk. Ezzel együtt is jelenleg maximum 5-10 medve lehet egyszerre Magyarországon. Olyan kis számban vannak jelen, hogy pontos állománybecslésről nem beszélhetünk.

– Magyarországon sokkal veszélyesebb egy kóbor kutya vagy egy malacos vaddisznókoca – szögezi le Patkó László, a WWF Magyarország munkatársa. – De ha mégis találkozunk egy nagyragadozóval, fontos, hogy ne prédaként azonosítson minket, hanem emberként. Félnek az újtól, nem akarnak kockáztatni, és az embert nem ismerik. Tehát ne fussunk el, ne meneküljünk, mert azt a préda teszi. Beszéljünk vagy akár énekeljünk, ne nézzünk a szemébe, emeljük fel a kezünket, hogy nagyobbnak tűnjünk. Alapszabály, hogy állatokat ne csalogassunk magunkhoz étellel. Például eszünkbe se jusson egy jobb kép vagy felvétel kedvéért ételt dobálni a medve felé. Indirekt módon se etessük az állatokat, tehát ne hagyjunk ételt szanaszét.

– Én például az erdélyi Szent Anna-tónál találkoztam medvével, inkább kíváncsi, érdeklődő volt – meséli a vadbiológus. – Mintegy 10-12 méterre állt tőlünk, nem tűnt agresszívnak, nem üvöltött, hanem oldalra döntötte a fejét, és úgy nézett minket. Felemeltük a kezünket, beszéltünk, aztán elment. Egyszer bocsokat láttam eszegetni az anyamedvével, néha felnéztek, hogy akarunk-e közeledni, de lényegében véve ránk sem hederítettek.

Őszintén

– A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság eddig húsz gazdálkodót támogatott különböző eszközök beszerzésében, mint az öt plusz egy soros villanypásztor, ami alatt nem tudják átkotorni magukat a farkasok – meséli Gombkötő Péter. – Ezt állami forrásokból hívtuk le. Nem túl sok, de a legégetőbb helyzeteket meg tudjuk oldani vele. Emellett elenyésző áron biztosít a gazdálkodóknak törzskönyvezett, nagy testű őrkutyákat a Magyar Kuvasz Fajtagondozó Egyesület a mi közvetítésünkkel, szintén állami forrásból. Ez a két megoldás együtt már hatékony, nemcsak a farkasok, de a kóbor kutyák ellen is, ezek ugyanis Magyarországon nagyobb kárt okoznak jelenleg.

A kuvasz a pásztor szeme, hiszen a juhok előtti 100-150 méteres távot fel tudja mérni. Persze, még jobb, ha pásztor is van mellé, de a villanypásztor is megteszi. A kuvaszok rendszeres vizelettel, ürülékkel, ugatással, csaholással információt adnak a farkasnak; ha emellett az áram is megcsípi, az számára egy olyan erős visszajelzés, ami hamar elveszi a kedvét a zsákmányolástól.

A WWF Magyarország Euro Large Carnivores elnevezésű LIFE projektje igyekszik elősegíteni ember és nagyragadozó együttélését kommunikáció, határokon átnyúló együttműködés és tudáscsere révén.

Ezért olyan emberek történeteit mutatják be, akik az említett hármas konfliktus több különböző oldalán állnak egyszerre, mint például Répáshuta polgármestere, aki vadász, és közben eltökélt abban, hogy visszaállítsa a falu XVIII. századi alapításakor jellemző környezetet. Mivel a farkas mindig is fontos szerepet töltött be a Bükkben, hisz a békés ember-ragadozó együttélésben. Sokáig ő volt az egyetlen, aki ismerte a környéken a farkaskotorék helyét. Lenyűgözőnek találta, amikor 1993-ban először találkozott farkassal vadászat közben: „Nagyon jó érzés volt azzal a tudattal hazamenni, hogy Répáshuta környékén még mindig élnek farkasok” – idézi fel egy róla készült videóban. Meg van győződve róla, a farkas fontos szerepet játszik a természetes szelekcióban, ezért a trófeaminőség javításához is hozzájárulhat. Az ökoturizmus részeként farkaslest, nyomolvasó túrákat szerveznek; vallják, hogy amikor a résztvevők a természetben figyelik meg a vadfajokat, egyfajta kötelék alakul ki. A pásztorok és más olyan emberek életmódját is bemutatják, akik ősidők óta farkasokkal és őrkutyákkal osztoznak az életterükön.

– 2017-ben indult ez a LIFE programunk, amelynek fő célja, hogy felmérjük a problémákat, és megoldást kínáljunk, valamint hitelesen tájékoztassunk a nagyragadozókkal kapcsolatban – mondja Patkó László. – Ehhez a legfontosabb, hogy őszintén beszéljünk bajokról, károkról és félelmekről is.