Csintalan Sándor élő videóban kesergett a Hír TV miatt

Képernyőfotó: Tantusz Csintalan Sándor Facebook-oldala

Csintalan Sándornak nem jött álom a szemére, miután megtudta, hogy Simicska Lajos más érdekeltségei mellett a Hír TV-től is megválik. Alvás helyett a magyarokhoz címzett videós bejelentkezéssel ütötte el az időt. Miközben nagyokat szippantott cigarettájából, megfáradtan megosztotta magvas gondolatait.

A Hír TV Tantusz című betelefonálós műsorának vezetője, az egykor MSZMP-, majd MSZP-, később Fidesz-tag, jelenleg pedig hivatalosan pártnélküli, ám áprilisban a Jobbikra szavazó Csintalan Sándor zavaros eszmefuttatásba kezdett szerdáról csütörtökre virradó éjjel a Facebookon.

„Nehogy azt higgyék, hogy be fogom fogni pörös számat!” – mondta fenyegetően a műsorvezető, aki állítja, hogy nem fejezett be semmit; mondja, ameddig tudja és ameddig van fóruma. Csintalan kételkedik abban, hogy sokakat érdekelnek az erkölcsi megfontolások, ő mégis megkísérelt hegyi beszédet tartani. Elmondta, hogy az „erősen, nagyon durván” létező túlhatalommal meg kell küzdeni, majd hirtelen eszébe jutott a tizenkilencedik század.

Csintalan Sándor most sem oligarchabarátját hibáztatja, hanem a „túlhatalmat”. Áprilisban arról beszélt a PestiSrácok.hu-nak, hogy a Magyar Nemzetet és a Lánchíd Rádiót nem Simicska záratta be. Lehet, hogy a Hír TV-t sem „a Lajos” adja el? Gondolatait azzal zárta, hogy mindenki megy a levesbe, ha nem fogják fel, amit mond.

Csintalan Sándor videójának szöveges átirata:

Na, az a helyzet, hogy nem tudok én aludni most őszintén szólva. Na, figyeljetek, magyarok! Az úgy van, hogy – ha jól gondolom – az embernek van személyes döntése. És ez egy fontos dolog. Persze fontos minden: fontos a Biblia, fontos a spirituális élmény – mostanában ez nagy divat – de a végén mi vagyunk. Önök meg én. Te meg én. Ezek mind-mind személyes döntések. Ha nem vesszük észre, hogy mi történik itt mostanság, akkor ezzel baj van. Mi, a barátaimmal, kollégiáimmal a Hír TV-ben, hát… mi beleestünk. De szeretném elmondani, hogy ez nem azt jelenti, hogy nem mondjuk el azt, amit gondolunk. Nem beszéltem én ezt mindenkivel meg, de szerintem azok az emberek, akikkel én együtt dolgozom és együtt élek, azokkal mást mondanánk otthon, a családban. Az fogja képviselni azt az erkölcsi, etikai megfontolást – már bocsánat, ha ez egyáltalán érdekel még valakit, bár érdekelni fog mindannyiunkat, Önöket is, meg engem is –, hogy igyekezzünk viselkedni ennek fényében. Mondjuk, ameddig tudjuk. Valljuk, ameddig van fórumunk. Fórum, lehetőség pedig lesz. Nehogy azt higgyék, hogy be fogom fogni pörös számat! Annál is inkább, mert ez nem arról szól, hogy befejeztük. Nem fejeztünk be semmit. És akkor még egy dolgot azért hadd tegyek hozzá mindahhoz, ami ma történt. Ez pedig az, hogy szerintem megtettük, amit megkövetelt a haza. Ki-ki ezt meg tudja ítélni úgy, ahogy gondolja, de elmondanám, hogy ez a szituáció nem azért jött létre, mert szabadon választottuk. Az történt, ami történt, nevezetesen, hogy most van egy túlhatalom, egy erősen, nagyon durván létező túlhatalom. Ezzel a túlhatalommal meg kell küzdeni. Nem lesz egyszerű. Nem lesz egyszerű. És ráadásul ennek előzményei vannak. Súlyos és hosszú, hosszú-hosszú, nagyjából a tizenkilencedik századig visszavezethető előzményei vannak. Az a helyzet, hogy ezeket mind-mind le kell küzdeni, meg kell oldani. Ennek a nemzetnek itt, nagyjából – amit most ez a kurzus képvisel – vége. Mi nem adjuk föl és nem fogjuk befejezni. Igyekszünk elmondani és meg is fogjuk tenni és elmondjuk, hogy mi történik itt, ebben a hazában. Ha nem fogják föl, akkor kollektíven megyünk a levesbe. Ez a helyzet. Na, csókolok mindenkit.