„Nem megszüntetni jöttem a Törvényt, hanem beteljesíteni” (Mt 5,17).
Kásler Miklós mélyen vallásos, hívő ember. Emellett elismert tudós. Szakmai kompetenciáját még ellenfelei sem vitatják. Csak az ellenségei. Az ellenségek szaporodásának pedig igen jó módja, ha az, akit nem szeretünk, hivatalt kap. A fő kérdés ez esetben az: lehet-e jó miniszter a tudománynak egy olyan felkent papja, aki sarkosan és egyértelműen kijelenti, hogy a Tízparancsolat betartásával a legtöbb betegség gyógyítható lenne? A válasz magában a Tízparancsolatban rejlik. Ne legyünk hát restek, vizsgáljuk meg pontról pontra, hogy vajon az Újszövetségben Jézus Krisztus által új értelmet nyert parancsolatoknak valóban van-e preventív és/vagy gyógyító jellegük?


Fotó: ShutterStock.com, illusztráció

1. „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!” (Mk 12,30-31)
Mindamellett, hogy a Felsőbb Jelenlévőben való hit alázatosságra és tiszteletre nevel, ennek betartásával emberi esendőségünk is új értelmet nyer. Amennyiben elhisszük és elfogadjuk, hogy közülünk még a legkiválóbbak sem lehetnek a többiek felett állók, rengeteg társadalmi probléma megszűnik, s velük szűnnek meg azok a pszichés betegségek is, amelyeket ezek okozzák. Ezen okozatok egyike, s talán a legegyszerűbb, leghétköznapibb formája a depresszió. A szomorúság, a csökkent önértékelés, a döntésképtelenség, a reménytelenség érzete leginkább azokat sújtja, akik vagy diktatúrában élnek, vagy pedig egy eltúlzott pluralista társadalomban. A „semmit sem szabad” elve ugyanis ugyanolyan lélekromboló, akár a „minden szabad” ideája. Krisztus rögtön az első, s egyben a legfontosabb parancsolat helyes értelmezésével tette világossá számunkra, hogy az emberi faj számára a szeretet az egyetlen helyes és követendő út.   

2. „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!„ (Mk 12,30-31)
A második parancsolat majdnem ugyanolyan fontos, mint az első. Lényegében önmagunk és embertársaink elfogadására szólít fel. Ennél vegytisztább liberalizmus egyszerűen nem létezhet. Ez a valódi emberi szabadság sarokköve. S ezen a ponton nem árt megjegyeznünk, hogy a valódi liberális eszmék nem a párizsi Labdaház környékén születtek, hanem sokkal régebben, Júdeában.
Jézus ezt a két törvényt tartja a többi más törvény alapjának, s ezt mondja: ”E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták”” (Mt 22:40). 
Amennyiben ezt a (két) törvényt betartanánk, számos más törvényre már egyszerűen szükség sem lenne. S ha már a betegségek górcsövén át szemléljük a parancsolatokat, tegyük azt következetesen. A pszichés és pszichoszomatikus betegségek mellett mi más kórképek kialakulásának elkerülésében segíthetne ez a két parancs? Nos, például mindazon egészségkárosító tevékenységek mellőzésében, amelyek emésztésünket, vérkeringésünket, vagy egyéb szerveinket, szervrendszereinket támadják. Hogy néhány példát mondjak, aki valóban, krisztusi értelemben szereti magát, az nem él mértéktelenül olyan élvezeti cikkekkel (pl. dohány, kávé, tea, narkotikumok, stb.), amelyek megbetegíthetik őt. Mi több, nem ajánlja ezeket embertársainak. Nem lesz anorexiás, de nem is hízik el, mert testét az isteni lélek templomának tekinti, s e szerint gondozza azt.

3. Az úr napját szenteld meg!
A három isteni parancs utolsója – a vallási értelmezésen túl – nem szól másról, mint hogy pihenjünk. Szakadjunk ki a mindennapok taposómalmából, kapcsolódjunk ki, legyünk a szeretteinkkel, és töltődjünk fel az elkövetkezendő munkás napokra. Talán mondanom sem kell, hogy mennyi egészségkárosodástól mentene meg minket, ha a hétnek akárcsak egyetlen napja is arra szolgálna, hogy ezeket mind maradéktalanul megvalósítsuk. Egy igazi offline napot képzeljünk el! Amikor nem a közösségi oldalakon, vagy a tévécsatornák közt szörfözünk. Amikor nem az érdekel minket, hogy milyen elvégzendő feladatok várnak ránk a jövőben. Amikor teljes figyelmünkkel családtagjainkra koncentrálhatunk, s az ő figyelmük is teljes mértékben ránk irányul. 
E parancsolat a hívő embernek előírja a szentmise látogatását, valamint a gyónás és szentáldozás szentségének vételét is. A gyónás az élő hitű ember számára olyan, mint egy pszichológiai, vagy pszichiátriai szakrendelés. A templomban elmondott közös ima pedig szó szerint és átvitt értelemben gyógyít. Rezonatív jellege miatt bizonyítottan nyugtató (v.ö. vérnyomás-csökkentő, szorongásoldó) hatású.  

4. Atyádat és anyádat tiszteld!
Az ókori, főként despotizmusra épülő birodalmak emberei számára ez a parancsolat egyértelmű volt. A mai kor embere számára azonban ez a tisztelet reverzibilis formában is értelmezendő, tehát arról is szól, hogy a szülők ugyanolyan tisztelettel viseltessenek gyermekeik iránt. Amennyiben ez a parancsolat maradéktalanul megvalósulna, mind a geriátriai, mind a pediátriai egészségügyi problémák száma csökkenne. A család összetartó ereje által pedig az egymásra fordított figyelem is arra szolgálhatna, hogy mindennek az alapja a mikroközösségekből kiinduló egészségmegőrzés legyen.

5. Ne ölj!
Ez a parancsolat nem szorul túlzott magyarázatra. Illetve mégis. Egyre több szakmai fórum foglalkozik azzal, hogy a finomított élelmiszerek (finomított répacukor, finomliszt, stb.) a létező leggyilkosabb tápanyagai az emberi szervezetnek. S ugyanilyen romboló hatásúak ránk nézvést a mesterséges ételek, ételadalékok, tartósítószerek. Képzeljük csak el, ha ezek gyártói a tudatára ébrednének annak, hogy valójában egy lassú gyilkoláshoz járulnak hozzá termékeikkel. Az effektív gyilkolás mellett tehát a csendes gyilkosságok felett is eljárhatna az idő. S akkor még nem beszéltünk a születésszabályozás legdrasztikusabb módjáról, a művi abortusztról, és annak szövődményeiről, vagy a saját életünk semmibe vételéről, az öngyilkosságról. Illetve a gyógyszeripar egyes szegmenseinek kevésbé áldásos tevékenységeiről.   

6. Ne paráználkodj!
Ismételten előrebocsátom, hogy e parancsolatokat nem, vagy nem csupán a hit oldaláról közelítem meg, hiszen ez esetben a fő kérdés a parancsolatoknak az egészégre gyakorolt hatásuk. Hogy a nemi betegségek terjedésében milyen szerepet játszik a túlzott szexuális szabadság, azt mondanom sem kell. Viszont elég, ha csak arra gondolunk, hogy még a kezelt, nemi úton terjedő fertőzéseknek is mennyi súlyos szövődményük lehet. 

7. Ne lopj!            
A klasszikus értelemben vett eltulajdonítás mellett ugyanolyan lopást követ el az is, aki mást nevetségesen kevés bérért, vagy esetleg bejelentetlen formában dolgoztat. És ugyanolyan lopás az is, amikor egy pénzügyi szervezet az „apró betűs részre” hivatkozva utólagos járulékok megfizetésére kötelezi ügyfelét. Amennyiben a lopás minden formája megszűnne, nagyon sok létbizonytalanságban élő ember fellélegezhetne. S pontosan létbizonytalansága miatt ő se kényszerülne kisebb lopások elkövetésére. A polgárok létbiztonsága pedig minden jól működő társadalom alappillére. E létbiztonság által számos, a mélyszegénységből eredő betegség megszűnne. 

8. Ne hazudj, más becsültében kárt ne tégy!
A hazugság olyan kór, amely egyszerre mérgezi meg azt is, akinek mondják, és azt is, aki mondja. Az alapvető pszichés kórképek mellett – közvetett módon – egyéb más kórokhoz is vezet. Ezek legdrasztikusabb módja a testi erőszak, és az abból következő traumatikus sérülések. A becsületben tett kár végső és legborzalmasabb kimenetele pedig a sértett számára az öngyilkosság lehet.

9. Felebarátod házastársát ne kívánd!     
Hitbéli értelmezése szintén nem szorul magyarázatra. Egészségmegőrző jellegét tekintve viszont ugyanúgy fel lehet sorolni a traumatikus sérüléseket (amennyiben a sértett fél fizikális úton akar elégtételt venni) épp úgy, mint a megcsalásból és megcsalatásból eredő pszichés betegségeket. S ugyancsak ide citálandó a család egészségmegtartó szerepének megszűnése az esetleges válás miatt.  

10. Mások tulajdonát ne kívánd!
Ezt a parancsolatot ebben a mostanra kialakult, sajátos geopolitikai helyzetben épp úgy lehetne vonatkoztatni az ország-eltulajdonlásra is. S az ebből eredő feszültségeket átkonvertálni olyan valódi kórképekre, melyeket más parancsolatoknál (v.ö. „ne lopj”, „ne ölj”) írtam. 

Összességében kijelenthetjük, hogy a leghalálosabb betegségek (rák, keringési deficitek, depresszió, stb.) pontosan most, ebben a hitehagyott, avagy élő hitében meggyöngült társadalomban kezdtek el sosem látott módon burjánzani. S nem kell ahhoz túlságosan erős logikai készség, hogy rájöjjünk: az okozatot mindig az ok szüli. Kásler Mikósnak tehát maradéktalanul igaza van abban, hogy a Tízparancsolat betartásával rengeteg betegségnek elejét lehetne venni, míg más kórok vagy traumák egyszerűen ki sem alakulnának. Felesleges tehát a liberális „értelmiség’” részéről túlzott klerikalizmussal, vagy dogmatikus felfogással vádolni őt, csupán azért, mert egy miniszteri bársonyszék várományosaként nem átall vallásos lenni. Inkább azt tanácsolom minden fanyalgónak, hogy gondolkodjon. Ami nem feltétlenül azt jelenti, hogy ugyanúgy gondolkodjon, mint Kásler Miklós. S amennyiben ez a kedves liberális „értelmiségi” végre túltekint önnön sértődöttségén (amelyet nem kizárt, hogy a mai modern lélekgyógyászat „kétharmad szindrómának” fog elnevezni), akkor talán létrejön valamiféle konszenzus jobb-, és baloldal közt. Ha máshol nem, hát az értékek mentén. Mert ne feledkezzünk meg a „tizenegyedik parancsoltról” sem, amelyet Jézus Krisztus búcsúbeszédében adott nekünk:     
”Úgy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket!„ (Jn 13,34)