Az alternatíva hiánya, avagy zsákutcában az erdélyi magyar politika  

Az 1989-es rendszerváltás után sokáig – közel két évtizeden keresztül – azt hittük, az erdélyi magyar politikai élet legfőbb problémája a pluralizmus hiánya. A romániai magyar társadalmon belül az állampárt szerepét már a változásokkor átvevő RMDSZ-ben a belső konfliktusok a radikális-mérsékelt, kuruc-labanc szembenállásban, az elvi és a kijárásos politizálás hívei közötti ellentétekben jelentkeztek. A nemzeti, polgári, konzervatív ellenzék hangja a Reform Tömörülés (RT)  nevű platformon keresztül artikulálódott. A fordulatot a 2003-as szatmárnémeti RMDSZ-kongresszus hozta, amelyen az autonomista RT nem vett részt, s amelyen Tőkés Lászlót megfosztották az RMDSZ tiszteletbeli elnöki tisztségétől. Akkortól kényszerült az „erdélyi Fideszként” emlegetett RT annak bizonyítására, hogy az RMDSZ-en kívül is van élet. Az erdélyi magyar egypártrendszer megtestesítőjeként fungáló RMDSZ-szel szemben életképes alternatívát felmutatni azonban már nem volt képes ez az ellenzék. S a dolgok jelenlegi állása szerint már nem is lesz.

Fotó: MTI, archív, illusztráció

Három évtizede az önfeladás útján 

Az 1989-es változások, az úgynevezett forradalom után, bukaresti központi sugallatra és aktív titkosszolgálati részvétellel létrehozott RMDSZ-ről néhány év után kiderült, alkalmatlan az erdélyi magyarság jogainak és érdekeinek érvényesítésére. A magát előszeretettel az erdélyi magyarság érdekvédelmi és közképviseleti szervezetének nevező „szövetség”, különösen az 1993-as neptuni egyezkedések után, sorra mondott le az olyan, különösen közösségi szempontból létfontosságú célokról, mint az autonómia, a magyar tannyelvű állami egyetem stb. S mit kapott cserébe a mindenkori román hatalomtól? Bukarest biztosította a folyamatos és zavartalan – pontosabban más magyar pártok által nem veszélyeztetett – parlamenti jelenlétet, olykor kormányzati részvételt. A hatalom asztaláról leejtett koncért cserébe az RMDSZ ma már inkább a Bukarestből jövő ukázokat közvetíti választói felé, semmint az erdélyi magyarság követeléseit a központi kormányzat irányába.

Lassan sokan rájöttek: belső felépítése, a vezérkar személyi összetétele, a szervezetben érvényesülő döntési mechanizmusok, de magyarországi kapcsolatrendszere alapján is az RMDSZ egy posztkommunista párt.


Az alternatíva hiánya

Tessék alternatívát felmutatni! – hangzott el rendszerint a fenyegetésként is értelmezhető felszólítás Markó Béla akkori elnök és mások részéről, amikor a még létező belső ellenzék hangot mert adni elégedetlenségének az RMDSZ Képviselők Tanácsának ülésein. Aztán amikor az ellenzék pártalakítással próbálkozott, az RMDSZ mindent megtett annak meggátolására. Az MPP (Magyar Polgári Párt) első próbálkozását sikerült is megakadályoznia, így a 2004-es választásokon nem is vehetett részt. A második nekifutást aztán siker koronázta, 2008. március 14-én hivatalosan is bejegyzetté nyilvánították a Magyar Polgári Pártot. Tehát jogilag biztosítottá vált a választás szabadsága az erdélyi magyarok számára.

Az új párt felemás eredményeket ért el a 2008-as helyhatósági választásokon, Székelyföldön viszonylag sikeresen szerepelt, a voksok mintegy 35 százalékát szerezte meg, Erdély más területein viszont nem sikerült megvetnie a lábát, még a Székelyföldhöz tartozó, ma Maros megye részét képező egykori Marosszéken sem.

A 2008-as késő őszi parlamenti választásokon az MPP nem indult. A párt hivatalos indoklása szerint azért, hogy ne veszélyeztesse a magyarság parlamenti jelenlétét, de a valóság az, hogy sem szervezetileg, sem anyagilag nem voltak felkészülve a megmérettetésre.


A „Tőkés-párt” színre lépése

Az legújabb magyar párt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) megalakulását sokan a 2010-es magyarországi hatalomváltással hozzák összefüggésbe, pontosabban a Fidesz–KDNP pártszövetség elsöprő győzelmével. Köztudomású, hogy a 2009-es európai parlamenti választások kampányában végérvényesen megromlott a Tőkés László és az MPP-elnök Szász Jenő közötti viszony. A konfliktus oka: Tőkés a választásokon az RMDSZ jelöltlistájának első helyéről indult, miután visszautasította az MPP korábbi hasonló felkérését, továbbá azt a polgári javaslatot is, hogy induljon függetlenként, mint tette azt 2007-ben, az MPP támogatásával. A jobboldalon szalonképtelenné vált Markó eme engedmény által próbált a Fidesz, személyesen Orbán Viktor bizalmába férkőzni. Tagadhatatlan, az erdélyi jobboldali választók jelentős része értetlenül állt a történtek előtt, Tőkés híveinek jelentős részét is elveszítette ekkor. A Tőkés–Szász ellentét nyílt ellenségeskedéssé fajult, a felek a sajtó nyilvánosságát kihasználva övön aluli ütésekre ragadtatták magukat, szinte lehetetlenné téve a későbbi együttműködést. A vetélytársak mindenike a Fidesz-táborában próbált szövetségesekre, pártfogókra találni: Tőkés Németh Zsolt környezetében, Szász Kövér Lászlóban vélte megtalálni a maga támaszát.


A Fidesz taktikát vált

Kövér László, az Országgyűlés elnöke, a Fidesz legbefolyásosabb politikusainak egyike, akinek a Magyar Polgári Párt tiszteletbeli elnökeként napirenden kell lennie az erdélyi magyar politikai történésekkel, a Magyar Hírlapban 2012. július 9-én megjelent interjúban a következőket mondta: „Az RMDSZ vezetése nagyon régóta az MSZP-vel ápolja a legszorosabb kapcsolatot, amiben persze nincs semmi meglepő, hiszen mindkét párt ugyanolyan bolsevik gyökerekből táplálkozik, az erkölcseik, mentalitásuk és érdekeik is közösek. (…) Más kérdés, hogy mint a Baltikumtól a Balkánig terjedő posztszovjet térség leghosszabb időt kormányon töltött pártjának, azaz az RMDSZ-nek a román politikai elithez sikeresen integrálódott »főtisztjei« felelősek az erdélyi magyarság drámai fogyásáért, gazdasági és társadalmi elsúlytalanodásáért és politikai jogainak folyamatos kétségbe vonásáért, megnyirbálásáért, az autonómia célkitűzésének elsikkasztásáért. (…) Az elszakított nemzetrészek politikusainak egy része az otthoni pozíciószerzés, a csip-csup alkuk és előnyök oltárán feláldozta a nemzet stratégiai céljait és egységét.”

Mi változott azóta? Az RMDSZ-ben nem sok, még a vezetőgarnitúra sem. Ennek ellenére Kövér 2016-os erdélyi kampánykörútján arra biztatta a választópolgárokat: szavazzanak az “összefogásra”, adjanak még egy esélyt az RMDSZ-nek. Annak ellenére biztatott az RMDSZ támogatására, hogy a Székelyudvarhelyen e miatti értetlenségüknek hangot adóknak azt válaszolta: nincs oka az általa korábban mondottakat visszavonni.

Hol tartunk most? 

A Fidesz a 2012-es romániai választások után átértékelte az RMDSZ-hez fűződő viszonyát. Úgy döntöttek: mivel az erdélyi kispártok – az MPP és az EMNP, amelyek létrejötténél maguk is bábáskodtak – egyike sem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket, képtelenek voltak alternatívát nyújtani az RMDSZ-szel elégedetlenek számára, ezért maguk próbálnak olyan folyamatokat beindítani a “szövetségben”, amelyek a kívánt változásokat belülről generálhatják majd. A reálpolitikai meggondolás a következő lehetett: mivel a Fideszt teljesen lekötötték a brüsszeli politikai csatározások, s nem volt már sem kellő ideje, sem energiája az erdélyi ügyekkel foglalkozni, ezért kiegyezett az RMDSZ-szel. A „deal” értelmében a soron következő magyarországi választásokon az RMDSZ a Fidesz támogatására biztatja a magyar állampolgársággal is bíró szimpatizánsait, cserébe a Fidesz ejti az általa korábban támogatott kispártokat, végleg bebetonozva a Kövér által idézett módon jellemzett politikai alakulatot.


Kétszer ugyanabba folyóba? 

Az RMDSZ hőskorában a szervezetet az önkormányzati modell szerint próbálták működtetni. A belső demokrácia legfőbb biztosítéka a belső választások nyomán megalakítandó Szövetségi Képviselők Tanácsa lett volna. Csak hát az RMDSZ vezetői elszabotálták a belső választásokat. A pluralizmus a kezdeti szakaszban a platformok révén érvényesült – úgy-ahogy. Ugyanazt erőszakolják most is, miután az önálló politikai akaratként megszűnt, belső platform szintjére lesüllyesztett, jelentéktelenített MPP is ekként működik ma már. Valószínűleg ezt a sorsot szánták – mind a Fidesz, mind az RMDSZ, de valószínűleg saját vezetői is – az EMNP-nek is. Csak ezzel magyarázható az utóbbi időben feltűnően passzív magatartásuk.

Hogyan is állunk akkor a választás szabadságával? Sehogy. Az erdélyi magyar politika mára visszakanyarodott oda, ahonnan elindult a pluralizmus megteremtésének útján: mára egész kört leírva ott van, ahol anno. Csak hát, mint tudjuk, kétszer ugyanabba a folyóba lépni lehetetlen. Ez alól a politika sem kivétel.