A kelet-közép-európaiak antikommunisták, míg a nyugat-európai elit marxista, szocialista. Mi nemzeti alapon állunk, hiszen a nemzeti szabadságunkat vívtuk ki 1990-ben, ők arra büszkék, hogy internacionalisták és globalizáltak. Mi a ránk kényszerített ateizmus után újra felfedeztük a kereszténységet, a hitet, ők önként indultak el egy posztkeresztény, ateista irányba. Ezért nem találjuk a közös hangot Nyugat-Európával – mondta a Demokratának Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, aki szerint a bevándorlás nagy lehetőség Európa számára.

– Az újkori népvándorlás elindíthat-e olyan korszakváltást, mint a Nyugatrómai Birodalom bukása vagy az ipari forradalom?

– Azzal, hogy beléptünk egy új évszázadba, egy új korszak is elkezdődött. Egy dolog egészen biztos, a demográfia alapvető hatással van a történelmi eseményekre. A világ bizonyos részein népességrobbanás és túlnépesedés van, míg Európában népességfogyás. Ennek előbb-utóbb meglesznek a következményei. A jobb életre vágyók elindultak Európa felé, elsősorban a jóléti államokba, mert szeretnének nyugat-európai életszínvonalon élni. Ezen nincs mit csodálkozni, mert mi is erre vágyunk. Sokkal inkább érdemes arról beszélnünk, hogy milyen állapotban van Európa, az Európai Unió, és mit tudunk kezdeni ezzel a kihívással.


– „Ha csak nemzetállamok működnének Európában, könnyedén megállítottuk volna az áradatot. Az unió tehetetlensége igazolja azt a tételt, hogy nagy birodalmak csak hódítás útján tudtak létrejönni, közös megegyezéssel soha” – mondta Boross Péter volt miniszterelnök. Egyetért ezzel?

– Az Európai Unió valójában arra tett kísérletet, hogy birodalom nélküli birodalommá váljon. Az európai közösség létrejöttét két tényező határozta meg: egyrészt a szövetség az Amerikai Egyesült Államokkal és a NATO-val, amely biztosította a védelmet. Másrészt az, hogy az Európai Unió a szovjet kihívással szemben jött létre. A Szovjetunió összeomlása után megszűnt a külső fenyegetettség, ezzel az unió kohéziója is. Külső veszély hiányában nincs igazi oka annak, hogy miért kellene az európai országoknak egy közösségbe tartozniuk. 2008 óta már a gazdasági előnyök érve sem meggyőző. A bevándorlási hullám nagy lehetőség Európa számára, mert ismét van egy külső kihívás, amivel szemben össze lehet fogni, és Európa újra megfogalmazhatja hivatását. Ez még nem történt meg, de bízom benne, hogy erre a kihívásra előbb-utóbb megszületik egy életképes válasz, amely a sok-sok évszázad alatt felhalmozott közös tudás és a saját értékeink melletti kiállást fogja hangsúlyozni.


– Tehát mondhatjuk Nietzsche után szabadon, hogy ami nem öl meg, az megerősít, mert Európa történelmi esélyt kap, hogy a szélsőségekig elvitt liberális értékek helyett újra a hagyományos értékek kerüljenek előtérbe?

– Az Európát uraló mainstream csak látszólag uralja Európát. Csak a nyugat-európai jóléti elit egy részéről van szó. Sajnálatos tény, hogy a médiában ők vannak többségben, ők az úgynevezett „megmondóemberek”. Az európai emberek nem úgy gondolkodnak, ahogy ők. Ez az ellentmondás el fogja söpörni ezt az elitet. Mert az a bevándorló tömeg, amelyik rázúdul Nyugat-Európa országaira, nem az elit életkörülményeit fogja közvetlenül érinteni, akik zárt körzetekben laknak, elit egyetemekre járatják a gyerekeiket, és olyan helyeken fordulnak meg, ahová a hétköznapi emberek csak nagyon ritkán jutnak el. Az egyszerű embereknek kell a bevándorlókkal együtt élniük, gyerekeiket közös iskolába járatni velük. Még csak a folyamat kezdetén vagyunk, de egy bajor­országi iskola igazgatója már előírta, hogy a lányok ne hordjanak rövid szoknyát és lehetőleg takarják el a karjukat, mert az zavarja a muszlim fiúkat. A bevándorlás az ő mindennapi életüket fogja érinteni, nem azokét, akik az újságokat írják. Ez az ellentmondás hosszú távon nem tud fennmaradni, elvégre demokráciában élünk, amelyben az emberek új politikai vezetőket fognak választani. Hiába sulykolják most a médiumok elsöprő többségében csupán azt, hogy a bevándorlóknak emberi jogaik vannak, az itt élő őslakosságnak viszont szavazati joga van, és ne legyen kétségünk: élni fog vele.


– A baloldali értelmiség bevándorlóimádata talán éppen ezért azzal is magyarázható, hogy a bevándorlókra saját szavazóbázisként tekintenek?

– A baloldali értelmiség mindig igényelte, hogy pártfogoljon valakiket. A szívük régen a munkásosztályért dobogott, de az megszűnt, és most boldogok, hogy a menekültek személyében újabb pártfogoltakra találtak. Ők lettek az új elnyomott réteg, akik lehet, hogy nem is annyira elnyomottak, mert embercsempészbanda tagjaként jöttek felvenni a havi ezer eurót. A baloldal alapvető igénye, hogy valakikre leereszkedően nézzen, és pártfogolja őket. Nem tudnak rájuk egyenrangú félként tekinteni.


– Minek köszönhető, hogy a közép-európai országok jobban érzékelik a helyzet súlyosságát?

– Mint mondtam, az unió létrejötte a szovjet veszélyre adott válaszreakció volt. Arról is érdemes beszélnünk, hogy ez mennyire kényelmes volt Nyugat-Európának, amely mindig is lenézte Kelet-Európát. Ez nem változott azóta sem, hogy 2004-ben egyenrangú tagjai lettünk az uniónak. Minket soha nem engedtek be a belső termekbe. A kelet-európai térséghez való hozzáállásuk nem lett sem kevésbé leereszkedő, sem kevésbé agresszív. Úgy látszik, náluk ez az elfogadott stílus. A nyugati jóléti társadalmi elit értékrendje teljesen más. Azt az időszakot, amit mi szovjet megszállás alatt töltöttünk, ők egy felelősség nélküli laza jólétben. A politikát és a védelmet átengedték az Amerikai Egyesült Államoknak. Mi teljesen más értékrenddel kerültünk az unióba. A kelet-közép-európaiak antikommunisták, míg a nyugat-európai elit marxista, szocialista. Mi nemzeti alapon állunk, hiszen a nemzeti szabadságunkat vívtuk ki 1990-ben, ők arra büszkék, hogy internacionalisták és globalizáltak. Mi a ránk erőszakolt ateizmus után újra felfedeztük a kereszténységet, a hitet, ők önként indultak el egy posztkeresztény, irányba, és mindezt – főleg Németországban – erényterrorral párosították. Ezért nem találjuk a közös hangot Nyugat-Európával. A régió országai, Bulgária, a balkáni térség, Románia, Magyarország túlélték a muszlim hódítást, nem szeretnék újra megélni. Nyugat-Európa annyira belemerevedett a toleranciaprojektbe, hogy azt hiszi, ha toleráns lesz a radikális iszlámmal szemben, majd az is toleráns lesz. Burokban töltötték el az elmúlt évtizedeket, annyira nem kellett erőfeszítéseket tenniük semmiért, hogy fogalmuk sincs az életről, és nem is kíváncsiak rá, viszont meg akarják mondani nekünk, hogyan éljünk. Egy német újságíró megkérdezte Prőhle Gergely államtitkár úrtól, hogy nem kellene-e a magyaroknak újragondolni az álláspontjukat, és hozzászokni ahhoz, hogy muszlimok is legyenek országunkban. Miért is kellene újragondolni? Mert egy magát a kiválasztottak közé soroló újságíró így gondolja? Már a felvetés is felháborító. Persze nem vagyunk meglepődve, a németek mindig is így viselkedtek. Az NDK idejében állandóan a szocializmus felé vezető útról oktattak ki bennünket, most pedig már egész Európát oktatják. Ők az erényesek, a morál felkent prófétái. Nem tudják elviselni a tőlük eltérő véleményt, hogy vannak, akik nem szeretnének párhuzamos társadalmakat jelentős muszlim kisebbséggel. Hol van itt a toleráns gondolkodás? A Kádár-rendszerben népszerű volt a mézeskalács, amire azt írták: „Szeretlek.” Már elkészültek a mézeskalácsok a müncheni Oktoberfestre, amelyeken az áll: „Toleranz”, azaz Tolerancia. Hirdetik ezt abban az országban, ahol nem tűrik el a hivatalos állásponttól eltérőt. Magyarországon már a nyolcvanas években nem volt ilyen véleményterror, mint amilyet most Németországban látunk.


– Nem lehet, hogy a német népben annyira mélyen benne van a holokauszt iránti bűntudat, hogy így próbálnak kompenzálni?

– Ez is egy ok lehet, de inkább az a magyarázat, hogy a német médiában csak egyfajta véleményt lehet olvasni. Aki a mainstreammel szembe megy, azt megbélyegzik, kiközösítik. 2010-ben jelent meg Thilo Sarazzin könyve arról, hogy a muszlimokat nem sikerült integrálni, mert például amíg az elmúlt évtizedekben voltak vegyes házasságok, ezek mára megszűntek. Sarazzint teljesen ellehetetlenítették, pedig szociáldemokrata volt, a Német Nemzeti Bank alelnöke. Ott nem olyan a sajtó, mint Magyarországon, ahol mindenki azt ír, amit akar.


– Pedig Angela Merkel 2010-ben azt mondta, hogy a multikulturalizmus megbukott.

– Akkor még úgy gondolta, most már nem ez a véleménye. Merkel kancellár finoman fogalmazva, elveszítette a fonalat. Biankó csekket adott mindenkinek, amit az emberek most beváltanak. Mit gondoljunk egy olyan európai vezetőről, aki olyan menekültekkel fényképezkedik, akiket a hatóságok nem informáltak le? Kiderült, hogy akit a magyar operatőrnő állítólag elgáncsolt, terrorszervezet tagja, a röszkei támadás egyik felbujtójánál pedig kilenc útlevelet találtak. Az európai hatóságok nem ilyen elnézőek: amikor felszállok a repülőre, átvizsgálják a csomagomat, benéznek mindenhová. Felmerül a kérdés: a saját törvényeinket nem kérjük számon máson, csak azon, aki fehér és keresztény? Százezerszámra zúdulnak át emberek a határon anélkül, hogy bárki feltartóztatná őket. Ha valamilyen bűncselekmény, terrortámadás fog történni, kíváncsi leszek, vállalja-e valaki a felelősséget? Ha én húzom meg egy németországi vonaton a vészféket, mert kedvem támadt leszállni, biztos, hogy letartóztatnak. Rájuk nem vonatkoznak a törvények? A genfi egyezmény szerint a menekültkérőknek is vannak kötelezettségei. Aki megérkezik a határra és menedékkérelmet ad be, annak tiszteletben kell tartania az adott ország törvényeit. Ha nem így tesz, nem adhat be kérvényt, mert elvesztette a jogát a menekültstátuszra.


– „Ez a betelepítési hullám egy jól megtervezett és kivitelezett stratégia része” – írja „Kopogtatás nélkül” című írásában.

– Rengetegen vágynak jobb életre, az embercsempészek pedig kiszolgálják ezt a milliókban meglévő igényt. Ameddig működik, egyre többen és többen akarnak útra kelni. Csatlakoznak hozzájuk azok, akiknek mások az érdekeik. Aki kilenc útlevéllel érkezik és egy radikális iszlám szervezet toborzója, azt nyilván más célok vezérlik. Sokan érdekeltek abban, hogy ne adjanak ujjlenyomatot és ne legyenek ellenőrizve. A németek helyében visszaemlékeznék Mohamed Attára, aki Hamburgban élt, és az ikertornyok elleni merényletet egyik kitervelője volt. Nem állítom, hogy mindenki hátsó szándékkal érkezik, de az biztos, hogy mindenkinek az a célja, hogy a jóléti államok kínálta szociális juttatásokkal felvértezve jobb élete legyen. Nem tudom, mennyien akarnak beilleszkedni és mennyien szeretnének inkább párhuzamos társadalmat kialakítani, de arra érdemes odafigyelni, mire szólítják fel őket az imámok. Európai polgárként azt várom el az európai hatóságoktól, hogy ezeket az embereket lehetőség szerint szűrjék ki a bevándorlók közül! Miért lettem az európai kontinensen érdektelen mint európai polgár? Az én biztonságigényem miért nincs kiszolgálva? És az egyenlő bánásmódra vonatkozó igényem? Miért kell ujjlenyomatot adnom az útlevélhez, átvilágítani a csomagomat, miközben a határokon bárki, bárhogy átmehet? Meddig fogják ezt az európai polgárok eltűrni?

– „Ne áltassuk magunkat, hogy harc nélkül képesek leszünk megőrizni, fenntartani és továbbfejleszteni mindazt, ami számunkra fontos és értékes egy militáns, térítő muszlim világgal szemben” – írja szintén fenti cikkében. Itt a határvédelemre gondolt, vagy egy súlyosabb fegyveres konfliktusra?

– Elsősorban az értékek harcára gondoltam. A saját értékeinket meg kell határozni és meg kell védeni. Nem fordulhat elő, hogy egy betelepülő megszabja, hogy őt egy orvosnő nem vizsgálhatja meg, a rendőrnőt nem fogadja el, és az iskolában a gyerekét csak férfi taníthatja. Ha idejön, fogadja el a mi értékeinket! Aki nem fogadja el, maradjon otthon, vagy menjen máshova! Meg kell védeni a határainkat! Egészen a magyar–szerb határzárig az történt, amit ők akartak. A könyörület és segítőkészség feltétele, hogy ne követelőzzenek, hanem kérjenek, majd köszönjék meg, és legyenek tisztában azzal, hogy amit kaptak, az nem jár, továbbá vegyék tudomásul, nekik is vannak kötelezettségeik.


– Milyen válasza lesz a kereszténységnek a radikális iszlámra? Lesz-e egyáltalán válasza azon kívül, hogy segítsünk az elesetteken és ne az evilági pompával törődjünk?

– A radikális iszlámhívők elfogadják az iszlám tanításait, elhiszik, hogy az iszlám nyújtja azt a biztonságot, értékrendet, jogszabályokat, és mindazt, ami az életvezetésükhöz kell. Aki nem tagja a közösségüknek, nem tekintik egyenrangú embernek: vagy megtér vagy ellenséggé válik. A kereszténységnek, még akkor is, ha egy szeretetközpontú világnézet, van elég ereje, és értékrendje ahhoz, hogy számunkra ugyanezt a magabiztosságot megadja. De ez nem jelenti azt, hogy nem kéne erőteljesen képviselnünk a saját értékeinket, a saját kultúránkat, a saját civilizációnkat, és el kéne tűrnünk, hogy valaki ne tisztelettel és elismeréssel közelítsen hozzánk. Nincs közöttünk helye annak, akitől ezt nem várhatjuk el. Ha elmegyek Törökországba, nem zavar, hogy a nők kendőben járnak, sőt ha meglátogatok egy mecsetet, én is bekötöm a fejemet. De elvárom, hogy ha idejönnek, ők is ezzel a tisztelettel legyenek irányunkba. Annak ellenére, hogy Európa pellengérre állít minket, nálunk nincsenek együttélési problémák. Vajon a német menekültszállások elleni gyújtogatások toleráns cselekedetek, vagy a Willkommenskultur részei? Nem is beszélve arról, hogy a menekültek Brüsszel főterén élnek már hónapok óta. Nem hallottam, hogy az ENSZ-főtitkár a fentieken felháborodott volna. De a Nobel-békedíjas Barack Obama sem látogatott el a menekülttáborokba, és nem nyitotta meg országa határait a menekültek előtt. A háromszázmilliós Amerika eddig ezerötszáz szír menekültet fogadott be. Akiket pedig beengedett, azokat kíméletlen és szükségszerű alapossággal át is világította. Számoljuk ki, Magyarországnak ez alapján mennyi menekültet kellene befogadnia!

– Ötvenet.

– Lehet, hogy mi is kapnánk értük Nobel-békedíjat.

Lass Gábor