Február hatodikát, a fekete pénteket követő két és fél, három hét szörnyű volt. Általános rosszkedv uralkodott a székházban, a kollégák között sem volt meg a munkához nélkülözhetetlen kölcsönös bizalom, mindenki próbált rájönni, ki kivel van ebben a helyzetben, senki sem tudta, mi lesz vele – mondta a Demokratának Losonczi Kata. A HírTV egyik legnépszerűbb műsora, a Célpont szerkesztő-riportere lapunkban beszél először távozásának hátteréről, Simicska Lajos üzenetéről és a száznyolcvan fokos fordulatról.

– „Szerintünk Orbán nem g…ci. Visz­lát!” – hangzott azon a videón, amelyet egy hónappal ezelőtt hoztatok nyilvánosságra célpontos kollégáiddal, Kunfalvi Nórával, Bohár Dániellel és Kisberk Szabolccsal. Ez búcsúüzenet volt a HírTV új vezetőinek?

– Búcsúüzenet lett belőle. Már február elején, azon a bizonyos fekete pénteken megfogalmazódott bennünk a távozás gondolata, amikor Liszkay Gábor, Csermely Péter, Gajdics Ottó mellett Szikszai Péter vezérigazgató-helyettes is elment a médiacsoporttól. Pétertől származott annak idején a Célpont ötlete, ő volt a mentorunk, s úgy éreztük, ha ilyen indokkal, a száznyolcvan fokos fordulattal magyarázva döntését elmegy, a mi csapatunk sem lesz biztonságban. Azokban a napokban, de ahogy látom, még manapság is sokakban felmerült: tényleg elképzelhető a teljes irányváltás? Én már akkor is tudtam, az erről szóló információ sajnos igaz. Több mint egy évtizedes közös munkánk során Péter soha nem hazudott nekem, ráadásul azzal is tisztában voltam, mennyit jelentett neki a HírTV, mennyi energiát fordított arra, hogy egyre jobb és jobb legyen az a csatorna. Nyomós indok nélkül soha nem távozott volna, s pláne nem mondott volna olyat, amivel nehéz helyzetbe hozza ezt a közösséget.


– Már ekkor felmerült tehát bennetek, hogy ti is távoztok, de aztán mégis maradtatok.

– Arra jutottunk, hogy várjuk meg a Célpont indulásának tizedik évfordulóját. Úgy gondoltunk, ebben a két hétben talán tisztul a kép, meglátjuk, lecsillapodnak-e a kedélyek, vagy tartós lesz a háború. Ám sajnos nem nyugodhattunk meg, hiszen a következő napokban már érkeztek hírek arról, hogy Simicska úrnak milyen elvárásai lennének. Mivel ezek minket is érintettek, úgy döntöttünk, Kisberk Szabolcs kollégám mint szerkesztőségvezető beszéljen a tulajdonossal, milyen szerepet szán nekünk. Először egy üzenet jött Simicska Lajostól Csintalan Sándoron keresztül, majd a videó nyilvánosságra kerülése előtt egy nappal, február 24-én a tulajdonos személyesen is felhívta Szabit. Kérte, mi több, Szabolcs szerint szinte könyörgött neki, hogy ne menjünk el mi is, igyekezett megnyugtatni, hogy minden rendben lesz. Majd ugyanaznap éjszaka újra felhívta, de kérlelő helyett már fenyegető hangnemben beszélt vele. Azt mondta, „megtakarja”, ha fel merünk állni.


– Csintalan Sándor a Magyar Narancsnak adott interjújában úgy fogalmazott: Kisberk Szabolcsot „megvették és/vagy megzsarolták”, ezért csináltátok ezt a videót.

– Egyikünket sem vettek meg, nem volt szó zsarolásról sem, csak fenyegetésről Simicska Lajos részéről. Azt ugyanis, hogy „ha fel mertek állni, bemegyek és megtakarlak”, nem nagyon tudom másként értelmezni. Úgy gondolom, mindezek után világossá kell válnia mindenki számára annak, hogy igenis van elvárás a tulajdonos részéről a fordulatra, s annak is, hogy Simicska milyen ember. Jómagam egyébként azt kaptam tőle, hogy én is „tróger” vagyok. Ez azok után, hogy tizenkét évig minden tőlem telhetőt igyekeztem megtenni a tévéért, nem esett jól. De nőként is nehezen éltem meg ezt a minősítést.


– Azt mondtad, hogy nem búcsúnak szántátok az általatok készített felvételt. Mi volt a cél vele?

– Amikor február hatodikán Simicska szájából elhangzott az a bizonyos g betűs szó Orbán Viktorral kapcsolatban, az volt az első gondolatom, hogy így nem lehet beszélni. Ilyet nem csupán a jelenlegi miniszterelnökről nem lehet mondani nagy nyilvánosság előtt, de Gyurcsány Ferencről, Tóbiás Józsefről vagy bárki másról sem. Ez a stílus elfogadhatatlan, valamiképpen reagálnunk kellett. Erre vonatkozott a felvételen az, hogy „eddig bírtuk”. Eddig bírtuk, hogy ne válaszoljunk. Ez a videó egy „célpontos” reakció volt a tulajdonos alpáriságára. Másrészt azt is jelezni szerettük volna: mi nem veszünk részt a fordulatban. Felvettük tehát a videót, de először eltettük a fiókba, hátha lehet érdemi párbeszédet folytatni a tulajdonossal. Ám miután ő fenyegetően beszélt Szabolccsal, nem volt mire várunk.


– A kollégák hogyan fogadták a lépéseteket?

– Sokan árulónak tartottak, ami nagyon rosszul esett, főleg olyanok részéről bosszantott, akik életükben nem voltak még terepen. Pedig a HírTV szerintem nem kis részben azért lett népszerű, mert mindenhol ott voltunk, ahol történt valami, 2006 őszén éppúgy, mint az árvizeknél vagy az iszapömlésnél. De említhetném azt is, amikor felkerestem az ároktői bandát, az sem volt éppen veszélytelen vállalkozás. Emellett rosszul esett az árulózás azért is, mert miközben mi névvel, arccal vállaljuk a véleményünket, azok, akik az utóbbi hónapokban szóról szóra kiszivárogtatták a szerkesztőségi értekezleteken elhangzó mondatokat a baloldali, liberális médiumoknak, lapítanak…


– Hogyan zajlott a búcsú?

– Furcsán. Miután eldőlt, hogy eljövünk, behívtak bennünket a HírTV-be. Ekkorra a gyártási igazgató lecseréltette a zárakat a szerkesztőségi szobánk ajtaján, biztonsági őrként kísért bennünket mindenhová az épületben, s az utolsó lemezzel is el kellett számolunk. Ez még talán rendben is van, azt viszont egy kicsit túlzásnak tartottam, amikor Kunfalvi Nóri kolléganőmet feljelentéssel fenyegették, amikor nem talált két lemezt. De kétségbe vonták azt is, hogy Kisberk Szabi valóban beteg-e. Jellemző, hogy amikor a saját tulajdonú mobiltelefonomból kivették a céges SIM-kártyát, sikerült tönkretenni a kártyaolvasó részt, így lényegében az egész készüléket. Természetesen nem azt mondom, hogy ez szándékos rongálás volt, de talán mutatja, hogy nem bántak éppen barátságosan velünk. A PRESS-kártyámat például azzal a megjegyzéssel vették el: nehogy ingyen járkáljak múzeumokba, miközben már nem is dolgozom ott… Értem, hogy haragudtak ránk, ám talán többet érdemeltem ennél a stílusnál tizenkét év után. Ami a jogi részét illeti az elválásnak, az aránylag simán ment, köszönhetően az azóta nyugdíjba vonult Korda Judit vezérigazgatónak. Ha ő nincs, talán még mindig vitáznánk.

Fotó: Somfai Sándor


– Bár igazán az elmúlt másfél hónapban kezdte foglalkoztatni a közvéleményt a száznyolcvan fokos fordulat, sokan azt mondják, már nyártól érezhető volt egyfajta hangsúlyváltás mind a Magyar Nemzetnél, mind a tévénél. Te éreztél ilyet?

– Önmagában abban, hogy voltak a kormánnyal, a kormánypárti politikusokkal szemben is kritikus anyagok, semmi rosszat nem látok, sőt ez is a sajtó dolga, hogy rámutasson a hibákra. Abban a tíz évben, amíg ment a műsor, a Célpontban is forgattunk jelenlegi kormánytagról vagy fideszes politikusokról. Ezek azonban tényfeltáró riportok voltak. Most azonban olyan, mintha egy második ATV alakulna. És ezzel nem az ATV-s kollégákat akarom leszólni, hiszen az vállaltan ellenzéki médium, végzi a dolgát. A Hír Televízió azonban egy polgári hangvételű, ugyanakkor hír- és riportműsoraiban a valóságot bemutató csatorna volt eddig. Nagy baj, hogy ezek az értékek elveszni látszanak. Itt volt például a múlt heti eset. A HVG lehozza Orbán Viktor A-kartonját, ami egyébként önmagában nem bizonyítja, hogy az illető ügynök, vagy a titkosszolgálat társadalmi kapcsolata lett volna, ráadásul ezt a dokumentumot maga a miniszterelnök is csatolta a Vadai Ágnesnek adott 2012-es írásbeli válaszához. Ehhez képest a HírTV híradóját nézve olyan érzésem volt, mintha azt akarnák sugallni: szenzáció az A-karton előkerülése. Ez már nem az a HírTV, ahol én több mint egy évtizedig dolgoztam… Pedig ennek a csatornának a nézőket kellene kiszolgálnia, nem egyetlen ember elvárásainak megfelelnie. És ha már az utóbbi időben is oly sokszor téma a demokrácia: azt vallom, hogy a Fidesz–KDNP-pártszövetségnek a választók szavaztak bizalmat, és a választóknak is kell dönteniük arról, ha le akarják váltani. Nem Simicska Lajosnak kell kormányt buktatnia.


– Ősszel tehát még nem érzékeltél változást. Február hatodika után viszont igen.

– A fekete pénteket követő két és fél, három hét szörnyű volt. Általános rosszkedv uralkodott a székházban, a kollégák között sem volt meg a munkához nélkülözhetetlen kölcsönös bizalom, mindenki próbált rájönni, ki kivel van ebben a helyzetben, senki sem tudta, mi lesz vele.


– A beszélgetés elején úgy fogalmaztál, ezekben a napokban már érkeztek hírek arról, hogy Simicska Lajosnak milyen elvárásai lennének. Ezt úgy kell érteni, hogy megmondták, X vagy Y kormánytagról, kormányzati tisztviselőről kellene leleplező anyagot készíteni?

– Hadd fogalmazzak inkább úgy, hogy voltak ötletek arra vonatkozóan, milyen témák legyenek a Célpontban. De ezek elől sikerült kitérni azzal, hogy több adásra való felvett anyagunk van, amiket csak meg kell vágni, ezért egyelőre nem kezdünk új ügyek feltárásába. Ám nem akartuk megvárni, amíg elfogynak a kifogásaink, ezért is akartunk beszélni Simicska Lajossal, hogy tudjuk, a jövőben mire számíthatunk. Egyeztetés helyett búcsú lett a vége…


– Az elmúlt napokban a fideszes bojkott volt a téma a sajtóban. Bár a Fidesz szerint nincs ilyen központi utasítás, ugyanakkor tény, kevesebb kormánypárti politikus szólalt meg az utóbbi időben a HírTV-ben. Mit gondolsz erről?

– Nagyon sajnálom a volt kollégáimat, hiszen magam is tudom, hogy milyen nehéz lehet a helyzetük. Korábban én is lefutottam néhány Marathon-távot szocialista politikusok, vagy éppen Gyurcsány Ferenc után, amikor nem válaszoltak a kérdéseimre. Ugyanakkor a kollégáknak tudniuk kell: ez nem nekik szól. Kövér László is elmondta egy múlt heti interjúban, hogy Simicska Lajos kiírta magát a polgári oldalról. Nem a HírTV és a Magyar Nemzet dolgozóiról alakult ki negatív vélemény, hanem a tulajdonosról.


– Hol folytatod?

– Egyelőre nem tudom. Ha lehet, szeretnénk együtt maradni, csapatként, ám elképzelhető, hogy csak külön-külön tudunk elhelyezkedni. Március végéig a szabadságomat töltöm, aztán döntenem kell az ajánlatok között, májustól mindenesetre szeretnék már dolgozni. A búcsú okozta seb még most sem forrt be, a bizonytalanság sem jó, arra viszont büszke vagyok, hogy az elmúlt hetekben jobbról és balról is kaptam számos telefont. Mindenki sajnálkozott, hogy így alakult. Volt olyan politikus, aki azt mondta, sok borsot törtünk az orra alá, de ez a vagányság, a célpontos stílus hiányozni fog neki. Mi tagadás, nekem is hiányzik az az időszak, amikor azt csinálhattam, amit szeretek, úgy, ahogyan a lelkiismeretem diktálta, s olyan munkatársakkal, barátokkal, akikkel vakon megbíztunk egymásban.

Bándy Péter