Csak a kutyák és a koldusok alszanak a küszöbön. És a szabad emberek? Ők nem. Ha mégis, ha például egy repülőtér le- és felszálló pályája szaknyelven küszöbnek nevezett végpontjai vagy a guruló becsatlakozó pontjai közelében kénytelenek élni, akkor a jogaik sérülnek.

E könyörtelen tényre világított rá a budapesti XVIII. kerületi Rózsában, a patinás művelődési házban 2010. január 29-én tartott közmeghallgatás a reptér zajvédelmi zónájának kijelöléséről. Lenyűgöző volt a helyben lakó emberek műszaki, repülésbiztonsági, akusztikai, repülés- és általános jogi, zaj- és emissziómérési szaktudása. A légügyi hatóság, a BA Zrt., az üzemeltető számára az „éves zajvédelmi programot” készítő szakcég képviselője, az Fővárosi ÁNTSZ zaj elleni védelemmel foglalkozó szakembere és a házigazda XVIII. kerület képviselője számolt be az előírt fórum keretében a zajvédelmi zóna kialakításáról. Ott ült a hallgatóság soraiban a XVII. kerület polgármestere és jogásza és nagyokat nyelt a hatóság szarkasztikus válaszain.

A hatóság és az ott lakók éteri magasságokba emelkedett vitát folytattak valójában élet-halál kérdésekről: 2009 májusában az egyik felszólaló már levélben fordult a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőséghez, annak Komplex Környezetvédelmi Osztályához kérve a Budapest-Ferihegy nemzetközi repülőtér üzemeltetésére kiadott környezetvédelmi működési engedély visszavonását.

A közmeghallgatás résztvevői azt szeretnék elérni, hogy a légügyi hatóság ne adja ki a közmeghallgatáson bemutatott tervezetre alapozva a zajgátló védőövezetet kijelölő határozatát. Kötelezze a repülőtér üzembentartóját hibái kijavítására, a hiányok pótlására. Különös tekintettel arra, hogy a tervezet kiinduló adatai valósak és teljesek legyenek, valamint arra, hogy a zajgátló védőövezetet kijelölő hatósági határozat egyértelműen tartalmazza az összes, a kijelölésnél figyelembe vett előírást, korlátozást.

A Budapest-Ferihegy Nemzetközi Repülőtér zajgátló védőövezetének tervezete 2008-ban elkészült. Ezt a hatóság ellenőrizte, záradékolta. Ezután egyeztetési folyamat indult meg. Végül a végleges változatot a helyi önkormányzatoknál megtekintésre elhelyezték. A közmeghallgatáson lehetősége van a helyi lakosoknak arra, hogy észrevételeiket jelezzék. A zajgátló védőövezetek kijelöléséről, annak szabályairól a következő jogszabályok rendelkeznek: az 176/1997. (X. 11.) Korm. rendelet a repülőterek környezetében létesítendő zajgátló védőövezetek kijelölésének, hasznosításának és megszüntetésének szabályairól (továbbiakban kormányrendelet) és a 18/1997. (X. 11.) KHVM–KTM együttes rendelet a repülőterek környezetében létesítendő zajgátló védőövezetek kijelölésének, hasznosításának és megszüntetésének részletes műszaki szabályairól (továbbiakban miniszteri rendelet).

A betekintésre átadott tervezet azonban több helyen nem felel meg a jogszabályoknak. Ugyanakkor a hatósági eljárásban is elkövettek hibákat. Mindezeket bővebb részletezés nélkül felsorolom: A kijelölési tervezet elavult. A védőövezet-kijelölés tervezetében a forgalom pályavégenkénti megoszlásánál a 2007-es adatokat vették figyelembe. 2008-ban a rákoshegyi pályavégén végrehajtott műveletek száma 187 százalékkal nőtt. 2009-ben 67 százalékkal. Mindkettő meghaladja a jogszabályban előírt 50 százalékos mértéket. Így a repülőtér üzemeltetőjének a 176/1997 kormányrendelet 4. § (1) és (2) bekezdésének értelmében 2009-ben a 2008-as forgalomnövekedés hatására új számításokat kellett volna készítenie, és ezt kéne tegye 2010-ben is a 2009-es forgalomnövekedés hatására.

A repülőtér története. A tervezet 4.2. pontja részletesen ecseteli a repülőtér történetét egészen a 60-as évekig. Egy mondattal intézi el a második kifutópálya létesítését. Elhallgatja azonban, hogy a futópálya szabálytalanul, a hatályos építésügyi előírások (OÉSZ) rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyásával épült meg, a lakott területhez túl közel, az akkor hatályos védőtávolságnak mintegy felére, hogy a második futópálya Rákoshegy felőli végének használata ennélfogva számos baleset forrása, hogy a repülőtérnek nincs a Légiközlekedési Törvény szerint kijelölt biztonsági és akadálymentes védőövezete, nincs megalkotva a Légiközlekedési Törvény által előírt biztonsági és akadálymentes védőövezet kijelöléséről szóló rendelet, az OÉSZ hatályon kívül helyezése óta nincs olyan hatályos jogszabály, amely biztosítaná a repülőtér akadálymentes megközelítését, az OÉSZ hatályon kívül helyezése óta nincs olyan hatályos építésügyi jogszabály, amely meghatározná a légi megközelítési sáv, az akadálysík vagy az oldalsáv fogalmát, nincs a Környezetvédelmi Törvény által környezetveszélyeztető technológiák alkalmazása esetére előírt hatóság által kijelölt védőtávolság, a repülőtér körzetében emiatt nem biztosítható építési korlátozással a futópályák akadálymentes megközelítése, nem biztosított a légiforgalom védelme a környező lakott területek beépítéseitől, de a környező területek lakosainak védelme sem a légiközlekedés káros hatásaitól.

A fenti jogi szabályozatlanság miatt – bár most csak a zajgátló védőövezet kijelölése a téma – a repülőtér futópályáinak elhelyezkedése a zajkérdésnél jóval komolyabb problémákat vet fel.

A védőövezet-kijelölés tervezetének 1.3. melléklete tartalmazza a bázisévben (2007-ben) megvalósult műveletek számait. Ennek alapján történik meg később minden számítás. Ennek alapján került sor a műveletek pályavégenkénti felosztására, ennek alapján került sor a géptípusonkénti felosztásra, és ennek alapján került sor a legnagyobb zajterheléssel járó hat hónap kiválasztására. Ezeket az adatokat a hatóság mint kiinduló adatokat ellenőrizte és záradékolta. Ezen adatok alapján a teljes 2007-es műveletszám 124 732 volt. A repülőtér negyedéves környezetvédelmi jelentése alapján ugyanebben az évben 125 082 műveletet hajtottak végre.

Eltérés a két adat között nem lehetne. A zajgátló védőövezet kijelölésének kiinduló adataiból mégis eltűnt 350 gép. Biztató jel, hogy 2009. december 19-én a Malév, a Budapest Airport és a HungaroControl dolgozóit képviselő szakszervezetek együtt adtak be petíciót a pénzügyminiszternek.

Mint láttuk, a 2010. január 29-én megtartott lakossági fórum az üzemeltetés feltételeinek alapvető hatósági engedélyezési hiányosságaira mutat rá. Nyilvánvaló, hogy a reptér épületében dolgozó hatóság úgy értelmezi a törvényt, hogy ne hulljon ki a törvények adta biztonsági háló a „halálugrást” végrehajtó artistákhoz hasonló Hochtief csoport alól. Ha tudták volna, mibe nyúlnak a németek, aligha vágtak volna bele az üzemeltetési jog megvásárlásába. Mint láttuk, a reptér üzemeltetési jogának eladása a magyar nemzeti és magyar gazdasági érdek elárulása volt, hiszen a reptér eladása súlyos nemzetbiztonsági kockázattal jár, üzemeltetése évi 30-50 milliárd forint nyereséget hozott minden évben, ráadásul tíz év nettó bevételnek megfelelő vételár eltűnt, vagyis nincs gazdasági haszna az eladásnak. Továbbá a privatizációs szerződésben előírt fejlesztések állami bankgaranciával történnek, az „Égi udvar” projekt nem a magyar érdekeket szolgálja, hanem a Hochtiefét.

Nem új terminál épül, viszont az új építmény leblokkolja a metró reptér alá építését és a harmadik terminált. Tudjuk már, hogy az eladás előtt az ország vezetői tudatosan kihátráltak egy kapacitást növelő üzletből.

Késik a privatizációs szerződés szerény fejlesztési céljainak teljesítése, de a késés miatt az állam sem a szerződést nem mondja fel, sem a kötbért nem hajtja be. A tervezésnél kijátszottak és megsértették a közbeszerzési törvényt. Az építési engedélyezési eljárás során megsértették az építési törvényt. Nincs környezetvédelmi hatástanulmány, nincs elegendő parkoló tervezve.

Per van folyamatban, amelynek kimenetele kétségessé teheti az építkezés befejezését. A listát olvasni is fárasztó, pedig sajnos még nincs vége. A folyamatos kiszervezések miatt a reptéri dolgozók tömegei lettek munkanélküliek. A Malév eladásával és szétlopásával a reptér forgalmának 40 százalékát kockáztatják. A reptér üzemeltetője megtorolja a szakszervezeti érdekérvényesítést. A reptér üzemeltetője diszkriminálta a magyar dolgozókat idegen sztrájktörőkkel. A légi irányítás fizet a Hochtiefnek és nem fordítva, ami súlyos anomália. A privatizácós szerződés szerint az állam nem a tulajdoni hányada szerint részesedik. És a legnagyobb baj: csőd esetén az állam nyakán marad a jelzálogokkal terhelt, lebontott reptérroncs.

A szakszervezetek a világban szokatlan módon nem elsősorban a bérért harcolnak, hanem nemzetstratégiai célokért, a további „elvtársi bótolás”, az úgynevezett „kiszervezések” leállításáért, hogy ne adják el a Malév javítóbázisát, az Aeroplex kft.-t, ne adják el teherfuvarozó vállalatot, ne adják el a nyereséges földi kiszolgálást.

Követelik továbbá, hogy az állam vállaljon garanciát a munkahelyek megőrzésére és hozzon intézkedéseket a sztrájktörők bevetése ellen. A munkásösszefogás a magát baloldalinak hazudó és az Internacionáléval parádézó komprádor burzsoázia ellen remélhetően már valóban a vég kezdete egy egyre látványosabbá váló gazdasági háborúban a nemzet ellen harcoló, hazaáruló megélhetési politikusok számára. Itt az ideje tehát, hogy a kiútról kezdjünk beszélni.

Jánossy Péter Sámuel, építészmérnök

(folytatjuk)