„Húsvét-hívők”

„Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.” (Mt.5,10)

A Srí Lanka-i embertelen terrorcselekmények híre bejárta a világsajtót. S mint ilyenkor mindig (döbbenetes ezt a bevezetést egyáltalán leírni), a világ vezető véleményformálói egyre-másra fejezték ki részvétüket. Ki így, ki úgy. Az USA bevándorláspárti demokratáinak többsége igen furcsán. Közülük is kiemelkedik a „Former President” Barack Hussein Obama és az USA első női elnöki címére aspiráló egykori First Lady, Hillary Clinton. Ők ketten a közösségi médiában megjelentetett kondoleáló üzeneteikben az áldozatokat igen furcsa jelzővel illetik. „Easter worshippersnek”, azaz „Húsvét-hívőknek” hívják őket. Pedig van rájuk jobb szó is. Katolikusok.

WASP

Szándékoltan nem a keresztény jelzőt használtam. Ugyanis a Srí Lanka-i támadások fő célpontjai annak a vallási közösségnek a hívei voltak, amely közösség az Amerikai Egyesült Államokban a „finoman ignorálandó” kategóriába tartozik. Dacára annak, hogy a többségi, 49 százalékos protestáns közösség után másodikként a katolikusok következnek, 22 százalékkal. Bár ez jobbára a latin, olasz és ír kisebbségnek köszönhető. E nációk tagjaira pedig nem igazán jellemző, hogy a szövetségi törvényhozásban nagy számmal képviseltetnék magukat. Elnöki szinten pláne nem. Mindezidáig az egyetlen katolikus elnök John F. Kennedy volt, akinek nőügyei mellett legtöbbször ezt a hatalmas „hiányosságot” rótták fel vétkéül. Tudniillik, hogy katolikus.

Az alapító atyák értékrendje ugyanis kissé mást írt elő e tekintetben. Nevesen az úgynevezett WASP (White, Anglo-Saxon, Protestant) értékrendet preferálta. Azaz hogy az elnök (és úgy általában a közigazgatásban vezető szerepet betöltő személy) legyen fehér, angolszász és protestáns. E hagyományt 1783-tól egészen 2009-ig sikerült többé-kevésbé tartani, amikor is Barack Obama vette át az elnöki hivatalt. A protestáns egyházak közül egyébként a baptista egyház a legnépszerűbb. Mivel azonban a számtalan kisegyház nem alkot egységes egészet, a mai napig a katolikus egyház a legnagyobb számú hívővel rendelkező egyház a népesség teljes körében. 

Ellentmondások

Ez az ellentmondás korántsem egyedülálló. Mondhatni az USA fél- vagy teljes paradoxonok tekintetében is vezető nagyhatalom. Kezdve rögtön azzal, hogy szövetségi szinten még saját hivatalos nyelve sincs. Állami szinten általában (de nem minden államban) meghatározzák ugyan az angolt, s valamely, az adott államra jellemző kisebbségi nyelvet mint hivatalos nyelvet, de az USA egészét tekintve az angol nyelv nincs piedesztálra emelve, s mondhatni, hivatalos rang nélkül vált a Föld népeinek brit eszperantójává.

E fenti ténynek magyar vonatkozása is van. Évekkel ezelőtt a Legyen Ön is milliomos című vetélkedőben Vágó István egykori „kvízprofesszor” (ma gyurcsányista apostol) egy igen nagy összegű, több millió forintos tétnél azt a kérdést tette fel, hogy igaz-e, miszerint két szavazat híján az USA hivatalos nyelve a német lett? A játékos megjelölte, hogy igaz. És nyert. A hiba csak ott van, hogy amint fentebb írtam, az Amerikai Egyesült Államoknak nincs hivatalos nyelve. A „majdnem német lett” kezdetű történet nem más, mint egyszerű városi legenda. Ahogyan Amerika vezetőinek mély vallásossága is.

Látens keresztényüldözés

Visszatérve a katolikusokra, az ő megítélésük egyáltalán nem kedvező az államszövetségben. Köszönhetően legfőképpen annak a sztereotípiának, hogy a katolicizmust sokan a latin-amerikai bevándorlókkal azonosítják. Ők pedig az átlag amerikai polgár szemében legfeljebb ha takarításra és sövénynyírásra alkalmasak. A vallási hierarchia alsó szegmensébe tartozást még inkább alátámasztja, hogy amíg például az igen jó lobbierőt képviselő román ortodox egyház Egyesült Államok-szerte építi bazilikáit, addig a katolikus templomok jó részét vagy lebontják, vagy eladják. A döntéseket általában a hívek számának csökkenésével szokták indokolni, ami már csak azért is érdekes, mert a katolikusok száma évek óta emelkedő tendenciát mutat: közel 70 millióan vallják magukat e valláshoz tartozónak. 

Sajnos lehetnek ennél profánabb okai is egy-egy templom megszüntetésének, pláne katolikus templomok esetében. Az Egyesült Államokban ugyanis a templom püspökségi tulajdonban van. S ha a püspöknek anyagi gondjai támadnak, önhatalmúlag (akár Róma tudta nélkül is) túladhat a templomon, akárha egyszerű ingatlan volna. Nem ritkán a kegytárgyak is világi aukciókon végzik… A baj tehát némelykor belülről támad. 

Az mindenesetre egészen elképesztő, amikor egy volt elnök és egy volt elnökfeleség muszlimpárti gesztusokat tesz a katolikus kereszténység gyásznapján. Már csak azért is, mert a közel-keleti országok katonai megsegítése (v.ö. megtámadása) és államvezetésük demokratizálása (v.ö. leigázása) terén egyértelműen az USA áll az első helyen. Ráadásul úgy, hogy fegyveres támadásai egy részét az azóta kiszivárogtatott, hitelt érdemlő források tanúsága szerint mondvacsinált indokkal hajtotta végre. Ennek legismertebb példája, amikor Szaddám Husszein rezsimjét zúzták porrá, mondván, hogy a diktátor tömegpusztító fegyverekkel rendelkezik. Persze arról, hogy ez valójában hazugság, 2002-ben senki sem tudott. Senki, kivéve a Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottságának (JCS) hírszerzését, illetve Donald Rumsfeld akkori védelmi minisztert.

***

Hogy a világban keresztényüldözés folyik, az teljesen nyilvánvaló. Hogy ezen belül a katolikusokat éri a legtöbb terrorcselekmény, az is. És sajnos az is világossá kell hogy váljon számunkra, hogy az üldöztetés sokszor saját berkeken belülről jön. Olyan, magukat álságos vallási köntösbe bújtatott istentelenektől, akik – pénzen szerzett befolyásuk révén – az egyetemes tudat formálói. E tudatformálók pedig mérhetetlen gonoszságukban olyan aljasságokra vetemednek, melyeket megtapasztalva csak egyetlen reménységünk marad: a Krisztusba vetett hit.