Jelenlegi hely

Néma cinkosok

Varga-Bíró Tamás képe

„ (…)De böjt s jámborság néked mint a pélva,
mert vétkesek közt cinkos aki néma.
Atyjafiáért számot ad a testvér:
nincs mód nem menni ahova te küldtél.(…)”
(Babits Mihány: Jónás könyve – részlet)

A legtöbben találkoztak már olyasféle drámai képsorokkal valamelyik tematikus adón (National Geographic, Fishing & Hunting, etc.), ami a természet állandó körforgásáról szól a tápláléklánc szemszögéből. Képzeljük el, hogy a természetfilmet forgató stábhoz odaóvatoskodik egy gyönyörű, karcsú Thomson-gazella. S miután megszagolgatja a statívot, tovaszökell. Pontosan abba az irányba, ahol egy oroszláncsorda várakozik lesben. A stábtagok tudják, hogy a gazella a biztos halálba szökell. De nem tesznek semmit. Nem is tehetnek semmit. Ebbe nem avatkozhatnak bele. Ha azonban ugyanezen történet minden egyes szereplője élő, lélegző, hús-vér ember, a beavatkozás szükségességét senki nem vitathatja.

Az Ausztriában a napokban kibukó csontváz-történet szituációja kísértetiesen megegyezik a fenti életképpel. A napokban számolt be arról Florian Kenk, az osztrák Falter című hetilap főszerkesztője, hogy az újságnak egy ismeretlen személy egy barna borítékot juttatott el. A borítékban egy írás, valamint egy videó és több fotó lapult. A dokumentumok mindegyike egy borzalmas mészárlásról rántja le a leplet. Az embertelen cselekedet 2012. szeptember 29-én történt a Golán-fennsíkon, az izraeli-szír határ közelében, pontosan azon az ellenőrzőponton, ahol osztrák ENSZ-kéksisakosok állomásoztak. A békefenntartók (s legszívesebben most dupla idézőjelbe tenném ezt a megjelölést) távcsöveiken tisztán látták, amint szír csempészek ássák be magukat az ellenőrző pont közelében, a hegyek közé, hogy ott csapdát állítsanak minden ellenségüknek. A csempészek esetében ez a „minden ellenség” megjelölés csupán azokat nem érinti, akikkel éppen üzleti kapcsolatban állnak. A szír titkosrendőrség emberei nem tartoznak ebbe a merítésbe.

Ne is firtassuk, hogy vajon a csempészek elfogása, vagy urambocsá’ likvidálása miért nem tartozik a kéksisakosok hatáskörébe. Inkább folytassuk a pokoli történetet. Nem sokkal a csempészek érkezése után egy terepjárón kilenc szír titkosrendőr érkezik az osztrák megfigyelési ponthoz. Jól ismerik egymást, kollegiális viszonyban állnak, hiszen mindannyiuk fő feladata a térség stabilitásának mielőbbi megteremtése. Miután a titkosrendőrök kiszállnak a gépjárműjükből, az osztrák katonák kedélyesen elbeszélgetnek velük. Megkérdezik, hova, s milyen célból mennek, majd, miután kérdéseikre választ kaptak, készséggel tovább engedik őket. Pontosan a lesben álló csempészek gépfegyvercsövei elé. A katonák közben elkezdenek videózni, hiszen tudják jól, hogy az összecsapás elkerülhetetlen. Ebből a videóból tudjuk, hogy miután a terepjáró elhajt, egymás között – ha nem is kedélyesen, hanem inkább lakonikusan – megjegyzik: ezek a szerencsétlen titkosrendőrök most a biztos halálba hajtanak. A távolodó furgonból integető rendőrök kapcsán az egyik kéksisakos megjegyzi: „Integessetek csak, amíg tudtok…”

Nem telik bele kis idő, és földre száll a pokol. A haramiák először a platón álló egyik szír rendőrt lövik agyon, majd sorra mind a többit. A kéksisakosok pedig közben tovább videóznak, na meg kommentálják az eseményeket. Az egyikük rádiókapcsolatba lép a parancsnoki központtal, ahol megkérdezik: „Nem kéne mentőt hívni?”. Az egyik osztrák katona ezt válaszolja: „Minek? Úgysem éli túl senki.” Aztán később, amikor egy földön fekvő egy újabb lövést kap, ezúttal a koponyáján, hozzáteszi: „Megmondtam”. Ilyen és hasonló párbeszédeknek lehetünk fültanúi a videón, miközben a felvételen azt látjuk, amint a kilenc rendőrt módszeres pontossággal likvidálja a csempészcsapat. Mielőtt azonban ez megtörténne, az egyik, csodával határos módon életben maradt sebesült hírszerző tiszt kézjelekkel próbál segítséget kérni a kéksisakosoktól, akik azonban semmilyen módon nem reagálnak. Kicsivel később ez az utolsó túlélő is fejlövést kap. Ha mindez még nem lenne elég a döbbenethez, a felvételen az is tisztán hallható, hogy a mészárlás után az egyik békefenntartó (sic!) megjegyzi: lehet, hogy a csempészek most eljönnek értük is, és őket is agyonlövik.

A nyilvánosságra került katonai incidens több kérdést vet fel. Legelőször is, hogy az ENSZ-katonák valamiféle protokollt követtek-e akkor, amikor nem figyelmeztették a szír hivatásosokat. Másodszor, ha létezik ilyen protokoll, az hogyan egyeztethető össze a békefenntartók humanitárius szerepével? Harmadszor, hogy amennyiben az osztrák katonák saját szakállukra cselekedtek, az ilyesféle incidensek vajon hányszor fordulhattak elő az ENSZ békefenntartó misszióinak történetében? Negyedszer, hogy ennek az esetnek volt-e köze az osztrák békefenntartók 2013-as kivonulásának a térségből? Mert amennyiben igen, az esetről felsőbb körökben nagyon is tudtak. S a sorban utolsó, ám számunkra legfontosabb kérdés: vajon mi történt a szír csempészekkel, akik csak úgy elsétáltak a helyszínről? Lehetséges, hogy három évvel később, 2015-ben egészen Magyarországig sétáltak, és hazánkon keresztül Nyugatra távoztak? S amennyiben ott elkövetnek egy terrorcselekményt, vajon kit perelhetnek az áldozatok? Szíriát, az osztrák katonákat, Ausztriát, vagy egyenesen az ENSZ-t?

Az esetet kivizsgálandó a Mario Kunasek (FPÖ) védelmi miniszter által kinevezett vizsgálóbizottság szombaton már meg is kezdte munkáját. Amennyiben a katonák bűnössége bebizonyosodik, hivatás körében kilenc gyilkosságban elkövetett bűnsegédlet és bűnrészesség vádjával néznek szembe. Ha azonban kiderül, hogy az ENSZ-protokoll szerint jártak el, vajon ki és kit von majd felelősségre?

Mindannyian emlékszünk arra a példátlan arroganciára, amellyel Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminisztert az ENSZ mérhetetlen humanitással és igazságérzettel átitatott bizottsági tagjai pellengérre állították, mégpedig olyan ügyek mentén, amelyek belügyi kompetenciát követelnek. Vajon ugyanezek a nagyszerű, tiszta és fennkölt szellemiségű emberek most mit tesznek majd? S vajon az emberjogi NGO-k elkezdenek-e ennek az esetnek a kapcsán is hangoskodni? Mondjuk legalább annyira hangosan, mint amikor nálunk egy ligetvédő hölgy beleszalad egy nem is neki szánt pofonba…

Ahogyan minden kérdésem költői, úgy minden ENSZ-válasz is előre borítékolható.