Magyarországon politikai vádiratokat utoljára a kommunista diktatúrában kellett jogi normáknak megfeleltetni, most meglátjuk, hogy áll a helyzet 2018-ban Európában – mondta a Demokratának a Sargentini-jelentés kapcsán Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter.

Fotó: Demokrata/Vermes Tibor (archív, illusztráció)

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

– Nemrégiben bejelentette, hogy megtámadja a kormány a Sargentini-jelentésről szóló szavazást az Európai Unió Bíróságán. Az elmúlt hónapok, évek történései után egyre többekben kezd meginogni a különböző uniós intézményekbe vetett bizalom. Mik a kilátásaink?

– Nálunk is szélsőséges skálán mozognak a bírósági eljárás eredményével kapcsolatos prognózisok. Akik színtisztán az uniós közösségi jogból indulnak ki, azok szerint jók az esélyeink. Vannak azonban olyanok is, akik ugyan szintén jogászok, de az elmúlt években már európai parlamenti képviselőként dolgoztak, ők azt a feltételezést fogalmazzák meg, hogy az összes görög, illetve magyar keresetet automatikusan a szemeteskosárba dobják.

– Induljunk ki abból, hogy a testület jogi szempontokat mérlegel…

– Akkor nekünk adnak igazat. Két olyan jogszabály van, amely irányadó lehet – bár a kettő közül valójában csak az egyiket kell figyelembe venni –, és mindkettő alapján kizárólag ugyanarra a következtetésre lehet jutni. A lisszaboni szerződés azt mondja, hogy 7. cikkely szerinti eljárást csak a leadott szavazatok kétharmadával lehet indítani. Márpedig az EP-ben is igennel, nemmel és tartózkodással lehet szavazni, ebből adódóan a józan ész alapján lehetetlen úgy értelmezni a lisszaboni szerződést, hogy a tartózkodások ne számítanának a kétharmad számításakor. Ha az Európai Parlament házszabályát nézem, akkor ott főszabály szerint valóban figyelmen kívül kell hagyni a tartózkodó szavazatokat, kivéve speciális többséget előíró eljárások esetén. Mivel a kétharmad nyilvánvalóan speciális többség, így a házszabályt értelmezve is ugyanarra jutunk, mint a lisszaboni szerződés kapcsán. Persze ennek a jelentősége csekély, hiszen ahogy a Magyar Országgyűlés működése során sem írhatja felül a házszabály az Alaptörvényt, úgy az EP eljárási szabálya sem írhatja felül a lisszaboni szerződést.

– Mennyi ideig tarthat a bíróság eljárása?

– Először a magyar kereset befogadhatóságról születik döntés, erre néhány hónapon belül sor kerülhet. Ha ez kedvező, akkor ezt követően valamivel hosszabb idő szükséges az érdemi határozat megszületéséig. Meglátjuk, hogy azoknak van-e igazuk, akik úgy gondolják, az Európai Unió Bírósága kizárólag a közösségi jog érvényesítéséért működik, vagy azoknak, akik politikai testületnek gondolják ezt a bíróságot. Bízom benne, hogy az optimizmusom nem naivitás.

– Ez mindenesetre elég hosszú folyamatnak tűnik.

– Nehéz megmondani, mennyi ideig húzódhat, mert kötött eljárási határidők nincsenek, de valóban hónapokkal, vagy akár egy-két évvel kell számolni.

– Van halasztó hatálya annak, hogy az uniós bírósághoz fordultunk, vagy amíg a bírósági döntésre várunk, minden megy tovább a jelentés kapcsán?

– Nincs halasztó hatálya. A Tanács éppen aktuális elnöksége eldönti, hogy mi történjen. Ebben a fél évben az osztrákok, a következőben a románok határozhatnak erről, tegyük hozzá, mindkettőnek van némi pikantériája… Mi mindenesetre bármilyen párbeszédre nyitottak vagyunk. Tekintettel arra, hogy a jelentés érdemi tárgyalásra alkalmatlan – ezt egyébként a velünk szemben állást foglaló néppártiak sem vitatták, sőt kritikusaink is elismerték –, ezért érdekes beszélgetéseket folytathatunk majd. Magyarországon politikai vádiratokat utoljára a kommunista diktatúrában kellett jogi normáknak megfeleltetni, most meglátjuk, hogy áll a helyzet 2018-ban Európában.

– Közben egy Sargentini-jelentés elleni határozati javaslatot is benyújtottak a parlamentnek Kocsis Máté frakcióvezetővel. Mi a céljuk?

– Bár a jelentés több szempontból is rendkívül színvonaltalan, mégis veszélyes. Nem azért, mert számtalan hazugságot tartalmaz, de még csak nem is azért, mert Magyarországot nyilvánvalóan a bevándorláspolitikája miatt akarja megbüntetni, hanem mert olyan területekre téved, amelyek esetében semmilyen közösségi hatáskör nincs. Ezáltal pedig megsérti az ország szuverenitását. Elsődleges feladatunk így az, hogy ezt visszautasítsuk. Nyilvánvaló, hogy a szuverenitás sérelmét a legfőbb népképviseleti szervnek kell visszautasítania, ez pedig az Országgyűlés. Ennek már szép hagyománya van, hiszen volt már öt évvel ezelőtt egy Tavares-jelentés, és azután is Kocsis Mátéval közösen nyújtottunk be határozati javaslatot. Azt gondoltuk, hogy jó, ha egy konzervatív párt megőrzi hagyományait.

– A határozat csak azért született, mert a brüsszeli elit számára veszélyes a bevándorlás ügyében képviselt magyar álláspont?

– Az eljárás célja sokrétű. Elsősorban Magyarország megbüntetése, mert hazánk nem csupán a saját útját járta a bevándorláspolitikában, hanem követőkre is talált. Ezáltal pedig ma az unióban nem kizárólagos a migrációt felső korlát nélkül, kvóta szerinti elosztás mellett ösztönözni és vezényelni akarók politikai befolyása. Az elsődleges motiváció tehát a bosszú. A kormánnyal szemben, mert bevándorlásellenes és az országgal szemben, mert polgárai olyan támogatást biztosítottak a kormánypártoknak, amelyhez hasonló egyetlen párt mögött sem áll Európában. A másik cél a Néppárt megosztása a választások előtt. Ezt az Európai Néppárt jelenlegi, az aktuális kihívásoknak megfelelni képtelen vezetése vagy nem ismerte fel, vagy ha felismerte, akkor a személyes ambícióit fontosabbnak tartotta annál, mint hogy a felismerésből következően cselekedjen. Az európai zöld-kommunista-balliberális erők egy újabb kísérletét látjuk arra, hogy elítéljék a hagyományos kereszténydemokrata politikát, mindenkit eltanácsoljanak attól, hogy hasonló útra lépjen, és értékalapú politikát folytasson.

– Sokan egészen konkrétan Emmanuel Macront nevezik meg a Néppárt megosztására irányuló törekvések mögött…

– Emmanuel Macron Franciaország elnökeként egy európai uniós, szövetséges állam első számú vezetője, de egyúttal a pártpolitikai színtéren politikai ellenfél is. Viszont nem elsősorban nekünk. Amennyiben a német politika még képes valamennyire a saját érdekeit követni, akkor elsősorban Németország és különösen a német kereszténydemokraták számára veszélyes. Más kérdés, hogy a teljesen kiegyensúlyozatlan német sajtóban és nyilvánosságban ennek kimondása veszélyeket rejt magában. A német jobbközép éleslátóbb része ugyan fél kimondani, de tudja, hogy Orbán Viktor a Bildnek nyilatkozva találóan fogalmazott: a macroni koncepció egy Franciaország által vezetett Európai Unió, német pénzen. CDU-s barátaink jelentős része ehhez a törekvéshez nyújtott most segédkezet, egyébként a saját testvérpártjuk elárulásával.

– Nemrég találkozott Heinz-Christian Strache osztrák alkancellárral, aki ebben az uniós eljárásban is mellettünk állt, a jóval kevésbé barátságos Sebastian Kurz kancellár reakciója viszont sokakat meglepett…

– Azoknak lehetett ez meglepő, akik úgy gondolták, hogy Ausztria Berlintől, illetve az osztrák kancellárnak a némettől való függetlensége a gyakorlatban is fennáll. Ráadásul az osztrák politikai boszorkánykonyhát jól ismerők, illetve a Kurzot mentegetni akarók szerint a kancellár azért is volt nehéz helyzetben, mert az ÖVP EP-képviselőinek kiválasztásába még nem szólhatott bele, így akik ott vannak, úgyis balliberális politikát visznek, és mindenképpen hazánk ellen szavaztak volna. Ő pedig ennek elébe akart menni, ez határozta meg a véleményét. Ha ez igaz, az szerintem még rosszabb képet fest az osztrák kancellárról.

– Az mindenesetre világosan látható, hogy például mind az osztrák, mind az olasz kormánykoalícióban nézeteltérés van a hazánk elleni eljárással, illetve valamelyest az unió jövőjével és a bevándorlás kezelésével kapcsolatban is. Ez már az EP-választás kampányának előszele?

– Igen, és ezek a viták is bizonyítják, hogy ma Európát nem a bal-jobb, liberális-nemzeti különbözőségek, hanem a bevándorláspárti-bevándorlásellenes törésvonal osztja meg. Ezekben a kormányokban is általában ennek mentén van nézetkülönbség. Sebastian Kurz volt az, aki ilyen szempontból a legkevésbé elvszerűen nyilvánult meg, de ezt tudjuk be a jelentős német hatásnak. Mindenhol máshol világos volt, hogy a bevándorlást elutasító erők kiálltak Magyarország mellett, a migrációt támogatók pedig hazánk ellen foglaltak állást. Ez még akkor is így volt, ha ezek a pártok egy többé-kevésbé működőképes koalíciót alkotnak saját hazájukban.

– Nemrég Orbán Balázs államtitkár készített önnel egy interjút a Mandineren, és ebben így fogalmazott: „Csak akkor lehet sikeres az Európai Unió, ha minden egyes döntésben látható annak az igazolása is, hogy szükséges volt európai szinten kezelni a kérdést, és nem lett volna elégséges a tagállami szintű megoldás.” Bár ez a beszélgetés egy hónappal ezelőtt jelent meg, mindezt akár a határőrizet, a Frontex megerősítése kapcsán most folyó vitáról is mondhatta volna, hiszen Merkel kancellár nemrégiben arról beszélt, hogy a külső határon fekvő országoknak át kell adniuk nemzeti kompetenciájuk egy részét EU-s határ- és partvédelmi szervezetnek…

– Abban a formában, ahogy ez az elképzelés a kancellár részéről elhangzott, egyértelműen tévedés volt. Ehhez képest még az Európai Bizottság javaslata is egy jó irányba tett lépést volt, bár az ugyancsak helyesbítésre szorul. Örülünk annak, hogy Európában a korábban teljesen ellentétes elveket képviselő kormányok és kormányfők is eljutottak oda: a migráció elleni küzdelemben a külső határvédelemnek kell a legfontosabb célkitűzésnek lennie. Az is helyes, hogy a Frontexet meg akarják erősíteni. Ezt támogatjuk. Amit viszont nem támogatunk, az az, hogy a lisszaboni szerződéssel is ellentétesen, a tagállami szuverenitást megsértve, a külső határvédelmet olyan tagállamoktól is átvegyék, amelyek hibátlanul tesznek eleget e kötelezettségüknek. Ugyanazok a politikusok, akik most a határvédelem tagállami hatáskörből való elvonását javasolják, következmények nélkül hagyták lábbal tiporni a schengeni egyezmény határvédelmi kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseit. Mert bár 2016-tól kialakult a konszenzus a határvédelem fontosságában, mégis a mai napig szankció nélkül lehet semmibe venni a külső határok védelmére vonatkozó kötelezettséget. Ebből azt a követeztetést levonni, hogy azoktól is el kell venni a határvédelmi feladatokat, akik ezeket jól látták el, és nem pedig csak azoktól, akik nem végezték el ezt a munkát, elég sajátos és téves álláspont.

– Mi tehát a magyar álláspont?

– A mi véleményünk ugyanaz, amelyet a bolgár elnökség idején V4-es közös álláspontként Orbán Viktor személyesen adott át a bolgár miniszterelnöknek. Ennek lényege, hogy a szerződéseket be kell tartani. Határvédelemről beszélve ez akkor érvényesíthető, ha annak a tagállamnak, amely nem képes a saját schengeni külső határait megvédeni, szuverenitása részleges sérelme árán is hozzá kell járulnia, hogy mások – más tagállamok vagy a Frontex – biztosítsák a külső határ védelmét helyette, illetve ha ehhez nem járul hozzá, akkor fel kell függeszteni a schengeni övezetben való tagságát. A kérdés tehát az, hogy hatékony külső határvédelmet akar az unió, vagy szuverenitásuk megsértésével meg akarja büntetni azokat is, akik eddig is maradéktalanul eleget tettek a határvédelmi kötelezettségüknek.

– Hazai vizekre evezve: négy hónapja vezeti a Miniszterelnökséget. Mennyire lett, illetve lesz még átformálva a tárca?

– Nagymértékű átalakításra nem volt szükség, bár természetesen voltak változások. A legfontosabb eltérés az, hogy az uniós fejlesztési pénzek nem a tárcánál vannak, a hazai forrásból történő fejlesztések jelentős része ugyanakkor hozzánk került. Vagyis mind a januárban induló Magyar falu program, mind a korábban tárca nélküli miniszter által felügyelt Modern városok program, mind pedig a fővárosra és az agglomerációra készülő Budapest 2030 fejlesztési program a Miniszterelnökséghez tartozik, ahogyan a területi közigazgatás és az európai uniós ügyek felügyelete is.

– Az imént említett fejlesztési programok mennyire hoznak látványos változásokat a következő néhány évben?

– A Modern városok program eredményeit mindenki követheti, hiszen nincs olyan megyei jogú város, ahol ennek keretében jelentős és látványos fejlesztések ne történtek volna az elmúlt években. A Magyar falu program jövő év elején indul. Csak példát említve, szeretnénk, ha minden településen lenne közösségi tér, legalább egy kultúrház vagy parókia. A program abban is segíteni fog, hogy a háziorvoshiány jelentősen mérséklődjön, lehetőség szerint megszűnjön. Szeretnénk azt is, ha lehetőség nyílna a falvak eredeti arculatának legalább részbeni helyreállítására, ezért kedvezményekkel segítjük azokat, akik a tájegységekhez illeszkedő házakat építenek. Reméljük, hogy a csok kiterjesztése és szabályainak változása ösztönzi a helyben maradást, vagy akár a falvakba költözést olyan települések esetén is, amelyek az átlagosnál nagyobb lélekszámcsökkenést szenvedtek el az elmúlt időkben. A források legnagyobb részét pedig az alsóbbrendű úthálózatok fejlesztésére fordítjuk, hiszen ezek állapota joggal kritizálható. Erre a jövő évben ötvenmilliárd, a következő esztendőkben nyolcvan-kilencvenmilliárdot tudunk évente fordítani, ami néhány év alatt kifejezetten látványos változást hoz majd.

– Bár még nyolc hónap van az EP-választásig, itthon és külföldön is érezhető már a kampány. Valóban döntő lesz ez a voksolás az egyesült Európa hívei és a nemzetállamok Európájának támogatói közötti harcban?

– Igen, a nemzetek megmaradása szempontjából döntő választás lesz, és aki meg akar maradni magyarként, az reményeim szerint jövőre is a kormánypártokra szavaz. A helyzet nagyon leegyszerűsödött, és ebben a Sargentinik és társaik is sokat segítettek. A Fidesz–KDNP-szövetség politikája, minden hibánkkal együtt is azt a lehetőséget kínálja, hogy meg tudjuk őrizni saját szuverenitásunkat, és a kereszténydemokrata politika nálunk valóban keresztény és demokrata lehet. A cél világos: ne a föderalizmus masszájába beolvadó országként legyünk jelen Európában, hanem egy erős közép-európai együttműködés és egy nemzetek alkotta európai szövetség részeként.