Jelenlegi hely

Jó úton indultunk, mégis nehéz

Nem éppen lelkesítő, hogy miközben sokan nap mint nap erőn felül dolgozunk azért, hogy épüljön, gyarapodjon az a közösség, amelynek nagy többsége megtisztelt a bizalmával, egyes politikai csoportok, sajtóorgánumok tudatosan rombolják az eredmények örömét és rosszindulatú, kreált bulvárhírekkel szolgálják ki az arra éhes olvasót. Ez nemcsak annak a munkakedvét veti vissza, akit az igaztalanság besároz, hanem választóközösségének egy részét is megzavarja – mondta a Demokratának dr. Láng Zsolt. A budapesti II. kerület fideszes polgármesterével a városrészben jelenleg is folyó, illetve tervezett beruházásokról, a Fővárosi Közgyűlés munkájáról és a felfokozott politikai hangulatról beszélgettünk.

– A kerület legforgalmasabb része a Széll Kálmán tér, a Margit körút és ezek térsége. A környék kapcsán mostanában az emberek többségének a dugó jut az eszébe az itt zajló munkálatok miatt. Bár fővárosi beruházásokról van szó, bizonyára az önkormányzathoz is futnak be panaszok. Tudnak valamit tenni?
– A kényelmetlenségeknek mi is elszenvedői vagyunk. Ugyanakkor azt tapasztalom, hogy az emberek többsége megérti: a régen várt megújulásnak átmeneti kellemetlenség az ára. A munkálatok elviseléséhez valóban sok türelem és önmérséklet kell, mégis egyet kell értenem a Budapesti Közlekedési Központ, valamint a főváros vezetésének döntésével, amely a fonódó villamoshálózat kiépítését összekapcsolta a 4-es, 6-os vonalának felújításával. Ha a két beruházást egymás után bonyolítják le, talán kevesebb lett volna az egyidejű zaj, a por és az útlezárás, de a munka mintegy fél éven át tartott volna. Így azonban egy felvonulással, bő két hónap után helyre állhat a közlekedési rend. Az önkormányzat annyit tud tenni, hogy az indokolt panaszokat továbbítja a kivitelezőknek. S bár a forgalom irányításában, rendőri közreműködésben, főképp csúcsidőben, talán lehetne többet tenni, összességében mégis elmondható: minden az előzetes ütemterv szerint zajlik. Az, hogy a körúti villamosok új pályájukon hamarosan kevesebb zajjal haladhatnak, és hogy végre megvalósul az elhanyagolt Széll Kálmán téri csomópont felújításának régóta húzódó terve, megérdemel egy kis megértést.
– Tavaly márciusban kezdődött a volt Ipari Minisztérium Margit körúti épületének bontása, azóta a területen fekvő régi gyár M csarnoka és a Melegpörgetője is eltűnt. Miért olyan fontos a Széllkapu-projekt?
– Azért, mert az említett épületeket egy úgynevezett szélcsatorna útjába húzták fel, amely segített volna kitisztítani a forgalmas környék levegőjét. Mindamellett ezek az objektumok csúnyák és kihasználatlanok is voltak. A Miniszterelnökség, folyamatosan egyeztetve az önkormányzattal, közparkot tervezett ide, mélygarázzsal, ami 2017-re készülhet el. Ezzel tisztább lesz a levegő, a parkolási gondok is enyhülnek, és a környéken élők egy szép budai közteret vehetnek birtokba. A szomszédos Millenáris népszerűsége, látogatottsága is igazolja, hogy nagy erre az igény.
– Nemrég jelentették be, hogy megújul Gül Baba türbéje.
– Példamutató együttműködéssel, Törökország és Magyarország összefogásával, a II. kerületi önkormányzat közreműködésével valósulhat meg az iszlám vallásúak e fontos, sokak szerint a legészakibb zarándokhelyének rendezése. A türbe restaurálását, illetve a közvetlen környezet felújítását a törökök finanszírozzák, míg a tágabb környezet és a közpark, a különleges függőkert kialakításának költségeit hazánk állja. Lényegesnek tartom, hogy nem csupán a sírkápolna, hanem többek között a Gül Baba utca és a parkoló, valamint az eddig elhanyagolt teraszos kert is megszépül. A terveket az önkormányzat készíttette, a 2,5 milliárdos beruházás lebonyolítását Fürjes Balázs kormánybiztos felügyeli. Meggyőződésem, hogy 2017-től ez az emlékhely nem csupán a turistáknak, hanem a budapestieknek is vonzó úti célja lehet. A környéknek mindig egyedi hangulata volt. Hamarosan méltó is lesz adottságaihoz.

– Tavaly kiderült, hogy a kormányzat, talán az utolsó pillanatban, megmenti Klebelsberg Kuno egykori pesthidegkúti lakhelyét, azt a villaépületet, amelyet az egykori kultuszminiszter maga tervezett. Hogy áll a beruházás?
– Tart a közbeszerzési pályázat értékelése. Reményeim szerint a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő hamarosan megköti a szerződést a győztessel, s két év múlva az intézmény már fogadhatja a vendégeket. Az állam a kastélyt komplex pedagógus-továbbképzési központként kívánja működtetni, amelyben nem csupán oktatási tereket alakítanak ki, de a vidékről, a határon túlról érkező szakértők, tanárok számára szállást is tudnak biztosítani. A tervek szerint helyreállítják Klebelsberg könyvtárszobáját is, ahol helyet kapnak a kultuszminiszter négyezer kötetes gyűjteményéből megmaradt könyvek. Úgy hiszem, ezek a funkciók teljes összhangban vannak Klebelsberg Kuno szellemiségével.
– Eddig jórészt állami, illetve fővárosi beruházásokról beszéltünk. Az önkormányzatnak milyen tervei vannak a következő időszakban?
– Egy kerület számára elsődleges, hogy az ellátórendszerei jól működjenek. Folyamatosan fejlesztjük bölcsődéinket, óvodáinkat és szociális intézményeinket. Azt tapasztaljuk, hogy lakosságunk többsége elégedett két nagy kulturális központunk, a Marczibányi téri Művelődési Központ és a Klebelsberg Kultúrkúria működésével is. Fontos, hogy minél több utat, járdát tudjunk felújítani, hogy rendben tartsuk parkjainkat, játszótereinket. Sok gondot fordítunk egészségügyi intézményeinkre, emellett az egészség megőrzését segítjük azzal is, hogy mind több sportolási lehetőséget biztosítunk. Mivel a Vérhalom téri futópálya sikere mutatja, milyen nagy az igény a testmozgásra, további futószőnyegek létesítését és köztéri sporteszközök elhelyezését tervezzük. Két hete a szülői közösség és az önkormányzat együttműködésének köszönhetően adtunk át egy multifunkciós sportpályát, amelyet az Áldás utcai iskola diákjai használhatnak, s hasonló terveink vannak a Rákóczi gimnáziumnál is. Ezek több tíz, olykor százmilliós nagyságrendű projektek. Sokan az ilyen és ehhez hasonló szolgáltatásokat, létesítményeket természetesnek veszik, de ha a mindennapok közfeladataiban, lakótársaink életminőségének folyamatos javításában nem teljesítünk jól, hiába tervezünk bármilyen nagyobb projektet. Elismerem, ezek talán nem olyan látványosak, mint egy-egy gigaberuházás, az itt élők számára azonban a lakóhelyi köz­érzet legfontosabb mutatói.
– Nagy beruházásokban tehát nem gondolkodnak?
– De, egyben igen. Végre esély nyílt arra, hogy megvalósuljon a kerületben élők régi vágya a tizenhétezer lakosú pesthidegkúti városrészben. Erről most beszélek először a nyilvánosság előtt. Amikor 2006-ban átvettük az önkormányzatot, sokan panaszolták, hogy a fejlesztési ígéretek ellenére elhanyagolt a Szabadság utcai sportpálya és nincs a térségben uszoda. A sporttelep azóta megújult. Létesült egy NB III-as szintű futballpálya, lettek műfüves kispályák, teniszpályák és egy közösségi tér is. A gazdasági lehetőségek azonban nem tették lehetővé, hogy uszodaépítésbe is belevágjunk, hisz úgy a megvalósítás, mint a fenntartás meghaladta anyagi erőinket. Most úgy tűnik, részben a 2017-es vizes vb-hez kapcsolódva, többek között TAO-pénzek bevonásával belekezdhetünk az építkezésbe, ha a képviselő-testület így dönt. Ahhoz ugyanis változatlanul tartjuk magunkat, hogy eladósodni, hitelt felvenni nem fogunk, és csak garantált forrásokkal látunk hozzá nagy volumenű beruházásokhoz.

– Az előző ciklusban az országgyűlésben ült, az önkormányzati bizottságot is vezette, tavaly október óta pedig polgármestertársaihoz hasonlóan a fővárosi közgyűlés tagja. Mennyire hatékony a munka?
– Nagy megtiszteltetés volt az Ország­gyűlés tagjának lenni. Azon kívül, hogy a II. kerületet képviseltem, bizottsági elnökként részt vehettem az új önkormányzati törvény elfogadásában és bepillanthattam más helyhatóságok működésébe is. Ám a fővárosi közgyűlési munka sem kevésbé jelentős. Úgy látom, a jelenlegi rendszer kiegyensúlyozottabb, mint a korábbi volt, amikor kizárólag pártlisták alapján dőlt el a mandátumok sorsa. Akkor megesett, hogy egyes kerületekből a polgármester és az alpolgármester is bekerült a testületbe, míg más városrészeket senki sem képviselt. Az elmúlt fél év során azt tapasztaltam, hogy a polgármester kollégák pártállástól függetlenül képesek a közös célokért jó szakmai munkát folytatni. A listás képviselők azonban, tisztelet a kivételnek, olyan hangzatos pártpolitikai üzenetekkel terhelik a testületet, ami az érdemi munkát nem viszi előrébb, esetleg egy sajtóhírhez elég. Bízom abban, hogy a főváros érdekében megalapozott döntéseket tudunk hozni, és még ebben a ciklusban gördülékenyebb és hatékonyabb lesz a hivatali működés is. Budapest az uniós fejlesztési forrásokkal nagy lehetőségek előtt áll, és mindannyiunk érdeke, hogy éljünk az eséllyel.
– A tavalyi három választás után állandósult a felfokozott hangulat a magyar politikában. Ez mennyire csapódik le a II. kerületben?
– Közel kilenc éve, amióta polgármester vagyok, tudatosan törekszem arra, hogy a testületi munka szakmaiságát ne befolyásolhassák parttalan pártpolitikai és ideológiai viták. Bár kezdettől masszív többség áll mögöttem, soha nem próbáltunk erőből átvinni határozatokat. Az ellenzéket mindenkor bevontuk a döntésekbe, és számítottunk más pártok képviselőinek konstruktív együttműködésére. Ennek is köszönhető például, hogy közel két cikluson át ellenszavazat nélkül fogadtuk el az éves költségvetéseket. Sokkal hatékonyabban lehet dolgozni a kerületért, ha a szakszerűség és a választókért érzett felelősség határozza meg a munkát. Úgy hiszem, jó úton indultunk el, mégis egyre inkább érzem, nagyon nehéz ma Magyarországon politikával foglalkozni.
– Mire gondol?
– Nemrég olvastam egy felmérést, amely szerint a bolgárok után mi, magyarok lennénk a leginkább borúlátóak Európában. Ingerültebbek, dühösebbek, türelmetlenebbek vagyunk, mint azt a helyzetünk indokolná. Sajnos bizonyos körök rájátszanak erre, sőt egyes médiumok is gerjesztik a kilátástalanság rossz érzését. A közelmúltban – nem először – magam is céltáblája lettem egy felelőtlen, gátlástalan és gonosz támadásnak, amikor egy kisiskolások számára épített sportpálya átadásának örömét árnyékolta be légből kapott rágalommal egy internetes portál. Nem éppen lelkesítő, hogy miközben sokan nap mint nap erőn felül dolgozunk azért, hogy épüljön, gyarapodjon az a közösség, amelynek nagy többsége megtisztelt a bizalmával, egyes politikai csoportok, sajtóorgánumok tudatosan rombolják az eredmények örömét, és rosszindulatú, kreált bulvárhírekkel szolgálják ki az arra éhes olvasót. Ez nemcsak annak a munkakedvét veti vissza, akit az igaztalanság besároz, hanem választóközösségének egy részét is megzavarja. Csekély vigasz, ha apró betűkkel megjelenik egy helyreigazítás, vagy ha egy újságíró utóbb elnézést kér. Erre mindig kevesebben kíváncsiak, mint az arcátlan támadásra. És itt nem egy érzékeny közszereplő lelkivilágáról van szó, és nem is a jó szándékú bírálatok elhárításáról. Hanem a politika és az újságírás felelősségéről, a nyilvánosság manipulálásáról, a bizalom aláaknázásáról. Nem szabad elfelejteni, hogy amit ma teszünk, azzal a gyermekeink jövőjét alapozzuk meg. A többség pedig biztosan jobb kedvű, egymás iránt szolidáris emberi környezetet szeretne az utána következő nemzedék számára.
Bándy Péter