A büszkeség hónapja van, kedves olvasók. Az ultraliberális lépéseiról elhíresült Facebook pedig mindent megtesz, hogy a felhasználók jelét adhassák büszkeségüknek.

Persze ne arra legyenek büszkék, hogy milyen szép bizonyítványt hozott haza a gyerek a tanév végén, vagy arra, hogy kemény munka eredményeként végre feljebb kúsztak a munkahelyi ranglétrán. 
Nem, júniusban mindenki arra büszke, hogy meleg – ennek hiányában pedig arra, hogy vannak melegek. 
Vagy valami ilyesmi.


Fotó: MTI, archív, illusztráció

Tudjuk, hogy a Facebook konzekvensen fellép az általuk szélsőségesnek vagy uszítónak titulált oldalakkal szemben. 
Emlékezhetünk, a közelmútban jó ideig nem volt elérhető a 888.hu oldala a közösségi potálon, és ennél még rosszabbul járt például a “Donald J. Trump president of the United States” csoport, amely 132.000 tagot számlált, amikor minden előzetes (vagy utólagos) magyarázat nélkül eltűnt a virtuális térből.
Ehhez képest nyugodtan meg lehet próbálni akár csak egy-egy, a fehérek vagy keresztények ellen irányuló megjegyzést jelenteni nekik, és megvárni a reakciót. A legtöbb esetben kapunk egy előre megírt üzenetet, amely szerint ők bizony sajnálják, hogy az ember most ettől a megjegyzéstől elszomorodott, de a nehezményezett komment még nem lóg ki az ő általuk követett közösségi normákból.
Nyilván.

Talán arra is emlékeznek még, amikor az, hogy egy felnőtt és egy másik felnőtt mit csinál a hálószobában, magánügy volt, és azt legfeljebb egy-egy kiválasztott haverral vagy barátnővel osztottunk meg.
Amióta azonban a haladó gondolkozás és az embertársaink irányába érzett, feltétlen elfogadás értékmérője az lett, valaki LMBTMINDENKIMEGBOLONDULT-e, de legalábbis azzal tölti-e ideje egy részét, hogy azon embertársai jogait védelmezze, akik – egyszerűsítsünk – nem dögunalmas, heteroszexuális egyének (akik még a születésükkor, a gének alapján meghatározott nemüket is megtartják), azóta bizony hevesen iparkodik a Facebook is, hogy kiszolgálja a szexuális kisebbségeket.

Kezdték azzal, hogy három évvel ezelőtt már összesen 71 opció közül lehetett választani, ha valaki a nemét fel akarta tüntetni a profilján. 
Persze lehet ez egyszerűen férfi vagy nő, mint a régi, szép időkben, de olyan opciók is vannak még, hogy “Cis nőnemű”, amit még véletlenül sem szabad összetéveszteni a “Cis nő”-vel vagy a “Cisgender nőnemű”-vel (ami pedig nem “Cisgender nő”).
Kíváncsiak arra, mi az a cisgender? Az az a fura szerzet, aki a génjei által meghatározott nem szerint él. Tehát akár választhatná azt is, hogy “nő”, de ennél sokkal izgibb meg genderebb, ha még ő is kitalál magának valami más meghatározást. 
Ez eddig világos, ugye?
A 71 lehetőség közül az egyik az, hogy “egyéb”. Ha viszont valaki 70 nemből nem képes kiválasztani, hogy ő micsoda is, ha ő nem is nő, meg nem is cis nőnemű vagy cisgender nő, akkor ott azért egy Facebook-profil beállításánál jóval nagyobb gondok lehetnek.

No, de kanyarodjunk vissza ehhez a napsütéses, júniusi hónaphoz, amikor meleg napokra ébredünk és a Facebookon mindenfelé szivárványos zászlócskák bukkannak fel, mert hurrá LMBTFOGALMAMSINCS! 
Milo Yiannopoulos, az alternatív jobboldal közkedvelt, brit fenegyerekének egyik nemrégiben kitett posztja alatt tűnt fel, hogy újabb reakcióval bővült a Facebook mókatára. Eddig tetszhetett nekünk valami, dühösek lehettünk tőle, vagy éppen nevetgélhettünk rajta, de mostantól büszkék is lehetünk és nem is akárhogy.
A szívecskék és vérvörösbe fordult arcocskák után ugyanis megjelent a szivárvány.

“Miközben a büszkeség (Pride) ünneplése megkezdődik a világ minden táján, a Facebook büszkén támogatja változatos közösségünket, beleértve azokat, akik az oldalon melegként, leszbikusként, biszexuálisként, transzszexuálisként vagy a tradicionális nemeken kívüliként határozzák meg magukat” – mondta a közösségi oldal egy szóvivője. – “Ami azt illeti, a világ minden tájáról 12 milliónyian csatlakoztak az LMBTQ közösséget támogató 76000 Facebook-csoporthoz, és több mint másfélmilliónyian tervezik, hogy részt vesznek a több mint 7500 Pride-ünnepség valamelyikén”.

Az opció egyébként nem automatikusan jelenik meg a felhasználóknak, ahhoz, hogy használhassuk, először egy bizonyos Facebook-oldalt kell bejelölnünk.
Ami egy kicsit kirekesztésszagú, de konzervatívként az ilyesmit genetikailag nem érthetjük meg.

Szóval, hurrá Pride és hurrá Facebook!
Már izgatottan várjuk a kis karácsonyfa-ikont decemberben, előtte pedig még István király képmását augusztusban, mert nem akarhatja kirekeszteni a jóból a Facebook a magyar keresztényeket sem. Augusztus 12-e egyébként Türkmenisztánban a Sárgadinnye nap, úgyhogy a kettőt meg is lehetne próbálni valahogy összekötni, nehogy a türkmén felhasználók, a sárgadinnyék, esetleg a magukat sárgadinnyeként meghatározó személyek megsértődjenek.