Budapest XVII. kerületében, Rákosmentén, a helyi Fidesz szervezésében, s annak helyi önkormányzati képviselőjének, Lázár Attila úrnak kezdeményezésére szép, szívhez-szóló kulturális műsor keretén belül felavatták vitéz nagybányai Horthy Miklós, a Magyar Királyság negyedszázadon át volt kormányzójának 1945 utáni első budapesti köztéri emléktábláját.

A Péceli út és a Szabadság sugárút kereszteződésében lévő emléktábla szövege arra figyelmeztet, hogy a Szabadság sugárutat 1934 és 1945 között Horthy Miklós útnak hívták. Bár a táblaavató ünnepség idejére a szervezők a Szabadság sugárút utcanév-táblát Horthy Miklós út táblával takarták le, ennek véglegesítéséhez a mai baloldali-liberális városvezetés nem járult hozzá, így arra még egy kicsit várni kell.

A kulturális műsorba ágyazva méltató-avató beszédet mondott: Lázár Attila, a helyi Fidesz önkormányzati képviselője, vitéz Bogdán Péter Kenderes város, Horthy Miklós szülővárosának polgármestere, vitéz Székely László a Horthy Miklós Társaság elnöke és Koltay Gábor filmrendező a Horthy, a kormányzó film alkotója. Végül vitéz Kalcsits Péter tengerészkapitány a Magyar Tengerészek Egyesülete nevében mondott tengerész imát minden idők legnagyobb tengerészének nagybányai Horthy Miklósnak lelki üdvéért.

A szónokok egyöntetűen kiemelték, hogy Horthy Miklós az elmúlt évtizedek történelemhamisításával ellentétben nem fasiszta diktátorként, hanem ország-mentőként és ország-gyarapítóként él az emberek emlékezetében. Ország-mentőként, mert a kivérzett és szétdarabolt Szent István-i Magyarországot a győztes antant hatalmak akarata és a trianoni ország-csonkítás ellenére másfél évtized alatt a parasztság, munkásság, értelmiség és elsősorban a zsidóság által képviselt pénzarisztokrácia összefogásával, Európa egyik virágzó, vezető hatalmává tudta emelni. Ország-gyarapítóként, mert elsősorban békés eszközökkel – a két bécsi döntéssel – a Trianonban elcsatolt területek jelentős részét tudta visszaszerezni.

Az enyhe hóesésben, s arcot, kezet dermesztő hidegben hosszúra nyúlt rendezvény a Himnusz és a Székely-himnusz hangjaival ért véget, s a nagyszámú közönség azzal a szívmelengető érzéssel távozott, hogy a mostani táblaavatást további tábla és utcanév avatások követik.

Amen! Úgy legyen!