Kerekek háborúja – Karácsony tüdőre megy

A nagyvárosok életét olykor ugyancsak nagy és gyakran – lásd Black Lives Matter – véres, tragikus belviszályok és zavargások teszik félelmetessé, sőt elviselhetetlenné. Budapesten hál’ istennek kisebb károkkal, de a kezdeti anyázásokkal, lökdösődésekkel, idegbeteg megnyilvánulásokkal megkezdődött a kerekek háborúja, szerencsére idáig vérfolt még nem virít az aszfalton.

A kétkerék meg a négykerék gazdái egyre sűrűbben mennek egymásnak: az áruszállító, a taxis, a civil autós meg a sisakos pedálosok, miközben a közéjük szorult közterület-felügyelőkkel vagy rendőrökkel is hadakoznak. 

Az, hogy ez a “csakazértis” intézkedés ellentmond a józan észnek, legalábbis eddig, az ötletgazdát, a főváros első emberét csöppet sem zavarja. Sőt, a kamerák előtt kétkerekű nyergéből és divatos hátizsákkal osztja az észt, kamerák nélkül viszont kényelmes négykeréken suhan a dolgára. Igazából egyetlen „bevételre”, a politikai haszonra hajt, a hiányzó feltételekre a szabad és ellenálló város vezetőjeként nagyvonalúan csak legyint.

Karácsony nemcsak a városban naponta közlekedő milliónyi ember idegeire, hanem valamennyi Budapesten élő lakos – köztük a saját választói – tüdejére is megy, nem kicsit! A  Világgazdaság és a Lokál újságírói vették a fáradságot, és mérni kezdték a kerékpáros-forgalom érdekében megszüntetett volt autós sávok kihasználtságát. A Nyugati pályaudvar és a Corvin negyed közötti, mintegy három kilométeres szakaszon – nem elírás! – percenként összesen egyetlen bringást „számoltak” össze, ami óránként és oda-vissza nem több 120-150 közlekedőnél. A kétkerekűek érdeklődése az önálló sáv kialakítása ellenére máshol sem emelkedett számottevően. A Lokál adatai szerint például vasárnap csak 150-170 bringást írtak össze óránként az Oktogonnál is. 

Ugyanakkor és ugyanannyi idő alatt, azaz egy óra alatt viszont 1800-2000 autós próbált az immáron egy sávra szűkített Nagykörúton előbbre jutni, de csak fele akkora sikerrel járt, mint amit két sáv esetén megszokott. Ebből pedig az következik, matematikai túlképzettség nélkül is, hogy miközben a kerékpárosok csak szállingóznak, mint pelyhek a gyenge hóesésben, addig az autók a szokásosnál sokkal több káros anyagot pöfékelnek a levegőbe az állandó dugók és a kényszerű helyben járás miatt. 

Nesze neked, pesti polgár, aki ott laksz a környéken, és napjában többször vagy kénytelen szellőztetni, leugrani a boltba, gyerekért menni az óvodába, vagy elhozni az iskolából. De az sem jár jobban, aki gyalogosan közlekedik, vásárol, esetleg andalog vagy kávézik a teraszon. Közhely, de Magyarország sajnos az éllovasok közé tartozik a daganatos – tüdőrákos – megbetegedések területén, amin egy álló, közben pöfékelő  közlekedési újítás  aligha javíthat jó irányba. 

Hasonlatos ez az árvízhez, amit Karácsony most ráengedett a városra. Ha ömlik a víz és nincs elegendő út, ahol tovább haladjon, akkor először felgyülemlik, majd elönt mindent, abba pedig csak szerencse kérdése, ki fullad bele és ki ússza meg. Az autóáradat szintén folyamatosan ömlik a városba, és ha felelőtlenül az útját állják, akkor a szokásosnál jóval nagyobb füst önt el bennünket, abba pedig szintén szerencse kérdése lesz, ki fullad bele és ki kerül lélegeztetőgépre. 

Az öncélúan szabad „percember” az, aki kirobbantotta a kerekek háborúját, amit sem idegekkel, sem tüdővel nem bírunk tovább. Ezért az övéitől kérem, még idejében: állítsátok meg Karácsonyt! Ha szívet nem tud, szemüveget cseréljen.