Azt kérjük a törvényhozástól, módosítsák a szabályozást oly módon, hogy mi, a hasznot itthon realizáló, a munkánkba itthon visszaforgató magyar sörfőzők idehaza, a saját piacunkon méltányos és tisztességes feltételekkel versenyezhessünk – mondta a Demokratának Gyenge Zsolt, a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesületének elnöke, a Fóti Kézműves Sörfőzde tulajdonosa.

– Hogy néz ki a magyar sörpiac?

– Körülbelül hatvan kisüzemi sörfőzde van Magyarországon, közülük negyven tagja az egyesületünknek. Utóbbiak állítják elő a hazai kisüzemi sörök nyolcvan százalékát. Mellettünk négy nagy multinacionális cég van jelen a piacon: a Sopronival fémjelzett Heineken a legnagyobb közülük, ezt követi a japán Asahi tulajdonában lévő Dreher, amely a Kőbányai Sörgyár fölött rendelkezik, majd a szintén külföldi tulajdonú, amerikai–kanadai Molson-Coors-társasághoz tartozó Borsodi, végül a Pécsi Sörfőzdét birtokló osztrák Ottakringer. Utóbbi négy multi uralja a hazai sörpiac kilencven százalékát, közülük az első három az igazán jelentős, ők alkotják a Magyar Sörgyártók Szövetségét, amely a minap volt szíves adócsalónak minősíteni a kisüzemi főzdéket…


– Ezt miért tették?

– Saját statisztikáik szerint a kis főzdék a teljes magyarországi sörtermelés három százalékát állítják elő, de csak ennél kevesebb mennyiség, nagyjából egy százalék után fizetnek jövedéki adót, állítják ők. És emiatt levélben panaszoltak be minket a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Jövedéki Főosztályánál.


– Följelentették önöket?

– Méghozzá a saját adataik alapján.


– Igazuk volt?

– A számok egyértelműek: évente 6,1 millió hektoliter sör készül Magyarországon, ebből mintegy ötvenezer hektolitert főznek a kisüzemek. Ez az összes mennyiség nem egészen egy százaléka. Ennek fő oka az, hogy a magyarországi söriparba több mint húsz éve, 1995-ben megérkeztek a multik, és elképesztő felvásárlással gyakorlatilag letarolták a piacot. Azóta csak nagyon nehezen tudjuk értékesíteni a saját termékeinket, mivel a sörözők kilencven százalékát a fogságukban tartják. Aki kocsmát nyit, annak óriási szüksége van arra az öt-tízmillió forintra, amit azért kap a multikról, hogy utána öt-tíz éven keresztül kizárólag az általuk forgalmazott söröket kínálja. És mivel nekünk, kisüzemi főzdéknek nincs annyi pénzünk, hogy vendéglátóipari egységenként ennyi pénzt kifizessünk, ezért gyakorlatilag el van zárva előlünk a piac jelentős része.


– Ez máshol is így van, vagy ez hazai sajátosság?

– A közismerten sörnagyhatalomnak számító Németországban például minden olyan városban, amelynek van saját sörfőzdéje, az összes vendéglőben, kocsmában egészen biztosan helyi sört csapolnak, a multik kínálata legfeljebb kiegészítésként jelenik meg. Az Egyesült Államokban a sörpiac közel húsz százalékát teszik ki a kisüzemi főzdék. Nekünk is hasonló arányt kellene célul kitűzni. De mi kiszorultunk a saját piacunkról.


– Ez mit jelent a gyakorlatban?

– Hadd szemléltessem a helyzetet a saját példámmal, nem nagyképűségből, hanem mert ezeket a számokat ismerem a legjobban. Fót egy 14 ezres kisváros, negyven olyan vendéglátóhellyel, ahol csapolt sör kapható. Ezek közül mindössze két helyen, vagyis a helyi egységek csupán öt százalékában kínálják a Fóti Sörfőzde termékeit, ott is csak azért, mert korábban én üzemeltettem őket, és meg tudtam győzni az új tulajdonosokat, hogy hosszabb távon így járnak jobban anyagilag. Az egyszerre megkapott egy-ötmillió forint ugyanis azt jelenti, hogy a kizárólagossági szerződések lejártáig nincs mozgástere a kínálatot illetően. És mi még szerencsések vagyunk, mert Budapest közel van, így nem kell olyan sokat utaztatnom a sörömet, bár Egerbe, Debrecenbe, Szegedre már hosszabb az út. De van olyan kolléga, akinek Békésszentandrásról, másnak Dombóvárról kell szállítania a sörét a fővárosba, ami ugyebár jelentős pluszköltséget jelent, ahelyett hogy helyben, illetve a szűkebb környéken adhatná el. Általánosságban elmondható, hogy országszerte a kocsmák, sörözők mindössze öt-tíz százaléka forgalmazza a magyar kisüzemi főzdék söreit, ami nyilvánvalóan abszurd és tarthatatlan helyzet. Félreértés ne essék, a kizárólagossági szerződésekkel nem az a gond, hogy a multik fizetnek a termékeik forgalmazásáért, az arculatuk megjelenítéséért, hanem az, hogy mindezért a kocsmáknak, sörözőknek mennyiségi kvótákat kell teljesíteniük az adott multi termékeinek értékesítésében. Aki nem adja el a vállalt mennyiséget, az súlyos anyagi következményekkel számolhat. Ezért a vendéglősök nem tudják befogadni a jó minőségű és árban is versenyképes hazai kisüzemi söröket, hiszen ezzel veszélyeztetnék a kvóta teljesítését.

Fotó: T. Szántó György/Demokrata


– De a kisüzemi sörök az ő termékeiknél drágábbak. Akkor mitől félnek a multik?

– Ez egy téves sztereotípia. Kétségtelen, hogy a prémiumtermékek, a különlegességek nem olcsók. A mindennapi ivósörök kategóriájában azonban abszolút versenyképesek tudunk lenni. Konkrét számokat mondok: a Fóti Sörfőzde ötvenliteres hordós kiszerelésű, kizárólag maláta, komló, sörélesztő és víz felhasználásával készült, jó minőségű kézműves söre 18 ezer 700 forint. A legolcsóbb kommersz nagyüzemi sör ugyanilyen mennyiségben 22 ezer forintnál kezdődik. A mi jó minőségű, pils típusú kézműves sörünket korsónként már 290 forintért meg lehet kapni. Nem igaz tehát, hogy a magyar kisüzemi sörök drágák.


– Lehet, hogy épp ezért nem akarják a multik, hogy egyenlő esélyekkel versenyezhessenek?

– Mindezek miatt a Gazdasági Versenyhivatalhoz fordultunk, kérve, hogy hozzák meg a tisztességes piaci verseny feltételeinek biztosításához szükséges döntéseket. A hivatal előírta, hogy 2017 végéig a három nagy multi összesen húsz százalékkal csökkentse az egyes vendéglátóhelyeken kizárólagosan értékesített sör mennyiségét. Ez azonban csak közérzetjavításnak jó. Itt végre határozottan át kellene szabni a jogszabályokat.


– Mit szeretnének elérni?

– Azt, hogy módosítsák a szabályozást oly módon, hogy mi, a hasznot itthon realizáló, a munkánkba itthon visszaforgató magyar sörfőzők idehaza, a saját piacunkon méltányos és tisztességes feltételekkel versenyezhessünk. Ez két-háromezer hazai munkahelyet is jelent.


– A Heinekennel szembeni fellépés akár egy új időszámítás kezdete lehet?

– Örömmel üdvözöljük, hogy a magyar állam a holland multi és az Igazi Csíki Sör vitájában egyértelműen az utóbbi mellé állt, egyúttal kinyilvánította, hogy segítséget kíván nyújtani a magyar kis­üzemi főzdéknek. Ezzel kapcsolatban konkrét elképzeléseink és javaslataink vannak, olyan pályázati forrásokat, támogatásokat szeretnénk, amelyeket nagyon helyesen megkaptak korábban a borászok és a pálinkaházak. Úgy látjuk, mostanra érett meg a helyzet arra, hogy közös erővel cselekedjünk a saját érdekünkben. Éppen a Csíki Sör tulajdonosa, Lénárd András ébresztett rá bennünket arra, hogy húsz év pangás után végre ideje a sarkunka állni és fellázadni a tarthatatlan helyzet ellen. Összefogtunk, hogy végre érvényesítsük itthon a saját érdekeinket.

Ágoston Balázs