Jelenlegi hely

Migráns mellett nem jó lakni

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

Ijesztő hírek érkeztek az utóbbi időben több migránstáborból. Verekedések, zendülések, lázongások… Hétvégén egy pakisztáni migráns késsel kirabolt egy fiatal nőt a fővárosban. Nemrég Kiskunhalason is zavargás robbant ki a Szegedi úti zárt táborban. Nem először.

Kiskunhalas tűri a sorsát. Jó száz évvel ezelőtt itt hozta létre legfontosabb lovas kiképzőbázisát a Magyar Királyi Csendőrség. Az alföldi mezőváros azóta a térség rendészeti központjának tekinthető, a csendőrséget a második világháború után a zöld parolis határőrség váltotta fel, de települt ide honvédségi tüzéregység és komoly rendőrségi bázis is.

– Megértették a helyiek, hogy egy város, amelynek ilyen rendészeti történelme van, nem bújhat ki a rámért feladatok alól – mondja Farkas Dániel, Kiskunhalas alpolgármestere annak kapcsán, hogy négy migránstábor működik a településen, s a hatóságok most készítik elő az ötödiket.

Ezek a táborok tavaly szeptemberig nyitottak voltak. Egy idős asszony azt mondja, nem félt, mert látta, milyen sok rendőr jön-megy a városban, s ő nem is hallott komolyabb atrocitásokról. Pláne erőszakról. Mások viszont állítják, rátelepedett Halasra a félelem. Bementek az idegenek egy benzinkút üzletébe késő este, rengeteg csipszes csomagot és csokoládét vettek magukhoz, majd távoztak. Fizetés nélkül. Máskor berontottak egy pizzázóba, de mielőtt bármit tehettek volna, a rendőrök kitessékelték őket. Gyakran betódultak a szemben levő cukrászdába is.

– Koszosan, hangoskodva kerestek cigarettát nálunk – mondja a fiatal és csinos eladónő.

Az is gyakori volt, hogy mindenütt töltőhelyeket követeltek legmodernebb készülékeiknek, de szanaszét dobálták a szemetet. Egy középkorú vasutas szerint az állomáson egy brigád egész nap csak utánuk takarított. Egy söröző pultosnője pedig, akárcsak több barátnője és kolléganője, ma is csak többedmagával mer az utcára lépni késő este a városban.

– Számunkra Halas lakosainak nyugalma és biztonsága a legfontosabb – mondja Farkas Dániel. – Nem dolgunk a migránsok pátyolgatása. Tavaly, amikor nagyobb csoportokban gyalogoltak a rendőrségi regisztrációs központból a vasútállomásra, arra törekedtünk, hogy minél kevesebbet találkozzanak a halasiakkal. Mozgósítottuk a polgárőröket, de a mezőőröket is a menetek biztosítására. Volt, hogy 3-4 ezer idegen is átgyalogolt a városon. Az önkormányzat végül buszokat fogadott, azokkal szállíttatta őket a vasútállomásra, hogy még annyira se bolygassák fel a halasiak életét, mint addig.

Mert azért felbolygatták. Csonka Károly alezredes, a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság Idegenrendészeti Osztályának vezetője szerint tavaly májustól szeptember 16-ig, az ideiglenes biztonsági határzár elkészültéig a kiskunhalasi vasútállomáson olyan jelenetek játszódtak le, mint Pesten a Keletiben.

Az alpolgármester is úgy érzékelte, a migránsok szemetelése zavarta a rendhez szokott halasiakat, féltek az ismeretlen betegségektől, melyekről azt gondolták, könnyebben terjednek a rengeteg szemét útján. A közmunkások, akik a migránsok után takarítottak, már az elején gumikesztyűt és fertőtlenítő szereket követeltek. Kint, a Szegedi úti tábornál is sok volt az eldobott szemét az út mellett. Alsónemű, pólók, nadrágok, ételmaradékok, sőt érintetlen, dobozolt szendvicsek is hevertek az árokparton, nem szólva a töméntelen iratról, összetépett dokumentumról.

– Vizet kértek, de megmondom őszintén, én még azt a palackot sem akartam megfogni, amit felém nyújtottak – mondja a táborral szemben levő tanyán egy asszony.

Tábla hirdeti, eladó a porta. Vajon így megveszi valaki? Féltek a környékbeli asszonyok, hogy az idegenek még a nyolcvan­éves nőket is zaklatni kezdik. Nyílt tábor volt akkor még, megesett, hogy fogta magát és megindult egy csoport férfi a tanyák közötti földutakon… Menet közben megdézsmálták a gyümölcsöseket.

A tavalyi válságra sajátosan eltérő válaszokat adtak helyben is a különböző politikai erők.

– A baloldal érdekes helyzetbe lavírozta magát – magyarázza az alpolgármester. – Előbb gumicukrot osztogattak a migránsoknak az állomáson, később meg hangosan követelték a fideszes városvezetéstől, hogy távolítsa el az idegeneket. Megszólalt a Jobbik is, szerintük át kell tenni a halasi táborokat a szomszéd faluba. Ez értelmetlen lenne! Ha csak ide-oda tologatjuk a térségben a problémát, azzal nem megyünk semmire.

Ma minden halasi szállás zárt, őrzik, pontosabban őriztetik a hatóságok, a táborok immár a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal kezelésében vannak. Sok a fiatal nő az őrök között, meg is kérdezzük egyiküktől, érték-e már atrocitások a migráns férfiak részéről.

– Erről nem beszélek – mondja szűkszavúan.

Mióta zártak lettek a táborok, a halasiak keveset találkoznak a migránsokkal, de az intézményeken belüli események hírei aggodalmat szülnek. Egy nyugdíjas asszony a lázadás hírei hallatán azt gondolja, a legkisebb apróság is felingerli ezeket az embereket. Rossz az ebéd, gyenge a térerő, sír a gyerek, és már ütnek is! Hogy akarnak így Európában élni? A legtöbb halasi most csak a rendőrautók szirénázásából tudja, hogy még itt vannak az idegenek, mert ha valami baj van egy szálláson, csak úgy száguldanak a rendőrkocsik, néha húsz, harminc is egy konvojban. Mentek akkor is, amikor június elején tömegverekedés tört ki a Szegedi úti táborban, melynek során egy afgán fiatalember kiharapott egy darabot társa füléből.

– Zendülésről, lázongásról én azért nem beszélnék – mondja Csonka Károly rendőr alezredes. – Tiltakozó akciók vannak, melyek során a migránsok időnként harsányan követelik, hogy elhagyhassák az őrzött szállásokat. Erre azonban nincs esélyük. A megyében sehol sem látni kóborló idegeneket, minden határsértőt sikerül elfogni.

Még sosem volt ennyi rendőr Halason, ezt hallani mindenkitől. Az alpolgármester úrtól tudjuk, hogy ez lecsendesítette a helyi alvilág tagjait is, határozottan erősebb lett a halasi közbiztonság.

Hátradőlni persze nem lehet. Januárban országszerte 553 illegális migránst fogtak el a magyar rendőrök, februárban 2398-at, márciusban 3412-t, áprilisban 3946-ot, májusban 3463-at, júniusban lapzártánkig 2405-öt. A statisztika emelkedést mutat, de erre számítani lehetett. Főleg szírek, irakiak, afgánok, pakisztániak, észak-afrikaiak érkeznek. Csonka alezredes azt mondja, a megyében elfogottak között vannak kifejezetten gyanús személyek, akiknél például feltűnően sok USB-csatlakozó van, illetve a legkorszerűbb infokommunikációs eszközökkel rendelkeznek, és meglepően sok a pénz olyanoknál is, akik különben azt állítják, hogy a legmélyebb nyomorból érkeznek.

A rendőrség 72 órára veheti őrizetbe a migránsokat, ennek 30 napos meghosszabbításáról a járásbíróságok dönthetnek. Az alezredestől megtudjuk, hogy az elfogottak között nagyon sok az analfabéta, van, aki a saját életkorát is csupán megsaccolni tudja, az anyja neveként pedig általában valamilyen utónevet vagy becenevet ad meg. Az afgán migránsok 40 százaléka egyáltalán nincs anyakönyvezve…

Vannak visszatérő próbálkozók, őket az ujjlenyomatok gyors és hatékony összehasonlítására létrehozott Eurodac-rendszer segítségével könnyen ki lehet szűrni, megelőzve ezzel, hogy egy migráns több EU-tagállamban is menedékkérelmet nyújtson be, vagy ismételt elfogáskor más névvel próbálkozzon. Akadnak olyanok is, főleg szírek és irakiak, akik Nyugat-Európából önként, de a határokat illegálisan átlépve tartanak vissza Törökország felé. Ők főként vonaton próbálkoznak a kelebiai határ­átkelőnél. Kihallgatásukkor kiderül, csalódtak Nyugat-Európában, nem azt találták ott, amit még odahaza az embercsempészek ígértek nekik.

A hétvégi budapesti eset (egy, a bicskei nyitott táborban lakó pakisztáni migráns késsel rabolt ki egy fiatal nőt) Kiskunhalason is újabb intő jel. Az alföldi városban a legtöbben azt szeretnék, ha nemcsak zártak lennének a táborok és szállások, de be is zárnának, még úgy is, hogy sok helyi embernek adnak munkát ezek az intézmények. A kormány ígéretet tett a magyarországi táborok bezárására, Orbán Viktor EU-s javaslatcsomagjában is az szerepel, hogy a schengeni határokon kívül, az ott létesített hotspotokban kell elvégezni a migránsok azonosítását, szűrését, kérelmeik elbírálását.

– Igen, eljön az idő Halason is, amikor el kell gondolkodnunk, hogy miként szüntethetjük meg a szállásainkat, elsősorban azokat, amelyek bent a városban, a lovaspark mellett találhatók – mondja Farkas Dániel alpolgármester.

Egyelőre az is jó lenne, ha az öt szállást kettőre csökkentenék. Országosan is zárják be a nyílt táborokat, aztán vegyék tervbe a zárt táborok megszüntetését is, javasolja Farkas Dániel.

– Nem vagyunk türelmetlenek, de jó lenne, ha már a nyáron történne valami az ügyben.

Az egyik halasi útkereszteződésben nagy hirdetőtábla, rajta a jól ismert plakát. „Üzenjünk Brüsszelnek…!” Itt van mit üzenni…

Ágoston Balázs, Sinkovics Ferenc