Egy zártkörűnek hitt tanácskozáson bírálta Európa, mindenekelőtt a Nyugat migránspolitikáját Márfi Gyula veszprémi érsek. Szavait felkapta a sajtó, azok még a tekintélyes olasz napilapban, az Il Giornaléban is megjelentek. Botrány? Márfi Gyula nem konfliktuskereső ember, de úgy érezte, nem hallgathat a veszélyről. Vele beszélgettünk Európa sorsáról és a földrész meghódítására érkező migránsokról.


– Mi lesz velünk? Már az arab térségben kirobbant konfliktussorozat előtt is érezhető volt a keresztényellenes nyomás, elég az unió alapokmányára utalni, amelyben meg sem említik a kereszténységet mint Európa kulturális alapkövét…

– Európában, elsősorban annak nyugati felén vallási és szellemi értelemben légüres tér alakult ki. Csakhogy: natura horrescit vacuum! Vagyis a természet irtózik a vákuumtól. Nos, ez a hitéletben kialakult vákuum most elemi erővel szívja be az iszlámot.


– Szélsőséges esetek is történnek manapság a kereszténység megtagadásában. A karácsonyfa mint jelkép eltüntetése, de akadt olyan svéd lelkész, aki a keresztet is lefűrészeltette a templomáról, hogy ne irritálja a muszlim migránsokat…

– Ez megdöbbentő, de egyben nevetséges is. Jézust a muszlimok is tisztelik, elfogadják szűzi fogantatását, prófétának tekintik, megünneplik a mennybemenetelét is. Nevetséges volt tehát annyira a migráns muszlimok kedvében járni. Az már más kérdés, hogy nem fogadják el Jézus kereszthalálát és feltámadását, illetve istenségét sem. Krisztus keresztjét a törökök kutyafának hívták, innen származik a mondás, „a kutyafáját!” is.


– Meddig volt Európa civilizációs alapköve a kereszténység?

– Adenauer, De Gasperi és Schumann, Nyugat-Európa egykori vezető politikusai hívő keresztények voltak. És épp keresztényi hitükre építve hozták létre 1950-ben az úgynevezett szén- és acéluniót. Keresztény Európát akartak, amelyben a hit segítségével szerették volna megszüntetni a németek, a franciák és az olaszok közötti hagyományos rivalizálást. De mindezt letörte idővel az erőszakos szekularizáció, az ultraliberális szemlélet, amely Istent még általában elfogadja, de Krisztust és az egyházakat már nem. A hit elvesztésével, elhagyásával természetesen gyengévé és kiszolgáltatottá tette magát az európai ember.


– Ez a szabadkőművesség kultúrája, amely arra esküdött fel 150 éve, hogy megsemmisíti a római egyházat… Agresszióval vádolják ma is a kereszténységet, felemlegetve a keresztes hadjáratokat, az inkvizíciót… Hollywood futószalagon gyártja a katolikus papok pedofíliájáról szóló játékfilmeket, csoda, hogy ezért még senki sem kapott Oscart.

– Régi bűnei miatt bocsánatot kért a kereszténység, ezt személyesen II. János Pál pápa tette meg. Hozzáteszem, a kereszténység áldozatait néhány ezerre tehetjük csupán, míg a nácizmus hatmillió, a kommunizmus százmillió, az iszlám pedig 270 millió embert pusztított el. A pedofil bűncselekmények számának pusztán fél százaléka köthető keresztény papokhoz, lelkészekhez, és valóban fura, hogy úgy tesz a világ, mintha más körökben nem fordulna elő ilyesmi. Persze, a fél százalék is sok. Arról nem szól viszont egyetlen film sem, hogy a világ lakosságának csak 32 százaléka keresztény hitű, de az erőszakos cselekmények háromnegyed részében ők válnak áldozattá.


– 270 milliós népirtás az iszlám jegyében… Sok!

– Ezt mutatják a számok. Igaz, az iszlám 1400 évére vetítve. A nácik faji, a kommunisták osztály-, a muszlimok pedig vallási alapon gyilkoltak. Mindhárman felsőbbrendűségük tudatában léptek fel. Úgy tudják, az Iszlám Állam fennállása óta 7500 keresztényt ölt meg. Szerintem erősen alábecsülik a számukat. A muszlim államokban élő keresztények egyébként másod- és harmadrendű állampolgároknak számítanak. Nem tölthetnek be vezető szerepet, a keresztény csak baka lehet a hadseregben: kizárt, hogy muszlim katonának keresztény őrmester parancsoljon. Külön adót is kell fizetniük, és ahol a saríja alapján kormányoznak, ott keresztény nem tanúskodhat muszlim ellen, sőt semmilyen keresetet sem nyújthat be vele szemben. Az arab térségben csak Kuvaitban épülhetett keresztény katolikus templom az elmúlt ötven évben, az is a vendégmunkások számára, kereszt azonban így sem lehet rajta. Közben gombamód emelkednek a mecsetek Európában és Amerikában.


– Egyszóval a muszlimok részéről tapasztalható a legnagyobb fenyegetés a kereszténységre nézve?

– Én nem érzek haragot vagy megvetést a muszlimok iránt. Egy cseppet sem. Ők a számukra meghatározott kötelességüket teljesítik, azaz igyekeznek sikerre vinni a dzsihádot. Ez a muszlim világ kultúrájának alapköve. A dzsihád az iszlám vallás terjesztésére tett erőfeszítést jelenti, s minden eszközt megenged ennek érdekében. A kétszínűséget is. Mohamed is kétféleképpen jelenik meg. Mekkában mint próféta és igehirdető, Medinában viszont mint hadvezér. Itt hatszáz zsidót ölt meg, mert azok nem fogadták el a prófétaságát, hanem Mózest tartották a legfőbb prófétájuknak. A Korán is kettős arcot mutat. Mások azon részei, amelyek még Mekkában s megint mások, amelyek Medinában keletkeztek. A mekkai Korán még Allah irgalmasságát hirdeti, a medinai viszont már a kérlelhetetlenségét, a bosszúját. Az iszlám vallásban tapasztalható fejlődés az irgalmas Allahtól a bosszúálló Allah felé halad. A kereszténységben és a zsidóknál épp fordítva van, a bosszúálló Istentől az irgalmas Isten irányába haladunk. Megjegyzem, a Korán medinai szúráiban sokkal több az antiszemita kitétel, mint a Mein Kampfban. A mekkaiakban viszont semmi. Hadd tegyem hozzá, hogy a dzsihád bizonyos kutatások szerint 64 millió keresztényt ölt meg. És még soha semmiért sem kért bocsánatot.


– Sőt a szélsőséges ága minden eddiginél keményebben folytatja a harcot, gondoljunk Párizsra, Kölnre, Brüsszelre…

– Helyesbítek. Egy iszlámkutatótól tudom, hogy egy bocsánatkérés történt. Nemrég egy nemzetközi konferencián egy amerikai muszlim professzor bocsánatot kért az iszlám terrorizmus tetteiért. A jelen lévő nagyszámú muszlim egyetemista azonban dühösen kifütyülte őt.


– Képesek lesznek-e integrálódni valaha is az európai kultúrkörbe?

– Ők akarnak integrálni bennünket, végső soron uralni akarják az egész világot. Ez nem döntés vagy belátás kérdése számukra, hanem a hitükből következő parancs. Minden országban, ahol a musz­limok többségbe kerültek, fokozatosan megszűnt a kereszténység. Törökországban ma 0,3 százalék a nem muszlim vallású lakosok aránya. Ez vár egész Európára. Nem akarom dramatizálni a helyzetet, de szerintem megszűnik Európa. Száz év alatt? Ötszáz év alatt? Csak ez a kérdés.


– A Szentatya másként látja. Megértésre, sőt befogadásra buzdít, ezt tette legutóbbi, egyébként nagy vihart kavaró beszédében is…

– Ő hisz abban, hogy meg lehet téríteni a muszlimokat a szeretet erejével. Elfelejti, hogy a megtérő muszlimokat saját környezetük öli meg, a tengeren hánykolódó hajókból is gyakran vízbe dobják a keresztény migránsokat, de ahogy hallani, a németországi táborokban is folyamatos támadások érik őket.


– Felvetődött, ha így folytatja a Szentatya, akkor nem lehet kizárni az egyházszakadás lehetőségét sem…

– Az végzetes lenne a kereszténységre. Még beszélni is rossz és felkavaró erről. Úgy tapasztaltam, a hazai papság egységes a migráció kérdésében, igaz Beer Miklós püspök atya felvetette, hogy az elnéptelenedett hazai falvakat velük kellene újra élő közösségekké tenni. Egy ilyen vita talán belefér az egyházi életbe.


– Mit szól Brüsszel elhíresült, 250 ezer eurós ötletéhez? Áru lett az ember?

– Abszurdum az egész. A gondolat önmagával is ellentmondásban van, szabad mozgás jellemzi az uniót, de bizonyos embereket helyhez kötnének? Miért szeretne egy migráns inkább Plovdivban élni, mint Stockholmban? Maga az ultraliberális világ is önellentmondásban van. Toleranciát követel, miközben intoleranciát hív be Európába.


– Magyarország, illetve a V4-ek állják a viharokat. Van, aki azt mondja, ebből még baj lesz…

– Helyt kell állnunk, ez Isten parancsa a magyarok számára. Nem vagyok Orbán-rajongó, nem akarom szentté avatni a miniszterelnököt, de kötelességünk támogatni őt magyarságunk és kereszténységünk megőrzésében.


– Van itt egy ellentmondás, amit a hazai liberálisok folyton a keresztények orra alá dörgölnek. Azt hirdetjük, hogy szeretjük felebarátainkat, a migránsokat viszont nem akarjuk a keblünkre ölelni…

– A liberálisok álszentek. Jézus mondta azt, hogy legyetek szelídek, mint a galambok. De azt nem mondta, hogy hívjuk be a ragadozó madarakat a galambok közé. Ő és a Szent Család sem azért ment Betlehembe, hogy elfoglalja. Akik most menekültként kopogtatnak nálunk, azok el akarják foglalni Európát.


– Megerősíthető-e Európában valaha is a kereszténység?

– Bíznunk kell ebben, és imádkoznunk kell ezért. Jónás könyvében azt olvashatjuk, hogy bűnös élete után megtért Ninive városa. Az ilyen megtérés persze ritka a történelemben. Azok az erkölcsi és morális viszonyok uralják ma Európát, amelyek a vesztébe rohanó Rómát uralták. Sőt, amit ma a nyugati világban erőltet a liberalizmus, azzal már 3800 évvel ezelőtt Szodoma és Gomorra esetében is találkozhattunk. Szodomában a város lakói odamentek Lót házához és azt kérték, adják ki nekik a férfiakat, hadd paráználkodjanak velük. Csakhogy ez a morál, ez az erkölcs már 3800 éve is elfogadhatatlan és életképtelen volt.


– Jött is a kénköves eső… Mint most a népvándorlás. Vajon ez a véletlen műve, vagy magasabb szintű politikai akarat érvényesül?

– Magasabb szintű politikai akarat. Az iszlám csak eszköz a játszmában. Az Amerikát is irányító politikai-pénzügyi körök gyenge és alávetett Európát akarnak. A baj az, hogy az európai liberalizmus is ebben a folyamatban véli megtalálni a számítását. Az európai munkáltatók olcsó munkaerőként tekintenek a migránsokra, a minél nagyobb profit reményében. A belgiumi flamandok között például sok a munkanélküli, de nem őket alkalmazták a brüsszeli repülőtéren, hanem a muszlimokat. Ki is figyelhették a reptéri biztonsági rendszerek működését. A reptér vezetése, de a belga közvélemény sem vette észre, mert nem volt szabad észrevennie, hogy ezek az emberek ujjongtak, amikor megjött a véres párizsi merényletek híre. Itt tart Európa nyugati fele.

Sinkovics Ferenc