Fotó: a szerző/Demokrata

A Jobbik irányváltása már 2010-ben elkezdődött, Vona Gáborék kiegyeztek a globalista baloldallal, lényegében szavazatokat szállítanak nekik annak érdekében, hogy restauráljanak egy olyan bukott rendszert, amely nyolc éve négyötöddel lett elkergetve – hangzott el a Merre tovább, radikálisok? című rendezvénysorozat második vitaestjén.Van-e esély arra, hogy Vona Gábor egy választási vereség után betartja korábbi ígéretét és távozik pártja éléről, illetve ebben az esetben érdemes-e nekilátni a Jobbik megreformálásának és visszatéríteni eredeti irányvonalára, vagy jobb lenne inkább egy új radikális pártot alapítani? – ezek a témák is napirendre kerültek szerdán a Polgári Mulatóban. A rendezvényre meghívták magát Vona Gábort is, aki ugyan korábban azt hangoztatta, hogy mindenkivel hajlandó vitázni, korábbi támogatóit azonban jobbnak látta elkerülni, ahogy egyetlen jobbikos pártvezető sem képviseltette magát.

– Vona azt mondta, benyújtja a lemondását, nem azt, hogy lemond, a kettő nem ugyanaz. Semmilyen garancia nincs arra, hogy a pártelnök betartja az ígéretét, és nem is gondolom azt, hogy ez szándékában állna – adta meg a választ a pódiumbeszélgetést megnyitó Szentmihályi Szabó Ilona.

Egy hazafias gondolkodású magyar embernek, akinek fontos a nemzete, az összetartozás, hogy a magyar családok boldoguljanak, hogy Európában ne a bevándoroltatás győzzön, és hogy a nemzetek egyenjogúsága, egymás mellett élése megvalósuljon, szembe kell feszülnie a globalista erőkkel – mutatott rá Gaudi-Nagy Tamás. Szerinte ez lenne a nemzeti minimum, és éppen azért tekinti Vona Gáborék tevékenységét árulásnak, mert tulajdonképpen kiegyeztek a globalista baloldallal, lényegében szavazatokat kívánnak szállítani annak érdekében, hogy restauráljanak egy olyan bukott rendszert, amely nyolc éve négyötöddel lett elkergetve.

Ez a bukott rendszer lényegéből fakadóan nemzetellenes, internacionalista, tevékenységével pedig a háttérerők érdekeit szolgálja. A Nemzeti Jogvédő Szolgálat alapítója azt sem hagyta szó nélkül, hogy a Jobbik pártkasszájából finanszírozott Iránytű Intézet által gründolt Kireszavazzunk.hu oldal nyíltan korteskedik balliberális jelöltek mellett.

A százhat választókerületből huszonhétben arra buzdítanak, hogy ballib jelöltekre adják a voksukat az emberek, mondván, ők a legesélyesebb ellenzéki jelöltek. Köztük hat DK-s hazaáruló is ott van a támogatottak körében. Miről beszélgetünk még? A II. kerületi választóknak, ahol többek között Morvai Krisztina is lakik, azt üzenik, hogy Niedermüller Péterre szavazzanak, aki Brüsszelben minden alkalmat megragadott arra, hogy a hazáját elárulja és a bevándoroltatási projektet erősítse – emelte ki Gaudi-Nagy Tamás. – Vona már meg sem nevezi a miniszterjelöltjeit. Korábban legalább volt egy arcunk, volt egy programunk, most meg arra gyúrnak a fiúk, hogy egy szakértői kormányt rakjanak össze közösen, egyetlen kimondott céllal: hogy lebontsák a „nemzeti együttműködés rendszerét”, amelynek vannak ugyan hibái, de vannak jól látható eredményei is. Aki most nem ezt támogatja, az a globalista erők hatalomra jutását mozdítja elő, azaz a magyarság saját hazájában történő elnyomását és a bevándoroltatást. A nemzeti minimum tehát jelenleg az, hogy a szemkilövetőkkel és csatlósaikkal semmilyen formában nincs helye alkunak, aki közreműködik a hatalomra jutásukban, az nemzetellenes bűntettet követ el – tette hozzá.

A volt jobbikos képviselő szerint beszédes az is, hogy a Jobbik által kitalált jelölt, Márki-Zay Péter első útja Botka László szegedi szocialista polgármesterhez vezetett, akitől örömkönnyek között egy európai uniós zászlót vett át, majd nagy büszkén kitűzte Hódmezővásárhelyen. MSZP-s alpolgármestert nevezett ki, elkergette az összes szakértőt a környezetéből, diktafonnal a zsebében mászkál és most a legesélyesebb ellenzéki jelöltek mellett agitál.

Vona Gábor eredetileg arról beszélt, hogy ha nem tud kormányt alakítani, lemond – mutatott rá Gonda László, a 2006-os Kossuth téri demonstrációk vezetője. Ugyanakkor azt is hozzátette, a pártelnök addig fog a posztján maradni, amíg akar. Elmondta, korábban kérdezte erről Gyöngyösi Mártont, aki célzott rá, hogy még ha le is mond, újraválasztanák Vonát. Gyöngyösiről azt is megjegyezte, megdöbbent legutóbbi, az European Security Journal című lapnak adott interjúján, amelyben egy az egyben felajánlja szolgálatait Brüsszelnek a migránsok betelepítésével kapcsolatban. Hozzátette, ezt is olyan gusztustalan megnyilvánulásnak tartja, mint Vona Emmanuel Macron francia elnökhöz intézett levelét. Ezek szerinte azt mutatják, hogy a háttérben olyan megállapodások születhettek, amelyek garantálják, hogy a Jobbik együttműködik velük.

Lenhardt Balázs, aki még 2012 őszén lépett ki a Jobbik parlamenti frakciójából, szürreális élménynek nevezte, hogy milyen mértékben változtak meg azok az emberek, akikkel 2006-ban még együtt építették a pártot. Ugyanakkor rámutatott, a Jobbik balra tolódása nem most kezdődött. Vona Gábor szerint a nemzeti radikalizmus már a múlté, ezt már 2010-ben is így gondolta, mondván, hogy a tizenhét százalékos választási eredménnyel kihozták belőle a maximumot. Aki tartotta magát a korábbi elvekhez, az a párton belüli ellenzékbe sodródott.

– Ez a folyamat a parlamentbe jutás óta érlelődik, azóta menetelnek szembe az elvekkel és a felvállalt programmal. Szegedi Csanád üzletszerűen követett el visszaéléseket, megalapozott bizonyítékokra támaszkodva született ellene feljelentés, de amikor erre rámutattam, engem zártak ki a pártból – emlékeztetett Lenhardt Balázs.

Hozzátette, a nemzeti radikálisok bázisa szilárdan elítéli mindazt, ami most a Jobbikban folyik, és bár lehet, hogy ez a mostani választásokon nem fog olyan markánsan és számszerűen kiütközni az átszavazók miatt, de a párt hasonló helyzetben van, mint az MDF volt korábban. Dávid Ibolya is vitorlázott már minden széllel, ami éppen fújt, ám ez az út a politikai senki földjére vezet, Vona órái meg vannak számlálva.

Borbély Zsolt Attila, a Jobbik nemzetpolitikai kabinetjének egykori vezetője úgy vélte, Vona egyéni belátásán múlik, hogy akar-e elnök maradni. Ha valamilyen okból mégis visszavonul, akkor van esély megfordítani a Jobbikot, de nagyon nehéz lesz, mivel az emberek legszentebb hitét taposták meg rendkívül brutálisan. Hihetetlen belső energiákat mozgatott meg régen a párt, Csurka eszmeiségét vitte tovább, majd ezt árulta el a pártvezetés újra meg újra.

Szerinte az első intő jel az volt, amikor kifaroltak a vasárnapi boltzár mögül, majd jött az első nagy árulás, a kvótanépszavazás, amikor azt üzenték az Orbán-gyűlölőknek, hogy maradjanak otthon. Ezzel megbuktatták az alkotmánymódosítást, majd a baloldallal együtt örömködtek azon, hogy Orbán Viktor meggyengülve megy Brüsszelbe tárgyalni, történetesen éppen a kereszténység és magyarság érdekében. Utána jött a CEU-ügy, a civil törvény, ezekben támogatni kellett volna a kormányt, helyette beálltak a baloldal mellé.

Az egyik legnagyobb bűnük, hogy most azt állítják, Orbán ellenségképet farag Sorosból. „Soros nem ellenségkép, hanem maga az ellenség” – mondta. A globális háttérhatalom egy látható figurája, akin keresztül a társadalom számára lehet végre valamit mondani a valóságról, a színfalak mögötti összefüggésekről. Ebben a kérdésben hátba támadni a kormányt vegytiszta nemzetárulás.

Magyar Gábor úgy vélte, a Jobbik soha sem radikalizálódott igazán, csak radikálisnak bélyegezték. Amit fel mertek vállalni korábban, az tulajdonképpen a nemzeti minimum volt, ezt hagyták ott, de a megbélyegzés miatt a parlamentbe jutás után nem is mertek végül radikális témákat felvállalni. Beszámolt arról is, hogy a párt irányváltásáról Pörzse Sándort kérdezte, akitől szó szerint azt a választ kapta, hogy „nemzeti dumával” nem lehet hatalmat szerezni

K.D.