Fotó: iurii/Shutterstock.com
Hirdetés

Ötvenkilencmillió tonna üvegházhatású gázkibocsátás – ez nagyjából egy közepes ország éves légszennyezésének felel meg, ám ez nem egy állam, hanem az amerikai hadsereg környezetkárosítása. A szállítóhajók, repülőgép-hordozók és repülőgépek jelentősen megnövelik a haderő ökológiai lábnyomát, például 2017-ben közel napi háromszázezer hordó olajat vásároltak, és ennek csaknem a felét a légierő égette el. Nem véletlenül lobbizott az Egyesült Államok a kiotói egyezmény aláírásakor is azért, hogy a katonai kibocsátásokra mentességet kaphasson. A képet persze árnyalja, hogy Amerikáé a világ legnagyobb hadserege, és valójában a többi országnak sem lehet tiszta a lelkiismerete.

Ugyanakkor a környezetbarát irányvonal meghonosítása mögött nem csak világmegváltó szándék húzódik: az alacsonyabb fogyasztás a védelmi büdzsének is jót tesz, és az innovatív megoldások kutatása, bevezetése végső soron technikai fejlődést is hoz.

Hibrid szállítógép

A brazil Embraer tavaly mutatta be egy hibrid meghajtású katonai repülőgép terveit. A STOUT (Short Take Off Utility Transport) névre keresztelt könnyű szállítógépet két hagyományos turbólégcsavaros, illetve két szárnyvégeken elhelyezett villanymotor emeli majd a levegőbe. Ezeket extra generátorok látják el a szükséges energiával. Ennek köszönhetően ez az ízig-vérig XI. századi repülőgép beéri majd lényegesen kisebb teljesítményű, így jóval alacsonyabb fogyasztású motorokkal is, mint egy hasonló erejű hagyományos repülőgép. A tervek szerint a hibrid meghajtás miatt az üzemeltetőnek nem kell kompromisszumokat kötnie a teljesítmény terén, a STOUT fel tud majd szállni egy csupán ezerkétszáz méteres, döngölt földfelületű futópályáról, képes lesz huszonnégy ejtőernyős szállítására és ugratására, de kisebb járműveket vagy palettákra pakolt hadianyagot is lehet majd fuvarozni rakterében.

Mindez nem a távoli jövő, a brazil légierő már 2019 decemberében szándéknyilatkozatot írt alá a gépek megvásárlásáról, amelyekkel kiöregedett szállítógépflottáját fogja váltani, mégpedig úgy, hogy azzal a károsanyag-kibocsátásnak is hadat üzen. Az Embraer azt is megígérte, ha az új típus beválik a légierőnél, akkor a civil piacra szánt változatát is elkészítik.

Korábban írtuk


Fotó: J_K/Shutterstock.com
Ekranoplán

Léghajók újragondolva

1937. május 6-án, a Hindenburg léghajó katasztrófája után úgy tűnt, végleg leáldozott a léghajóknak. Ám egyetlen előnye mégis van a gáztöltésű járműveknek a repülőgépekkel szemben: sokkal kevesebbet fogyasztanak, és éppen emiatt kaphatnak hamarosan új esélyt. Az elmúlt tíz-tizenöt évben több forrásból is lehetett hallani, hogy az amerikai hadsereg a jövőben léghajókkal váltaná ki a teherszállító repülőgépeket. Azt is hajlandók lennének elfogadni, hogy még a legmodernebb léghajó is bizonyosan lassabb lenne, mint a mai szállítógépek. Cserébe viszont jóval környezetkímélőbbek, és nagyobb terhet is tudnak célba juttatni.

Annyi bizonyos, hogy a Lockheed és a DARPA közösen dolgozik egy teherszállító léghajó tervezetén, a P–971-en, amely forradalmasíthatja a légi teherszállítást. Más gyártók is próbálkoznak a léghajó hadra fogásával. Egy kaliforniai cég léghajó-repülőgép hibriden dolgozik, a részben alumíniumból és szénszálas anyagból készülő merev vázas gép képes lenne függőlegesen fel- és leszállni, azaz nem igényelne kifutópályát, és a legeldugottabb helyekre is szállíthatna. A múlt század hibáit kiküszöbölve rossz időben is képes lenne landolni, és anélkül is lent maradna a földön, hogy kötelekkel kellene rögzíteni. A hadseregben azt remélik, egy ilyen léghajó ötszáz tonna felszerelést vagy legénységet tudna szállítani huszonkétezer kilométeres távolságra, hét nap alatt. Természetesen mindez komoly mérnöki teljesítményt igényel, ezért még várnunk kell arra, hogy a jó öreg Herkulesek nyugdíjba vonuljanak.

A hidegháborús fegyverkezési verseny hívta életre a repüléstörténet egyik legbizarrabb szerkezetét, az ekranoplánt. A határfelület-repülőgépnek is nevezett jármű az úgynevezett párnahatás jelenségét használja ki, amely a talajtól legfeljebb húszméteres magasságig tapasztalható. A gép szárnyai alatt magas nyomású levegőréteg jön létre, ami a magasabb tartományoknál sokkal kedvezőbb repülési feltételeket biztosít. Ezt ismerte fel Rosztyiszlav Jevgenyjevics Alekszejev szovjet mérnök, az ekranoplán tervezője. Találmánya 1966-ban emelkedett először a levegőbe a Kaszpi-tenger felszínéről, és bár azt sem tudták eldönteni, hogy repülőgép-e vagy hajó, kiváló tulajdonságai felkeltették a hadsereg érdeklődését. A formabontó gép lényegesen gazdaságosabban üzemelt, mint a szovjet hadseregben fellelhető bármely szállítógép, de természetesen nem a környezetvédelmi vagy gazdaságossági szempontok vezérelték az üzemanyaggal bőven ellátott Vörös Hadsereget. Sokkal inkább az, hogy az ekranoplán csaknem hatszáz tonna hasznos terhet tudott a levegőbe emelni, ami a hatvanas években rekordnak számított. A programot végül politikai okokból törölték, és úgy tűnt, a prototípussal együtt a határfelület-repülőgép ötlete is a roncstelepen végzi. Viszont újabban, nem utolsósorban alacsony fogyasztása miatt, elkezdték felfedezni, az oroszok máris új tervekkel álltak elő, az Egyesült Államokban pedig a Boeing kezdett saját ekranoplánjának tervezésébe.

Foxhound terepjáró

Elektromos páncélosok

A civil piacon már jól bevált elektromos vagy hibrid meghajtású autók hamarosan a hadseregben is nagy szerepet kaphatnak. A brit hadseregben már tesztelik a hagyományos motorral jól bevált Foxhound felderítő terepjárót és a Jackal 2 univerzális felhasználású nyitott terepjárót, hogyan viselkednek hibrid, illetve elektromos meghajtással. Ha az új generációs katonai járműtechnika beválik, több mint kétezer páncélozott jármű kaphat villamos vagy hibrid hajtásrendszert. Eric J. Wesley, az amerikai hadsereg fejlesztésért felelős részlegének altábornagya is úgy nyilatkozott, kiemelkedően fontosnak tarja a tisztán elektromos és hibrid járművek számának növelését a hadseregben, már csak azért is, mert a fosszilis üzemanyagok utánpótlásának megszervezése jelentős terhet ró a logisztikusokra. Ám azt sem rejtette véka alá, hogy villamos járművekre való váltáshoz nem elégséges a járműpark cseréje, nagyon komoly infrastrukturális fejlesztésre is szükség lesz. Például hordozható atomerőművekre, amelyek fejlesztésére négyszázmillió dollárt biztosít a Pentagon.