Jelenlegi hely

Özil, a török

Bencsik Gábor képe

Kevés nagyobb megtiszteltetés létezik, mint egy ország válogatottjában, az ország címerével ékesített mezben küzdeni a közös sikerért. Láttuk sokszor, amint a győztes könnyeit törölgetve hallgatja országának himnuszát, töröltük saját könnyeinket, látván a magyar sportolót a dobogó tetején, a magasba emelkedő zászlóra emelve tekintetét. 
 


Fotó: twitter.com/Akparti

Mesut Özil a német futballválogatott világbajnok tagja. Apja mindössze kétéves volt, amikor szüleivel Németországba költözött, Mesut gyakorlatilag harmadik generációs bevándorló, német az anyanyelve, német iskolába járt. Ha van sikeres példa az integrációra, az övé az. Németország büszke rá, és hálás neki. E hálát pedig igen sok pénzzel is kifejezi.

Mesut Özil ennek ellenére a lelke mélyén török. Büszkén fényképezkedik a nyugat-európai kampánykörúton járó Erdogan török elnökkel, együtt a hasonlóan német futballválogatott Ilkay Gündogannal, akinek szintén a nagyszülei vándoroltak Németországba, és aki a következő felirattal adta át a mezét Erdogannak: nagy tisztelettel az elnökömnek. 

Ha majd úgy fordul a történelem, hogy Németország lakóinak Németország és Törökország, a német és a török kultúra között kell választaniuk, vajon Mesut Özil és Ilkay Gündogan hogyan választ? És vajon hogyan választ a sok névtelen, második-harmadik-sokadik generációs bevándorló kisember, akikre még csak nem is büszke az új hazájuk, akiket észre sem vesznek azon kívül, hogy kebabot vesznek tőlük a kioszkban? Vajon hogyan választanak, ha rájönnek, hogy már ők vannak többen, és a történelem arra fordul, amerre ők akarják? 

Vajon Németország egyáltalán fel meri-e tenni magának ezt a kérdést?