A Btk. 261. § (1) b) pontja alapján terrorcselekmény bűntettének minősül annak a személynek a tette is, aki abból a célból, hogy a lakosságot megfélemlítse, többek között a szándékos testi sértés vétségét vagy bűntettét, esetleg a foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés bűntettét követi el. A terrorcselekmény büntette tíz évtől húsz évig terjedő szabadságvesztéssel vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő. A 2006-ban hatályos törvényszöveg szerint tíz évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel, vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel volt büntetendő.

A Gönczöl-bizottság és a Civil Jogász Bizottság jelentéséből, valamint az Országgyűlés Emberi Jogi Bizottsága rendőri jogsértéseket vizsgáló albizottságának megállapításaiból, a rendelkezésre álló dokumentumokból, szemtanúk és sértettek beszámolóiból, televíziós felvételekből, ombudsmani közleményekből megállapítható, hogy a 2006-os, hetekig tartó, tömeges sérülésekkel járó rendőri atrocitások a lakosság megfélemlítését célozták.

Megjegyzem, hogy nemcsak azok rettentek meg, akik az utcán közvetlenül átélték a rendőri intézkedéseket, de azok is, akik otthon, a televízión keresztül szemlélték az eseményeket. A lakosság megfélemlítése mint célzat jól felismerhető volt, így különösen az abban részt vevő azon rendőrök számára is, akik válogatás nélkül bántalmaztak mindenkit, attól függetlenül, hogy az illető csinált-e valamit vagy éppen magatehetetlen állapotban volt.

Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök és az akkori rendőri vezetők a lakosság egyik felét azzal ijesztgették, hogy félni kell a „csőcseléktől”, lásd tévészékház ostroma, valamint tartani kell külföldi terrorista csoportok robbantásos merényleteitől, a lakosság másik felét pedig azzal félemlítették meg, hogy terrorista különítményként szervezett, azonosítójel nélküli rendőri alakulatokkal válogatás nélkül bántalmaztak mindenkit, és 2006. október 23-án a Fidesz nagygyűlésről távozó békés tömegre is rátörtek.

A lakosság megfélemlítésének célzata az, amely a testi sértést vagy a foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetést átminősíti terrorcselekménnyé, és egyben az alaki halmazatot látszólagossá teszi. A célzatról jól árulkodik, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) 2006 októberében közleményben hívta fel az állampolgárok figyelmét arra, hogy a tömegzavargásokban való passzív részvétel is minősülhet bűncselekmény-elkövetési magatartásnak. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa ezzel kapcsolatban megállapította, hogy „A közleményhez – mivel kibocsátója túllépte hatáskörét – ugyan semmiféle joghatás nem fűződhetett, de az állampolgárok magatartását, rendezvényen való részvételét a gyakorlatban befolyásolhatta.”

Az NBH, akárcsak a símaszkos, azonosítójel nélküli rendőrök annak a központi akaratnak kívántak megfelelni, hogy elvegyék az emberek kedvét nemcsak a randalírozástól, de általában mindenfajta utcai demonstrációtól.

A 2002 és 2010 között és különösen 2006 őszén az állam részéről a politikai szabadságjogokkal összefüggésben elkövetett jogsértéseket vizsgáló albizottság 2010. október 20-án nyilvánosságra hozott jelentése tartalmazza, hogy „A Fidesz-nagygyűlés részvevőinek biztonságát semmi nem veszélyeztette mindaddig, amíg a rendőrség meg nem támadta a már hazafelé tartó, békésen ünneplő tömeget. A rendőrségi akció váratlanságát jól jellemzi a Fidesz-megemlékezés biztosításáért felelős Nagy-Juhák István rendőrparancsnok vallomása, amely szerint a civil ruhás rendőri állományt is alig tudták kimenekíteni a lovasroham elől.”

Itt a célzat, a lakosság megfélemlítése, jól tetten érhető.

Budapest rendőrfőkapitánya, azzal hogy határozatlan időre „műveleti területté” nyilvánította és hónapokra lezárta a Kossuth-teret, szintén annak a központi akaratnak kívánt megfelelni, hogy az embereket meg kell félemlíteni, és lehetetlenné kell tenni, hogy tüntessenek.

A 2006. szeptember–októberi fővárosi demonstrációkkal, utcai rendzavarásokkal és rendfenntartó intézkedésekkel kapcsolatos eseményekről szóló, 2007. február 2-án született Gönczöl-bizottsági jelentés is megjegyezte, hogy „A budapesti rendőrfőkapitány október 23-án a több mint ötven külföldi állami vezető védelmében indokoltan vonta ki a Kossuth-teret a közterület fogalma alól a rendőrségi törvény, valamint a 24/1997. (III. 26.) BM-rendelet alapján, ugyanakkor nem volt indokolható, hogy nem határozta meg az intézkedés időtartamát, és az még jelenleg is érvényben van.”

Különbséget lehet tenni a társadalom szintjén kialakuló és az államélet irányítási szintjén jelentkező terror között. Terror lent és fent: az előbbi a hagyományos értelemben vett terrorizmussal, az utóbbi az állami terrorizmussal azonosítható. A szakirodalomban sok olyan vélemény olvasható, amely szerint a legkorábbi és egyben legveszélyesebb formája a terrorizmusnak az állami, vagy más néven „kormányzati terror”, amikor is az erőszak alkalmazása állami keretek között marad, és a közhatalmi szervek közreműködésével jut el az állampolgárok szintjére.

Álláspontom szerint a Btk. 261. § (1) bekezdésének b) pontjába ütköző terrorcselekmény bűntettének minősíthető nemcsak a hagyományos, de az állami terrorizmus is. Ha a személyek elleni erőszakos bűncselekményeket akár társadalmi szinten akár az államélet irányítási szintjén, abból a célból követik el, hogy a lakosságot megfélemlítsék, akkor terrorcselekmény bűntettének megalapozott gyanúja miatt kell a nyomozást elrendelni és nem pedig egyedi esetenként kezelt bántalmazások ügyében. Nem sok kisebb-nagyobb bűncselekményről van szó, hanem egyetlen nagyról, az egyik legsúlyosabbról: a terrorcselekmény bűntettéről.

Amíg a 2006. őszi események büntetőjogi megítélése nem változik meg, addig nem várható a volt miniszterelnök és a rendőri vezetők bíróság elé állítása.

Dr. Róth Miklós

A szerző a Független Jogász Fórum alelnöke