A választók bíznak a kormányban

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

Nem csupán kormányváltó hangulat nem volt: rendkívül sokan mentek el szavazni annak érdekében, hogy maradjon ez a kabinet, mert az Orbán-kormányban látják a szociális és a fizikai biztonságuk garanciáját – mondta a Demokratának Kovács István, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója.

– Ellenzéki részről azt kommunikálták, a nagyarányú választási részvétel kormányváltó hangulatot jelezhet, ehhez képest szinte biztosnak tekinthető a kormánypártok kétharmada. Mennyire jelentett meglepetést, hogy a Fidesz–KDNP ennyire hatékonyan tudta mozgósítani a támogatóit?

– Van egy olyan közvélemény-kutatási ökölszabály Magyarországon, hogy a Fidesz akkor nyer választást, ha relatíve alacsony a részvétel, amennyiben pedig sokan mennek el szavazni, az a mindenkori baloldali ellenzéknek kedvez. Ez jelentősen megdőlt tegnap. Azért voltak erre utaló jelek, hiszen a közvélemény-kutatók nagyon masszív Fidesz-előnyt mértek még az utolsó napokban is. Ugyanakkor az történhetett, hogy a baloldali és liberális média olyan felfokozott hangulatot keltett a saját szavazói körében, ami miatt még a közvélemény-kutatók is, szinte magukat öncenzúrázva, azt mondták, hogy vélhetően mindenki túlbecsüli a Fidesz népszerűségét, és a valóságban bizonyára nem lesz ekkora a támogatottságuk. A hódmezővásárhelyi időközi eredményre is úgy tekintettek kezdetben, hogy ez lehet az ellenzéki oldal fordulópontja, amivel először morális nyereségre tesz szert, aztán ezt a választásokon szavazatokra is tudja majd váltani, ehelyett a jobboldali szavazók ijedtek meg, mert azt látták, egy fideszes bástya is eleshet, egy ilyen városban is kikaphatnak a kormánypártok, ez pedig aktivizálta őket. Ennek is köszönhető, hogy jól jött ki a Fidesz az utolsó hét mozgósításából.


– Mi lehetett az, ami a többséget a kormánypártok mellé állította? Az eredményes kormányzás, vagy azok a migrációval kapcsolatos üzenetek, amiért az elmúlt hónapban sok kritikát is kaptak a kormánypártok?

– Egyfelől látni kell, hogy az elmúlt években a migráció a legfontosabb téma az Európai Unióban. Tehát azt a látszatot kelteni, hogy csak a magyar közélet olyan „lábszagú és mucsai”, hogy minden a bevándorlás körül forog, abszolút hamis. A választási kampányokban is ez a kérdés játszotta a főszerepet. Én azonban azt hiszem, hogy nem ez garantálta elsősorban a Fidesz–KDNP győzelmét. A magyar választók körében európai viszonylatban is kiemelkedően magas azoknak az aránya, akik úgy érzik, hogy jó irányba mennek a dolgok. Mindez nem egy-egy konkrét dologra vezethető vissza, mondjuk az öt éve tartó béremelkedésekre, a családtámogatási intézkedésekre vagy a folyamatos GDP-növekedésre, hanem ezek összessége eredményez egy olyan stabilitást, amelyben minden társadalmi réteg tudott gyarapodni, így kialakult egy pozitív kép, ami mindenképpen a kormánypártokat segítette, hiszen az emberek nem akartak változást. Nem csupán kormányváltó hangulat nem volt: rendkívül sokan mentek el szavazni annak érdekében, hogy maradjon ez a kabinet, mert az Orbán-kormányban látják a szociális és a fizikai biztonságuk garanciáját.


– Vona Gábor lemondott, és alelnöke, Toroczkai László személyesen őt kiáltotta ki bűnbaknak, az LMP-s Szél Bernadett és Hadházy Ákos is bukott a körzetében, az MSZP és az Együtt vezetése ugyancsak benyújtotta lemondását… Mennyire törheti meg ez a csúfos vereség az ellenzéket?

– Régóta beszélünk erről, de most valóban úgy látom, az MSZP a megszűnés szélére került. A lemondását bejelentő vezetőség helyett egyáltalán nem látszik olyan politikus, politikusi kör, aki vagy akik a szocialista párt élére állhatnának és új lendületet adhatnának neki. Meg merem kockáztatni, ez lehetett az utolsó választás, amin bejutottak a parlamentbe. Bár a Jobbik lett a második legnagyobb politikai erő, az eredményt egyértelműen kudarcként értékelhetik, például a vártnál jóval gyengébb egyéni szereplés miatt, Vona Gábor is nagyot bukott Gyöngyösön. Egyáltalán nem jött be a Simicska megjelenése utáni fordulat, a választók nem tartották hite­les­nek a változást. Őket még nem írnám le teljesen, mert visszatérhetnek olyan nemzeti radikális politikusok, akik a Jobbik klasszikus irányvonalát viszik tovább.


– LMP?

– Ők megpróbálják magukat továbbra is egyfajta harmadik erőként definiálni, de valójában az a helyzet, hogy két tűz közé kerültek. A liberális elit őket ostorozza, amiért nem léptek vissza elég helyen, szerintük ezért lett újra kétharmada a Fidesznek. Ugyanakkor a baloldali pártok javára tett visszalépésekkel kompromittálták is magukat a saját szavazóik előtt, hiszen a támogatottságuk sosem a zöld arculatnak volt köszönhető, hanem annak, hogy a választók egy kis szegmense számára hite­les­nek tűnt az a kép, hogy az LMP valódi alternatíva a rendszerváltozás utáni két-két és fél évtized politikai elitjéhez képes. Ez a varázs most teljesen elveszett.


– Mint ahogy a Momentum is nehéz helyzetbe került…

– Ehhez képest nagyon furcsa volt azt hallani Fekete-Győr Andrástól, hogy a frissen kétharmados felhatalmazást szerző kormánykoalíció nem fogja kitölteni a négyéves ciklusát. Ez előrevetíti, hogy mögöttük továbbra is nagyon komoly külföldi, pénzügyi támogatás áll. Figyelemre méltó az Együtt eredménye is: a magát korszakváltóként definiáló párt még az egyszázalékos küszöböt sem lépte át, vagyis vissza kell fizetnie a százmilliós kampánytámogatást. Egyelőre nem látszik, erre miből telne. Ráadásul még a Kutyapárt is háromszor annyi szavazatot kapott, mint ők, amire ugyancsak nem lehetnek büszkék…

Bándy Péter

Lapszám: