Jelenlegi hely

Az RT a Brexit-ügyi Soros-beavatkozásról

RUSSIA TODAY

Neil Clark, számos vezető brit médium újságírója, eleresztette tollát a globális orosz Russia Today tévé angol nyelvű szolgálatának véleményrovatában Soros napfényre került brexites beavatkozásáról. A nyolc nyomtatott oldal terjedelemben megjelent cikk ismertetése kihagyhatatlan.

Clark azzal kezdi, hogy aki erre nem nevet, annak nincs humorérzéke. Ugyanis az a hír, hogy Soros, az amerikai milliárdos, 400 ezer fontot adott egy Brexit-ellenes csoportnak, éppen azon a napon jelent meg, amikor a YouTube jelentette, hogy nem találták bizonyítékát annak a vádnak, miszerint Oroszország beavatkozott volna a Brexitbe.

Ismételje utánam (robotszerű kézmozdulatokkal): „Nem bizonyított orosz beavatkozás a Brexitbe – borzalom! Még több szankciót Oroszország ellen! 400 ezer fontos csekk egy amerikai milliárdostól egy Brexit ellen kampányoló csoportnak – ez nem probléma, hiszen az segíti a demokráciát!”

Így folytatja:

Nem kell ahhoz valakinek egy vadonatúj, 999 fontba kerülő, szupermodern Képmutatás-detektort (Hypocrisy Detector) vásárolnia a Harrods áruházban, hogy rábukkanjon a kettős mércére. Elég, ha valakinek néhány agysejtje működőképes, és elegendő, ha önállóan gondolkodunk. Itt, az Egyesült Királyságban hónapokon át bombáztak bennünket az establishment által jóváhagyott összeesküvés-elméletekkel – amelyeket a „legjobb” lapokban lehetett olvasni –, hogy Oroszország valahogyan „megbuherálta” a Brexitet. Nagy-Britannia kilépése az EU-ból része volt Vlagyimir Putyin, más néven Dr. Gonosz trükkös cselszövésének, hogy meggyengítsék Európát és a „szabad világot”.

A szerző hozzáteszi, a világért se zavarjon senkit, hogy mind a Russia Today, mind pedig a Sputnik – „az orosz kormány propagandakarjai” – többször jelentették meg egyaránt pró- és anti-brexites szerzők cikkét.

A Brexitbe viszont külföldről beavatkoztak. Az USA mindig is azt akarta, hogy Nagy-Britannia maradjon az EU-ban. Amit a 2016 áprilisában odalátogató Barack Obama egyértelművé tett. Figyelmeztette Londont: ha kilépnek, akkor az amerikaikkal kereskedelmi megállapodást kötni szándékozók sorában az utolsó helyeken lesznek. De támogatta a maradáspárti tábort a három nagy amerikai pénzintézet: a Goldman Sachs, a JP Morgan és a Citigroup is. Az első kettő fejenként félmillió fonttal, az utóbbi negyedmillióval.

És most ismét mondják utánam (robotszerű karmozdulatokkal): „Ez nem külföldi beavatkozás… Ez nem külföldi beavatkozás!”

Mindettől a képmutatás-detektor felrobban.

Soros nem lakik Nagy-Britanniában. Ő kívülről avatkozik be az ország belügyeibe. Miközben azok, akik az egekig hallhatóan üvöltöztek az „orosz beavatkozásról”, most hallgatnak.

Azaz, vonja le a szerző a következtetést: „Bizonyíték nélküli orosz beavatkozás – rossz. Bizonyított beavatkozás más külső forrásokból – jó. Mi is a probléma?”

Lovas István