Kivégezték, majd agyonverték, mégis itt van közöttünk. Stefka István róla készítette Nem vallott, eltemetve… című dokumentumfilmjét. A színész Dózsa Lászlót kérdeztük a forradalomról és az ő különös sorsáról.

Részlet az interjúból:

„– Megkérdeztem anyámat, hogy mi volt ez. A kommunizmus, válaszolta. Örökre megmaradt bennem Skoti emléke. A népligeti komédiás világot már réges-rég eldózerolták, de ott, ahol a bohócot agyonverték, a legnagyobb hidegben is rögtön elolvad a hó. Sokan azt mondják erre, persze, mert ott állandóan fűrészport szórtak a porond földjére. Dehogy, barátaim! A szív melege olvasztja meg a havat.

– Önök hová kerültek a Népligetből?

– Be a városba. Izabella utca, Lenin körút, összevissza költöztünk, sok helyen laktunk. Mindenütt láttam, hogy miként hurcolják el éjjelente az embereket, nem számított semmi, vittek öreget, fiatalt, egy terhes asszonyt lerugdaltak a lépcsőn. Ez már 1952 környékén történt, s nagyon mélyen megmaradt bennem, akárcsak a Skoti halála.

– Ezért lett forradalmár a tizennégy éves Dózsa László?

– Igen ezért, meg neveltetésem, hazafiasságom és persze vagányságom miatt. Amint beindultak az események, másnap anyám elküldött a Lehel piacra libáért. Volt egy barátom a házban, Klein Robi, vele indultunk neki. Közben befutott egy teherautó. Aki magyar, velünk tart, ezt kiabálták a platójáról. A liba már nem volt érdekes, mentünk, a Divatcsarnokhoz vittek bennünket, a Szövetség utca és a Rákóczi út sarkára.”

Lapunkban összeállítást olvashatnak a forradalmat követő megtorlások során kivégzett Tóth Ilonkáról is, a róla szóló darab kapcsán pedig interjút adott lapunknak Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója.

A Demokrata november 9-től kapható az újságárusoknál.