Noha Kína kapcsán sokaknak Peking vagy Sanghaj ugrik be, Csungking nevét érdemes jól megjegyezni. A nyugat-kínai tartományi jogú nagyváros mára Ázsia egyik leggyorsabban növekvő gazdasága és nem utolsósorban a keleti nyitás egyik sikertörténete. A Demokrata élőben nézte meg a csungkingi csodát.

Fotó: shutterstock.com, illusztráció

A városközpont híres óratornya, a Felszabadítási Monumentum, ami az 1970-es években még a legmagasabb épülete volt Csungkingnak, mára teljesen elvész a felhőkarcolók rengetegében. Az egekbe nyúló homlokzatokon színes fényreklámok futnak, a kiváló minőségű utakon az európaiak számára ismeretlen helyi autómárkák mellett Chevroletek, Mercedesek, Land Roverek és egyéb luxusmárkák végeláthatatlan sora hömpölyög. Bármerre nézünk, a látképet építkezési daruk tarkítják.

Csungking Kína négy tartományi szintű városának egyike, Peking, Tiencsin és Sanghaj mellett. A ma közel 33 milliós metropolisz olyan dinamikusan növekszik, hogy mára a Föld legnagyobb városa lett. A csúcsmodern tornyok és a párás levegőtől málladozó, a reform és nyitás politikájának meghirdetése óta épült lakóházak árnyékában azonban az élet alig változott. A központtól nem messze a levesezők és ételárusok standjai tele vannak modern telefonjaikat nyomogató emberekkel, a gondozott parkokban pedig nyugdíjasok végzik tornagyakorlataikat.

Az utcákat járva szembetűnő, hogy a város úgy vezényelte le a robbanásszerű urbanizálást, hogy közben elkerülte a világon ilyenkor mindenütt jellemző gettók és külvárosi nyomornegyedek kialakulását. Noha a fogyasztói társadalom már kiépült, a központtól kissé távolabbi utak mentén máig a Kínai Kommunista Párt üzenetei és régi vezetők idézetei fogadják az embert. Ennél errefelé mi sem természetesebb. A Kínai Kommunista Párt büszke arra, hogy 1981-től napjainkig több mint 700 millió embert emelt ki a szegénységből, amivel történelmi világrekordot állított fel.

2022-re Kínában 550 millió ember fog a középosztályba tartozni, ami több mint az Európai Unió teljes lakossága. Kína ma a világ második, sok mutató szerint pedig már az első számú nagyhatalma, amelynek polgárai növekvő jólétben élnek. A nagyvárosokban az egy főre jutó bevétel mára meghaladja a csehországi átlagot. Aligha véletlen, hogy a Pew Research 2017 augusztusában publikált felmérése szerint a kínaiak 85 százaléka elégedett azzal az iránnyal, amerre hazája halad. A fejlett nyugati világban és Kína riválisánál, Japánban ez az arány húsz és harminc százalék között mozog. Emellett a kínaiaknak ma 70 százaléka érzi úgy, hogy jobban él, mint öt évvel korábban, mely arány Nyugaton ismét csak húsz és harminc százalék között mozog. Miközben a nyugati fiatalok szüleik jólétét sírják vissza, kínai kortársaiknak 93 százaléka optimista a jövőjét illetően.

A Kínai Kommunista Párt társadalmi legitimációjához tehát aligha férhet kétség. Különösen a nemrég még mezőgazdaságból élő Szecsuani-medencében, ahol a fejlődés látványosabb, mint az országban bárhol. De az életet és a politikát a hagyományos kultúra is mélyen átszövi. A kínai belpolitikában és belgazdaságban ugyanis a konfucianizmus tanai a meghatározóak, amelyek az erős államférfiakat és a természet megváltoztathatóságát hirdetik. A külpolitikát ugyanakkor a taoiz­mus határozza meg, amely a természet felsőbbrendűségét hirdeti, és azt tekinti erényes embernek, aki nem változtat a természeten, inkább elvegyül benne.


Méretek és léptékek

Az ázsiai nyüzsgés ellenére magyarként a város mégsem idegen. Ahogy Budapestet a Duna, úgy Csungkingot a Jangce és a Jialing folyók metszik keresztbe, és a Gellért-hegynek is megvan a helyi megfelelője. A méretek azonban magyar ésszel felfoghatatlanok. Szálljon az ember autóba vagy városi vasútra, az épülettenger soha nem ér véget. Az arányokat legjobban talán az írja le, hogy Csungking egyetlen felhőkarcolójában elférne egy magyar kisváros teljes lakossága.

A méretkülönbségekkel egyik vendéglátónknak, Csungking tartomány legmeghatározóbb online médiumának, a Csungking Napi Híreknek a központjában is szembesülünk. A csoport exkluzív használatában álló harmincemeletes toronyháznak csak a halljában kényelmesen elférne a Demokrata – vagy bármely magyar sajtóorgánum – teljes szerkesztősége. A helyi újságokat és a portálok egy-egy hírét tízmilliók olvassák, a helyi televíziós csatornákat pedig az egész országban nézik. Sok magyar nyomtatott orgánum pedig már attól is boldog lenne, ha annyi előfizetője volna, ahányan a tartományi médiavállalatnál dolgoznak.

A pekingi kormányzat a 90-es években hirdette meg a keleti partvidékhez képest elmaradott nyugati és középső országrészek felzárkóztatását. Ennek gyümölcse mára jócskán beérett: a Nyugat-kínai Gazdasági Övezet már a térség GDP-jének a 40 százalékát adja. A világ minden harmadik laptopja itt készül, az errefelé működő közel négyszáz autóipari vállalat pedig a teljes éves kínai autógyártás több mint tíz százalékáért felelős.


Magyar jelenlét

Noha egykor Csungking Szecsuán tartomány része volt, fejlődésének felgyorsítása érdekében 1997-ben tartományi rangot kapott Pekingtől. Csungking, mely a Jangce menti gazdasági övezet gazdasági, pénzügyi, kereskedelmi, technológiai és kikötői központja, ma az egyik leg­gyorsabban fejlődő kínai város. Ez persze felerősítette a történelmi rivalizálást a tartomány székhelyével, Csengtuval. Csungking egészen a közelmúltig kiaknázatlan aranybánya maradt. Magyarország éppen időben ismerte fel a rendkívüli lehetőséget: a külügy 2010-ben adta át a csungkingi főkonzulátust. A városban ma mindössze tíz főkonzulátus van, az európaiak közül pedig a magyarok mellett csupán a dánok, a hollandok, az olaszok és a britek képviseltetik magukat.

Mivel Csungking hosszú ideig el volt zárva a külvilágtól, a magyar diplomaták itt a legmagasabb szintű vezetőkhöz is hamar be tudnak jutni. És ezt ki is használták. Nem túlzás állítani, hogy a magyar csapat mára a keleti nyitás egyik legnagyobb sikerét hozta össze. Eredményeiket a számok is igazolják: 2017-ben a tartomány és Magyarország kereskedelmi forgalma már 180 millió dollárt tett ki, a korábban sokkal alacsonyabb mutatókhoz képest. Magyarország Szecsuan egyik meghatározó vállalatával, a Bohong-csoporttal is stratégiai megállapodást kötött, amely a kanadai Wescast felvásárlása révén ma 1200 embert foglalkoztat az oroszlányi kipufogógyártó üzemében. 2016-ban megnyílt a Magyar–Kínai Technológiai Transzferközpont Csungkingban, tavaly pedig megalapították a magyar segédlettel felépítendő délnyugat-kínai kajak-kenu központ. A kajak-kenu sportág Délnyugat-Kínában eddig kevéssé volt népszerű, így a magyar szakemberek szó szerint annak megalapítói lesznek. Ha tehát a jövőben kínai evezősök állhatnak bármely világverseny dobogójára, az részben magyar diadal is lesz.

A kulturális kapcsolatok is felpörögtek. 2016-ban a helyi egyetemen magyar tanszék nyílt, ahol több tucat kínai diák ismerkedik a magyar nyelvvel és kultúrával. A magyar rendezvények szinte egymást érik. Csungkingban eddig háromszor rendezték meg a Nyugat-kínai Budapesti Tavasz fesztivált, illetve kétszer a Nyugat-kínai Budapesti Ősz fesztivált is. A Budapesti Operettszínház mellett számos kiváló művész turnézott a városban.

A főkonzulátus munkájába a régió egyik legnagyobb kereskedelmi találkozóján, a kinttartózkodásunkkor megnyíló 21. Nyugat-kínai Nemzetközi Kereskedelmi és Befektetési Vásáron élesben is betekintést nyertünk. A Budapesti Nemzetközi Vásár területének ötszörösén elterülő csarnokban 48 ország 6300 vállalata mutatkozott be a közönségnek. Míg a többi európai ország standján mérsékelt volt az érdeklődés, a magyar pavilonnál egymást taposták az érdeklődők. A jó pálinka mellett a hangulatot a Győr-Moson-Sopron megyei Écsről érkezett Cifra Műhely néptánczenekara is feldobta, akiknek előadását helyi döntéshozók és üzletemberek tömött sorfala vette körül. Nekik pedig valószínűleg nemcsak a tánc, de a háttérként felhúzott „Magyarország Európa kapuja” feliratú molinó kínaiul megfogalmazott üzenete is emlékezetükbe vésődött.

A sikert mutatja, hogy az esemény során a magyar főkonzul volt szinte az egyetlen európai diplomata, akit a csungkingi televízió mikrofonvégre kapott. Ez pedig nem elhanyagolható, hiszen az adás több tízmillió emberhez jutott el Kína-szerte. Csungkingban a magyar vállalatoknak bizonyos tekintetben könnyebb dolguk van, mint az ismertebb keleti partvidéken. Míg az utóbbiak mindig is kereskedőnépek voltak, így hosszú ideje megszokott számukra a nyugatiakkal való érintkezés, addig a külvilágtól elzártabb régióban élő csungkingiak számára az európai vendég máig eseményszámba megy.


Sárvári siker

A növekvő kínai jólét Csungkingban is nagy üzleti lehetőségeket jelent Magyarországnak. A nyugat-kínai kultúrában ugyanis régi hagyományai vannak a meleg vizes fürdőzésnek. Mivel régen a házakban nem volt fűtés, az emberek a gőzölgő patakokban és medencékben melegedtek meg a hideg téli napokon. A víz gyógyászati célú felhasználása azonban ez idáig ismeretlen volt a számukra. Nem így Magyarországon, ahol minden rendelkezésre álló technika és tudás megvan a termálvíz gyógyászati célú felhasználásához.

A két hagyomány most egymásra talál. A Kína 500 legnagyobb vállalata közé tartozó Loncin Holding & Co. a sárvári Spirit Hotel Thermal Spa Kft. segítségével készül létrehozni új fürdőkomplexumát.

A 1,5 milliárd dolláros projektben való részvétel lehetősége – mely ma Magyarország egyik legnagyobb kínai üzleti sikere lehet – nem jött könnyen. A riválisok között német, francia és japán vállalatok is voltak. A sárváriak sikere annak köszönhető, hogy míg a fenti cégek a maguk szintjén tárgyaltak a kínai partnerrel, addig magyar részről a külképviselet is bevetette magát.

A csungkingi termálban rejlő lehetőségek még csak most nyílnak meg igazán. 2012-ben a várost Kína termálfővárosának minősítették, az új városvezetés pedig az öt legfontosabb fejlesztési terület egyikeként tekint a gyógyvizes turizmusra. Az egyre erősödő középosztály miatt ez évente akár százmillió embert is jelenthet.

Wang Jie, a termálfejlesztésekért felelős Hakone nevű vállalat igazgatósági elnöke a Demokratának elárulta, hogy az igazi nagy dobást az Egészséges Kína 2030 elnevezésű egészségügyi stratégia jelenti, amelynek keretében az elkövetkező években a termálvizes kezelés, magyar mintára, Kínában is állami egészségbiztosítási támogatás alá kerülhet. Ez első körben tartományi szinten történhet meg, de a kínai gyakorlat szerint a tartományi szinten sikeres intézkedések könnyen felkeltik az országos pártvezetés figyelmét, és országos szintre emelkednek. Erre Csungking esetében különösen jó esély van, mivel az itteni mindenkori párttitkár a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának is tagja.

Noha sikereink nagyok, hiba lenne elégedetten hátradőlni. Az európai országok közül egyre többen ismerik fel a Csungkingban rejlő lehetőségeket. Üzletben pedig nincs barátság. A közép-kelet-európai országok például mind ugyanazt tudják nyújtani Kínának, és mindannyian pályáznak az Európa kapuja pozícióra. Magyarország a keleti nyitással időben ébredt, de előnyünk koránt sincs bebetonozva. 2016-ban Lengyelország, egy évvel azelőtt pedig Csehország nyitott konzulátust Nyugat-Kínában, kormányaik pedig minden tőlük telő segítséget megadnak saját vállalataiknak és külképviseleteiknek. Jó példa erre Milos Zeman cseh elnök, aki személyesen is járt a régióban. Az aranyláz tehát kitört. A nyugati diplomaták és vállalatok ugrásra készen állnak. A széljárás most Magyarországnak is kedvez, de a munka java csak most kezdődik.