Gondosan körbenyalogatta – talán még a farkát is csóválta – a Bors Fekete-Győr Andrást, a 2024-es magyar olimpiai pályázatot megfúró magyarellenes szervezkedés, a bulvárlap által már pártként emlegetett Momentum vezetőjét. Az egyeseket Rumcájszra, másokat inkább Conchita Wurstra emlékeztető ifjú destruktor emberi arcát megmutatni igyekvő beszélgetésből azonban egy buta piactéri közhelyeket pufogtató, dologtalan hipszter képe rajzolódott ki. Arra a rendkívül eredeti kérdésre, hogy van-e számára szimpatikus politikus, a pillanat- avagy percemberke azt a kocsmai bölcsességet tudta válaszolni, hogy „a magyar politikus elárulta a hivatását. Ha lennének hiteles politikusok a magyar közéletben, talán a Momentum sem létezne.”


Vagyis – mondja ezzel a borostás fiatalember – ők volnának az egyedüli hiteles politikai alakulat. Ezt aztán olyan fontosnak tartja, hogy áldozatot is hoz érte, hiszem, mint mondja, nem dolgozik.

„Egy négyszázfős mozgalom vezetése már teljes munkaidőt igényel. Szerencsés vagyok, családi tulajdonú lakásban lakom, és egyelőre az itthoni és külföldi munkáimból szerzett megtakarításaimból gazdálkodom.”

Nemcsak hiteles tehát, hanem szerencsés csillag alatt is született. A mázlis pedigré pedig egyenes utat jelent a legújabb kormánydöntést óhajtó mozgalom élére, mellyel belépőként évtizedekre sikerült megfúrni egy fontos nemzeti ügyet. Urbánus népmesei hősünk azonban elégedett. Tömegközlekedéssel jár, jó időben biciklire pattan, trendi és zöld tehát, atrocitás még nem érte, mondja, és nem is tart tőle.

Ami késik, nem múlik, jegyezhetjük meg erre; előbb-utóbb szembejön a valóság, és az mindig győzni szokott. No, de ez legyen a 28 éves munkakerülő fiatalember gondja, aki saját bevallása szerint egy-két sör után másoktól kéreget néhány szál cigarettát (úgy látszik, a szerencsés csillag meg a megtakarítások a füstölést nem fedezik), nagyon szereti a történelmi regényeket (ezúton ajánljuk Gárdonyi Géza Egri csillagok című klasszikusát, abban is Hegedűs hadnagy roppant tanulságos történetét), és szívesen focizna Orbán Viktorral.

Ez utóbbi vágy sokat elárul emberünk személyiségéről. Edzés és munka nélkül, kívülállónak álcázva magát éjjel beoson a stadion öltözőjébe, göcögve elzárja a vizet, elfűrészeli az öltözőpad lábát, és rajzszöget csempész az első ligás játékosok cipőjébe, majd közli, hogy ő amúgy szívesen focizna velük.

Nos, efféle kívánságokat egykor Dévényi Tibi bácsi teljesített álmodozó gyerekek nagy örömére, csakhogy ez itt nem a Három kívánság. Áldozat, munka, teljesítmény nélkül, puszta tagadással és rombolással nem fog labdába rúgni, pláne Orbán Viktorral focizni a momentumos ifjú. Egyszer volt Budán kutyavásár, a ventilátorba sem lehet kétszer belecsinálni. A jussukért keményen megdolgozó magyarok milliói pedig aligha méltatnak politikai figyelemre olyan lejmolós embert, aki még egy doboz cigarettát sem képes vásárolni magának, inkább másokon élősködik.