Centrális erőtér

Fotó: T. Szántó György/Demokrata

Van okunk büszkének lenni arra, hogy túléltük Trianont, noha azt akarták, hogy ne legyen életképes Magyarország, a magyarság ne élje túl. Mégis erősödünk, soha nem látott gazdaságfejlesztést hajtunk végre a Kárpát-medencében, a nemzet közjogi egyesítése és az ehhez kapcsolódó nemzetpolitikai intézkedések rendszere sikertörténet – mondta a Demokratának Semjén Zsolt nemzetpolitikáért, egyházügyekért és nemzetiségekért felelős miniszterelnök-helyettes, akivel a belpolitika árulásairól, a keresztény civilizáció és a patriotizmus védelmének szükségességéről és a trianoni utódállamok meghasonlottságairól is beszélgettük.

Fotó: T. Szántó György/Demokrata

– Mi az elmúlt két kormányzati ciklus nemzetpolitikai mérlege?

– Édesanyám erdélyi, ezért személyesen is életcélom volt egymillió magyar nemzettársunk honosítása. Ezt nem egészen nyolc esztendő alatt túl is szárnyaltuk, egymillió-huszonötezer magyart honosítottunk 2010 óta, őket reálisan még negyedmillióan követhetik az elkövetkező években. A honosítottak a magyarországi választáson is ki tudják nyilvánítani az akaratukat, idén 378 ezren regisztráltak a voksolásra, közülük 252 ezren adtak le levélszavazatot. Sokkal nagyobb volt az érdeklődés és a részvétel, mint négy évvel ezelőtt. A Gondviselés nagy dramaturg, hiszen ahogy négy évvel ezelőtt, úgy idén is a határon túli magyarok szavazataival lett meg a kétharmad. Ezek a honosítási számok persze nem puszta statisztikai adatok, mögöttük emberek, családok története, kálváriája, nemzethűsége van. A kedvezményes honosítás történelmi igazságtétel, és egyben az egyetlen ma reá­lisan adható válasz Trianonra. 1920 óta először a tömbmagyar területeken lélekszámban és százalékos arányban is erősödött a magyarság, és vegyes házasságok tekintetében az is egyre gyakoribb, hogy mi asszimiláljuk a többségi nemzethez tartozókat. A nemzet közjogi egyesítése és az ehhez kapcsolódó nemzetpolitikai intézkedések rendszere az identitásőrzéstől a gazdaságfejlesztésig egyértelműen sikertörténet.


– Ám egyes trianoni utódállamok jogfosztással torolják meg, ha polgáraik más állammal is közjogi kapcsolatot létesítenek. Mit tehet a visegrádi csoportban főszerepet játszó Magyarország például a szlovák állampolgársági törvény ellen?

– A szlovák–magyar államközi viszony a történelemben soha nem volt ilyen jó, mint most, mindkét ország elemi érdeke a V4-es együttműködés, hiszen így tudjuk érvényesíteni érdekeinket európai szinten. Ez az együttműködés megágyaz a jó gazdasági kapcsolatoknak, mindezek együttese pedig lehetővé teszi, hogy lépésről lépésre a kényesebb kérdésekben is előrelépjünk. Látni kell, hogy a szlovák állampolgársági ellentörvény kárvallottjai 95 százalékban azok a szlovákok, akik Angliában, Németországban és Csehországban élnek, dolgoznak, és akik fölvették ezen országok állampolgárságát, így elveszítették a szlovákot. Ez a szlovák nemzeti érdek szempontjából is őrültség. Ezért előbb-utóbb Csehországhoz hasonlóan Szlovákia is lehetővé fogja tenni a kettős állampolgárságot.

– A magyar parlamentben is hallatszanak magyarellenes, jogfosztást követelő hangok, a Gyurcsány-féle szélsőséges párt továbbra is kirekesztené a nemzet harmadát. Mintha az ellenzék semmit nem tanult volna április nyolcadikából.

– Szögezzük le: ilyen még nem volt a politikatörténetben, hogy valamely politikai közösség háromszor egymás után kétharmados parlamenti felhatalmazást nyerjen, ráadásul különlegesen erős legitimációt adó magas részvétel mellett. Kimondható, hogy a szociális népszavazásunk, 2008 óta minden országos választást megnyerő Fidesz–KDNP-szövetség a hazai és az európai politikatörténet legsikeresebb politikai konstrukciója. Az ellenzék mostani csúfos bukásának számos oka van, például nincs válasza arra a kérdésre, hogy miért ne Orbán Viktor legyen a miniszterelnök.

– Korrupció, vágják rá kapásból.

– A mai ellenzék kormányzása idején nagyságrenddel nagyobb volt a korrupció, ráadásul például a közmű-privatizáció során a nemzeti érdekkel szöges ellentétben, és az is világos, hogy erre a vádaskodásra hangszereli a külső támadásokat a Soros-hálózat, ahogy tette ezt a Majdantól Prágáig, Bukaresttől Pozsonyig. De a gazdaság erősödik, négy százalék felett nő a GDP, az államadósság folyamatosan zsugorodik, ráadásul külföldi kitettsége töredékére csökkent az elmúlt években. Radikálisan emelkednek a reáljövedelmek, nőnek a megtakarítások, bővül a belső fogyasztás, az államháztartás hiánya egyre kisebb. Nem utolsósorban Magyarország helyes választ adott a tömeges illegális migrációra, megvédve identitását és polgárai biztonságát. A primér gyűlöleten túl normális, észszerű válasz tehát nincs arra a kérdésre, hogy miért is kellene a kormányt, a miniszterelnököt leváltani. Pláne alternatívaként azt állítani, hogy Szél Bernadett miniszterelnök, Gyurcsány pénzügyminiszter, Vona belügyminiszter… A Soros–Simicska perverz koalíció totálisan megbukott.


– Volt ilyen koalíció?

– 2010-től a politikai helyzetet a Fidesz–KDNP jelentette nagy centrális erőtér határozza meg, tőle balra a balliberális pártok és az elhelyezhetetlen LMP, tőle jobbra az eredeti Jobbik, melyek egymással nem kompatibilisek. Simicska Lajos személyes bosszúvágya és a Soros-hálózat ideológiai-gazdasági törekvései e centrális erőtér megszüntetésére, egy duális erőtér létrehozására szövetkeztek. Ezért az ellenzéki médiájuk átvette az irányítást, az volt a terv, hogy a Jobbikot a Hír TV-től a 444-ig, Simicskától Sorosig terjedő palettán egy kottából játszva átpozicionálják, és így kompatibilissé tegyék a balliberális pártokkal. Mert így az egyik oldalon a kormánypártok, a másikon az egész ellenzék állt volna, vagyis duális erőtér alakult volna ki.


– Vagyis az ellenzéki média inszeminátori szerepet játszott?

– Érdekes hasonlat. Két árulás volt: Simicskáé és Vonáé. Simicska árulása így rántotta magával Vona Gábor vallási jellegű, illetve politikai árulását. A Jobbik bukott elnökének az a mondata, mely szerint az iszlám az emberiség utolsó reménysége, keresztény szempontból hittagadás, vagyis aposztázia, mert az emberiség utolsó reménye Jézus Krisztus. Vona Gábor ugyanezt politikai síkon is elkövette, amikor azt mondta, hogy ő adta a Jobbik lelkét, és ő is vette el. Ezzel elárulta és megtagadta a nemzeti radikalizmust, a Gárdától eljutott a Spinoza Házig, Budaházytól Heller Ágnesig. Jézus azt mondta: „ha egy ház meghasonlik magával, az a ház nem állhat fenn tovább”. Ez a mai Jobbik mint párt Simicska és Vona kettős árulásának a mérgezett gyümölcse. Az ellenzéki média nagy terve teljes kudarccal végződött, pártjaik pedig szétesőfélben vannak.


– Az európai színtéren viszont töretlen az erejük, folyamatosan támadják és megtorlással fenyegetik az érdekeit védő Magyarországot. Mire számít a jövő évi európai parlamenti választáson, amely jól láthatóan két világnézet küzdelme lesz?

– Angela Merkel, ha 180 fokot nem is, de körülbelül 140 fokot már fordult a Willkommenskulturhoz képest, nemrég azt mondta, Magyarország Németországot is védi a kerítéssel. Ausztria messzire jutott az oldalsó szárnyakkal felszerelt kapu bárgyúságától, ki emlékszik már Faymann kancellárra vagy utódjára, Kernre? Olaszországban is jelentéktelenné vált Matteo Renzi. Az új római belügyminiszter, Matteo Salvini korábban elképzelhetetlen dolgokat mond és tesz Brüsszel döbbenetére. Egész Európában megfigyelhető a migrációellenes és a nemzetállami szuverenitást védő politika megerősödése, ezért arra számítok, hogy jövőre a globalista erők jelentősen visszaszorulnak az Európai Parlamentben, és a mostani Bizottság tagjaiból is csak hírmondó marad. Nekünk a keresztény civilizáció védelmét és a nemzeti szuverenitást kell a zászlónkra írni!


– Két év múlva lesz Trianon centenáriuma, Románia már idén az Erdély elszakítását kimondó gyulafehérvári nagygyűlés századik évfordulójának lázában ég. Nem túl sok az ékekkel végtelenségig feszíthető ellenérdek?

– A románságnak azt üzenem, ha ennyire ünneplik a gyulafehérvári gyűlést, akkor annak deklarációját a magyar autonómiáról alaposan tanulmányozzák át, és tartsák be. Trianonnal három teendőnk van. A nemzeti gyász természetes, de nem válhat kizárólagossá. Okunk van büszkének lenni arra, hogy túléltük Trianont, noha azt akarták, hogy ne legyen életképes Magyarország, a magyarság ne élje túl. Mégis erősödünk, soha nem látott gazdaságfejlesztést hajtunk végre a Kárpát-medencében. A trianoni utódállamok nagy része ellenben eltűnt, Csehszlovákia békésen, Jugoszlávia véres polgárháború során. Az emlékezés és a büszkeség arra is kötelez minket, hogy bemutassuk a történelmi igazságot magunknak, a nagyvilágnak és az utódállamoknak is, szerintem különösen fontos, hogy az ő nyelvükön is. Megjegyzem, ebben a Magyar Tudományos Akadémiának főszerepet kellene vinnie, de amit eddig letettek az asztalra, az nemcsak halovány, hanem nem tűnt fel, hogy a magyar ügy szószólói lennének…


– Romsics Ignác akadémikus nemrég egy interjúban azt nyilatkozta, hogy Erdélyt örökre elveszítettük, ezt Raffay Ernő történészprofesszor elvtelen, reménytelenséget tápláló mondatnak minősítette…

– Nem ismerem a szövegkörnyezetet, amiben akadémikus úr – akinek műveit rendszeresen olvasom – szavai elhangzottak, de ez így nyilvánvalóan nem igaz, és tényleg reményt vesztő. Azt persze lehet mondani, hogy a határok megváltoztatása ma az EU-ban nem reális, vagy hogy persze látjuk az etnikai arányokat, 100 év intézményes magyarellenességének a következményét. De amíg másfél millió erdélyi magyar Erdélyben meg akar maradni magyarnak, addig hogy veszett volna el a magyarság számára Erdély? Ezt a románok is tudják, azért a székely zászló tilalma, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem megfojtása, és órákig lehetne sorolni. Különben a románságnak súlyos nemzetpolitikai válsággal kell most szembenéznie: Moldávia nem akar csatlakozni Romániához.


– Meglep.

– Pedig így van. Hogy képzeletbeli példával érzékeltessem a magyar olvasónak: képzeljük el, hogy van egy magyar nyelvű állam Magyarország határán, és ők azt mondják nekünk, hogy mi nem akarunk csatlakozni hozzátok. Azért ez megrendítené a nemzeti büszkeségünket… De a többi utódállamnak sincs oka triumfálni. Jugoszlávia felbomlása után Szerbia elveszítette a szerb nemzet bölcsőjének tekintett Koszovót és a tengeri kijáratot jelentő Montenegrót, és morálisan feldolgozhatatlan Srebrenica is. A horvát nemzettudatban súlyos ellentmondás, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásával nem a függetlenség jött el, hanem a magyar–horvát kiegyezéshez képest rosszabb helyzetbe, gyakorlatilag szerb dominancia alá kerültek. És ott van a kérdés: hogy viszonyulnak az usztasa államhoz? Végül is Horvátország kétszer is kilépett Jugoszláviából. Csehszlovákia cseh dominanciával jött létre. A Tiso-féle bábállam nem vállalható történelmi előképként, de tény, hogy végül is Mečiarral Szlovákia különvált Csehországtól. Fontos, hogy a szlovák nyelv két szót használ Magyarország megnevezésére: Mad’arsko a mai Magyarországot jelöli, Uhorsko ellenben a történelmi Magyarországot, melynek a szlovákság is része volt, és amelynek királyait, például Szent Istvánt ők is magukénak vallják. A mi feladatunk, hogy ezt a pozitív tartalmú Uhorsko-gondolatot erősítsük, és minden lehetséges alkalommal rávilágítsunk, hogy az államhatároktól függetlenül a Kárpát-medence a természetes egység.

Lapszám: