„1672-ben egy csoportnyi dühös holland megölte és megette a miniszterelnököt. Csak mondom, ez is egy opció” – e bejegyzés volt olvasható egy ideig a világhálón elérhető N1 televízió Facebook-oldalán. A nemzetellenes oldalra dezertáló Jobbik internetes tévéjének főszerkesztője, Kisberk Szabolcs idővel eltávolíttatta a bejegyzést, majd elhatárolódott annak tartalmától, és a botrányt egy külsős munkatárs ellenőrizetlen akciójával magyarázta. A főszerkesztő elnézést kért az N1 televízió nézőitől, de a sértettől, Orbán Viktor miniszterelnöktől nem…

A kormányfő megölésén és az emberevésen morfondírozó ostoba szöveg önmagában szót sem érdemelne. Csakhogy ez nem egyszeri jelenség, hanem a húsz éve, Orbán Viktor első kormányának megalakulása óta tartó folyamatos gyűlöletkampány egyik újabb megnyilvánulása.

Alig egy héttel korábban, február 1-jén a Magyar Szocialista Párt pécsi szervezetének elnökségi tagja, bizonyos Simon József jelentetett meg a Facebookon egy Orbán Viktort fejbe lőve ábrázoló képet ezzel a szöveggel: „Keresd a hibát! Én nem találtam.” A pécsi szocialista a felháborodás nyomán kilépett pártjából, és ő sem kért bocsánatot.

Az alábbiakban néhány korábbi jellemző esetet idézünk fel az elmúlt 20 évből annak bizonyítására, hogy a higgadt és sikeres ország- és nemzetépítő politika milyen eszelős gyűlöletet, irracionális, embertelen megnyilvánulásokat vált ki a magyar érdekek beteg lelkű ellenségeiből.

Egy ápolatlan küllemű, magát Sickratmannek, azaz Beteg Patkányembernek nevező fűzfapoéta, Paizs Miklós 2004 őszén tette közzé többszörös gyilkosságra uszító zöngeményét: „Orbán Viktort élve megnyúzni, Lovas Istvánt kiherélni, kibelezni, Kövér Lászlót lámpavasra kötni, Csurka Istvánt jégcsákánnyal ütni, Bencsik Andrást késhegyre szúrni, az összes Magyar Nemzet-est torkon rúgni. (…) Üssed, verjed, kúrjad, szúrjad, vágjad, akasszad! Élve ne hagyjad! Figyelj, én tőled csak egyet kérek, tisztítsd meg tőlük az emberiséget…”

Mintha csak Ilja Ehrenburg Gyilkolj! című röpiratát olvasnánk, amelyben a hírhedt bolsevik propagandista ekként uszította a Vörös Hadsereg katonáit: „Öljetek! Dicső szovjet harcosok, öljetek! A németek nem emberi lények (…) ha nem öltél meg legalább egy németet a mai nap, akkor ez a napod kárba veszett…”

A különbség csupán annyi, hogy a beteg patkányember célkeresztjében nem német katonák, hanem magyar nemzeti jobboldali közszereplők álltak, kezdve mindjárt Orbán Viktorral, aki egyébként akkor még csak miniszterelnök sem volt, csupán a legerősebb ellenzéki párt első embere.

A vérgőzös Orbán-gyűlölet azonban független a pillanatnyi parlamenti erőviszonyoktól – na persze ha a magyar jobboldal kormányoz, akkor maximális hőfokon sistereg. Ez az elmekórtani jelenség ugyanis a magyarországi teljes ellenzéki paletta egyetlen közös nevezője, hazával, nemzettel, múlttal és jövővel kapcsolatos gondolatok híján létének kizárólagos értelme. Gyűlölök, tehát vagyok – így lehetne röviden összefoglalni az ellenzéki mottót.

És ebből fakadóan általában a látszatra sem ügyelnek. A gyűlölet oly határtalan, hogy óvatlanul rendre lehullik az álarc. A Clinton-klán bizalmát élvező Charles Gati azon vélekedésének adott hangot, hogy akár erőszakkal is meg kell buktatni Orbán Viktor nagy többséggel megválasztott kormányát. „…igenis vannak lehetőségek arra, hogy a kormányt, ha lehet, demokratikus módon, ha nem lehet, másképpen elmozdítsák” – mondta a magyarországi születésű magyar­ellenes amerikai bajkeverő a balliberális 168 Óra hetilap 2012. január 4-i számában. Vagyis nekik nem számít a demokratikus népakarat, minden módszer megfelelő, ha az a hatalmat zihálva akaró szubkultúra érdekeit szolgálja.

E frusztrált indulat nyilvánult meg 2013. szeptember 29-én azon a balliberális, akkor éppen Bajnai Gordonban messiást remélő tüntetésen, amelynek csúcspontjaként a magát Dopemannak hívó Pityinger László nevű rapper belerúgott egy hungarocellből készült és ledöntött Orbán-szobor fejébe. „Üssed, verjed, kúrjad, szúrjad” ugyebár…

Ugyanez a minden önkontrollt és józan észt nélkülöző vak gyűlölet tükröződött 2014. október 26-án, amikor az internet­adó elleni, André Goodfriend akkori amerikai ügyvivő demonstratív jelenlétében megrendezett tüntetés ürügyén néhány felhevült suhanc megtámadta és megrongálta a Fidesz budapesti Lendvay utcai székházát. Rombolni, pusztítani mindent, ami az ellenzéki propagandában fő-fő patás ördögnek, diktátornak, sátánnak lefestett Orbán Viktorhoz köthető… mindössze ennyi a valóságot józanul érzékelő normális többség megvetésétől kísért forrongó szekták programja. Melyek, ha tehetnék, ugyanúgy gyilkolnának, mint elődeik Cromwelltől Saint-Justön és Robespierre-en át Kun Béláig és Szamuelyig.

Példa erre a magát csehszlovák kémként, egyszersmind közép-európai kozmopolitaként azonosító magyargyűlölő blogger, a Prágában élő Bőtös Botond tavaly márciusi blogbejegyzése (a helyesírási hibákat a történeti hűség kedvéért hagytuk a szövegben): „Bizom abban, ha megbuktok nehany napig meg nem all vissza a demokracia es az ilyen alakok testet az arokpartrol lapatoljak fel egy IFA-ra!!!! Megraztatok, de mar nem a pofonfat!”

Ugyanez a gyűlölet vezérelte a Jobbikot támogató milliárdos oligarcha, Simicska Lajos fiát, Simicska Ádámot, aki a dezertőr párthoz kötődő Zsúrpubi bulvárportálon a néhai Pándy Andrást idéző aberrált fantáziálással nyilatkoztatta ki tavaly április 3-án: „milliméterenként lesz levágva a faszuk, és ennek minden másodpercét majd az adott pillanatban élvezni fogjuk.”

Nem kevésbé visszataszító Konrád György azon megnyilatkozása, amelyben burkoltan puccsal fenyegetőzött, valamint Orbán Viktor és felesége statáriális szitává lövését vizionálta, amennyiben a miniszterelnök nem vonul vissza a politikától: „Rejtelmes mozgások egyszer csak oda vezethetnek, hogy a miniszterelnök, ha nem akar Nicolae Ceauşescu sorsára kerülni, akkor önként elmegy valahova. Jóakaratú emberként azt kívánom, hogy Felcsútra menjen” – mondta az SZDSZ egykori alapítója a balliberális HVG január 4-i számában.

Élve megnyúzás, kibelezés, lámpavasra húzás, jégcsákánnyal agyonverés, agyonszurkálás, szitává lövés, emberevés, holttestek teherautóra hányása, aberrált, perverz szadizmus és persze puccs – ez tárul a szemünk elé, ha a pártokon átívelő, végső soron Orbán Viktort vuduzása középpontjába állító népfrontos gyűlölet infernális bugyraiba tekintünk. Ez a kavargó, hörögve fortyogó massza tör ma hatalomra Magyarországon. Ami egyfelől gyomorforgató és elborzasztó, másfelől egyszerűvé teszi a döntést áprilisban és azután is. A sikeres ország- és nemzetépítésnek ugyanis nincs alternatívája.

Ágoston Balázs