F. William Engdahl egyetemi oktató, a nemzetközileg egyik legismertebb politikai kockázatelemzési tanácsadó, aki több mint harminc éve végzi a globális események geopolitikai elemzését, a gazdaságnak a politikával való kapcsolatára összpontosítva figyelmét. Könyvei nemzetközi bestsellerek. Legutóbbi, a civil szervezetek – NGO-k – titkos tevékenységéről szóló, idén júniusban megjelent könyvét lapunk folytatásokban ismerteti, mint ahogyan tettük azt előzőleg egy korábbi könyvével, amely arról szól, hogy miként manipulálja a háttérbe vonult hatalom a fősodratú médiumokat. Lapunknak adott interjújában e kérdésekről és arról is beszélgetünk, miként látja a Magyarországra leselkedő veszélyt ezen, elsősorban George Soros által finanszírozott NGO-k részéről.

– Nem egy prominens, független gondolkodó fél attól, hogy nincs messze az apokalipszis. Az Atomtudósok Bulletinjének „világvége” óráját éjfél előtt két és fél percre állították be. Ön egyetért félelmeikkel?

– Átfogalmaznám a kérdést. A felszínen azt látjuk, hogy mindenütt háborúznak. Az amerikaiak egymással csatároznak, faji kérdések fölött. Háború folyik Ukrajnában, Szíriában, Jemenben. Nemrég nyitott frontot Szaúd-Arábia Katar ellen; az USA támadja Észak-Koreát, háborúközeli állapot van India és Kína között, és a többi. Ami a szemünk láttára lejátszódik, az egy kétszáz éves birodalom összeomlása. A brit birodalom 1939-ig volt a hegemón struktúra a világgazdaságban, de a II. világháborúból nem sikerült vezető hatalomként vagy birodalomként kikerülniük. Helyettük az USA került ki birodalomként, de hangsúlyoznunk kell: informális birodalomként. Az első világháború után, a versailles-i konferencia idején New Yorkban létrehozták Rockefeller-, J. P. Morgan- és Wall Street-pénzzel a Külkapcsolatok Tanácsa nevű agytrösztöt azért, hogy az megteremtse az amerikai birodalom szerkezetét. Erről soha nem beszéltek nyilvánosan. 1939-ben ismét Rockefeller-pénzből szigorúan bizalmas tanulmányt készítettek „Háború és béke” címmel. Elkészítésében számos terület szakértője vett részt, és még mielőtt eldördült volna a II. világháború első lövése, lefektették, hogy e háborút követően az Egyesült Államok lesz a világ vezető hatalma, és azt is, hogy miként uraljuk a világot. Ebben ott szerepelt az, hogy Amerika hogyan fogja exportálni saját gazdasági és politikai rendszerét, ám ez az „amerikai életmód, a demokrácia, a szabad vállalkozás” terjesztéseként történik majd. A terv meg is valósult: a II. világháború után az országok többsége kitárta karjait minden amerikai dolog előtt. Ez folytatódott is a dollár 1960-as években bekövetkezett válságáig. 1971-ben Richard Nixon amerikai elnök széttépte a valutákat az aranyhoz kötő Bretton Woods-i szerződést, és az amerikai jegybank, a Federal Re­serve elállt attól a kötelezettségvállalásától, hogy a külföldön tartott amerikai dollárt aranyra váltsa. Kijelentettük, hogy mi, az Egyesült Államok vagyunk a világ vezető katonai hatalma, így ha tetszik, ha nem, el kell fogadnotok az új rendszert, a fedezet nélküli dollárt, ami pusztán papír. Ekkor kezdődött a papírdollár máig tartó inflációja. Nézze meg, mekkora adóssága van a szövetségi kormánynak. 20 ezer milliárd dollár úgy, hogy nem látni, meddig emelkedhet. A magánháztartások adóssága történelmi csúcson van. A visszafizetetlen diákhitelek összege több mint 1,3 ezer milliárd dollár. Azután ott van a vállalatok hatalmas adóssága: a csődbe ment vállalatok óriási birodalma. És ezt látjuk világszerte. És ezek olyan oligarchák kezében vannak, akik úgy gondolják, hogy az egész világ a tulajdonuk. Mint George Soros, a nemrég elhunyt David Rocke­feller, Warren Buffet, Bill Gates. Ők magukat a „jók klubjának” nevezik. Ők finanszírozzák a stratégiákat kidolgozó agytrösztöket, a Nemzeti Demokrácia Alapítványt, Sorosnak a Nyílt Társadalom Alapítványát és NGO-k százait, amelyek az ő politikájukat hajtják végre. Hatalmuk viszont drasztikusan csökken. 1971 óta ez az informális birodalom visszafordíthatatlanul hanyatlik, mint ahogyan a brit birodalom tette az 1873-ban indult nagy depresszió után, gazdasági hatalma csökkenése miatt. A Wall Street bankjai, a multinacionális vállalatok távoztak országaikból, hogy tevékenységüket külföldre telepítsék. Ezt nevezik „globalizációnak”. Mintegy harminc évvel ezelőtt befejezték az infrastrukturális beruházásaikat. Nem fizetnek adót az amerikai gazdaságnak, adót csak a dolgozó emberek fizetnek. Offshore cégeket hoztak létre a Közel-Keleten és másutt, ahol olcsó a munkaerő, így Kínában és más ázsiai országokban. Ezáltal jött létre az úgynevezett rozsdaövezet az Egyesült Államokban. De a kérdésében szereplő apokalipszisre visszatérve: nem hiszem, hogy bekövetkezne. E vállalatoknak, bankoknak, amelyeknek az amerikai elnök és a kongresszus a zsebében van, nincs semmilyen elkötelezettségük a demokrácia iránt. Az amerikai törvények nem korlátozzák a nagyvállalatokat a kampányfinanszírozásban, nem korlátozzák őket a jelöltek anyagi támogatásában. Aki nem kap támogatást a Wall Streetről, a hadiipartól és a nagy olajipari vállalatoktól, az nem lehet elnök. Ez Trump elnökre is igaz. A kabinetjében minden meghatározó gazdasági pozíciót a Wall Streetről jött ember tölt be. Ami igazán érdekes: ezek megpróbálják a világot egy bizonyos irányba terelni, és ez nem sikerül nekik.


– Nem fáradt attól, hogy hetente olvassa ugyanazt: ha hétfő, az USA szankciókat vet ki egy ország ellen, ha kedd, akkor meg akar dönteni egy kormányt, ha szerda, megelőző támadást akar indítani egy ország ellen, ha csütörtök, meg akarja ölni egy másik ország elnökét, és ha péntek, megint egy másik országot akar bojkottálni?

– Igen. Ez kész őrület. Azok az emberek, akik ma Washingtonban a politikát alakítják, intellektuális pigmeusok még azokhoz képest is, akik harminc-negyven évvel ezelőtt az amerikai kormányban dolgoztak. Kulturális, történelmi ismeretük tragikusan csekély. Ezek a neokonzervatívok a hadiipar PR-ügynökei. Mint Victoria Nuland, aki műanyag zacskóban vitt cukorkát a Majdan téren fagyoskodóknak, amikor a CIA és az amerikai külügyminisztérium segítségével végrehajtották az államcsínyt a demokratikusan megválasztott ukrán kormány ellen. Tették mindezt azért, hogy azon gengsztereket ültessék a helyébe, akik szétverték Ukrajna kapcsolatát Oroszországgal, és Ukrajnával egy bukott államot ajándékozzanak az EU-nak. Ezek a napi újabb és újabb szankciók nevetségesek, és a kétségbeesés jelei. És hatástalanok. Amerikai pénzügyi szankciók, Kínától megtagadni a SWIFT-rendszert és a többi. Ugyanis ennek következtében Kína és Oroszország gyorsítani fogja a dollárról való leszakadást és az új pénzügyi rendszerek létrehozását az amerikai dollár zsarnoki uralma ellen. Ugyanis Washington fegyvere az amerikai dollár globális tartalékvaluta szerepe, amit fokozatosan felszámolnak az újabb és újabb szankciókkal.


– Igazam lenne, ha azt mondanám, hogy a nyugati háborús hisztériakeltéssel élesen szemben áll a kínai és az orosz politika? Amely arról szól, hogy miként lehet elmélyíteni az együttműködést, hogyan lehet megoldani a problémákat tárgyalással?

– A kontrasztban teljesen igaza van. Az elmúlt évtizedben sokszor jártam Oroszországban és Kínában. Az utóbbiban csak 2008-tól tizenötször fordultam meg. Legutoljára vezető szakértőkkel és professzorokkal beszéltem a gigantikus Új Selyemút projektről, amely Egy övezet, egy út kezdeményezés (One Belt One Road – OBOR) néven ismeretes. Nyugodtan mondhatom, hogy zűrzavaros világunkban ehhez fogható projekt nem volt az elmúlt száz évben. Itt expresszvonatok, energia-csővezetékek, mélyített vizű, korszerű kikötők hálózatairól van szó, amelyek a történelemben először kötik össze Európát Ázsiával. Összeköt országokat, amelyek lakossága a Föld népességének 40 százalékát teszik ki. Nonszensz, amikor erről negatívan beszél az amerikai külügyminisztérium. Ez a projekt hatalmas segítség lenne Európának, ahol a közös valuta csődben van, akárcsak a nagy európai bankok. A német Deutsche Bank technikailag fizetésképtelen! Ez az a bank, amelyik az elmúlt húsz évben a legtöbb Las Vegas-i kaszinót finanszírozta, pedig mindössze harminc évvel ezelőtt még a német ipar bankja volt. Nézze meg, ezzel szemben mi történik az Eurázsiai Gazdasági Unióval, a Sanghaji Együttműködési Szervezettel vagy a Kínában lévő Ázsiai Beruházási Bankkal, amely finanszírozza ezeket a projekteket. Horace Greeley XIX. századi amerikai író, újságszerkesztő híressé vált buzdítása így szólt: „Menjen nyugatra, fiatalember!” Ma már bölcsebb a „Menjen keletre!” tanács.


– Mivel említette a Sanghaji Együttműködési Szervezetet: veszélyes-e India harciassága Kínával szemben, és mennyire veszélyezteti a világbékét az India és Pakisztán közti konfrontáció?

– Ezt nagyon komolyan kell venni. India és Pakisztán a nyáron csatlakozott a Sanghaji Együttműködési Szervezethez. De India újabban Washington bólogató Jánosaként működik Ázsiában. Ezt példázta Narendra Modi elnök látogatása is Trump elnöknél Washingtonban, és mindaz, amiket mondott a kaliforniai Szilícium-völgyben. Ezt támasztja alá az is, hogy a USAID (Amerikai Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség) és Washington javaslatára felszámolta Indiában a készpénz nyolcvan százalékát, az indiai gazdaság súlyos kárára. Ez egy kísérlet volt: a Wall Street és a központi bankok ezt szeretnék megtenni mindenhol. Modi faltörő kosként működik Kínával és az Egy övezet, egy út kezdeményezéssel szemben. Hátat fordított a kezdeményezésnek, és nem ment el májusban a pekingi csúcskonferenciájára. Közben viszont kardot csörget Bhutánban, a Himalájában.


– Ön otthon van mind az Egyesült Államokban, mind Németországban. A kettő közül melyik ország népe naivabb abban például, hogy elhiszi az Oroszországból Európa ellen irányuló katonai fenyegetést, amit a neokonok árulnak lépten-nyomon?

– Nagyon könnyű kérdést tett fel. Az amerikaiak nagyon naivak, őket a média szó szerint agymosottá tette. Csak egy kis százalékuk keresgél az interneten, hogy őszintébb kiértékeléseket találhasson az általuk látott jelenségekre. Az amerikai nép hihetetlenül tájékozatlan. Ezt a tragikus állapotot nagyon is szándékosan idézték elő azok, akik a vezető médiumok mögött állnak. Az amerikaiak többsége azt sem tudja, hogy mi történik az Egyesült Államokban, és azt végképp nem tudja, mi történik azon kívül, hiszen annyira el van foglalva a gazdasági túléléssel. Elhiszik, hogy Oroszország irányította az amerikai elnökválasztást a Demokrata Párt meghekkelésével, vagy hogy Oroszország atomtámadásra készül az Egyesült Államok ellen. Pedig a valóságban a NATO terjeszkedett az orosz határig. Majd 2007-ben Bush megkezdte a „rakétaelhárító pajzs” kiépítését Lengyelországban, Csehországban. De ha az ember szakértővel beszél, az elmondja, hogy ez az első lépés egy nukleáris első csapáshoz, amivel Oroszország porrá bombázható, és megszűnik funkcionáló nemzetnek lenni, olyannyira, hogy vissza se tud csapni. Nos, ez a destabilizálás. Amikor pedig 2007-ben Putyin mindezt elmondta Münchenben, az ottani biztonsági konferencián, akkor az összes nagy nyugati médium nekiment, hogy háborús uszítást végzett. Vagyis az oroszok türelme mindezen provokációra szinte hihetetlen.


– Mi a „Teljes spektrumú uralom: totalitariánus demokrácia az új világrendben” című könyvének a tétele?

– A cím a hivatalos Pentagon-doktrínából származik, amelyet a George W. Bush-kormány idején vezettek be. A Pentagon a deeszkaláció helyett az ellenkezőjét tette. Elkezdték bővíteni a NATO-t Oroszország felé, növelték a katonai költségvetést, és 2001. szeptember 11-e után jött a „terror elleni háború”. Ez lett az ürügy a háborúkra, így például a több mint ezermilliárd dollárt elemésztő, kudarcba fulladt iraki háborúra. De ha szaúdiak voltak a repülőgéprablók az amerikai kormány hivatalos nyilatkozatai szerint, akkor miért kellett Irakot megtámadni? Ki hozta létre az al-Kai­dát és hol? Erről szól a könyvem. És arról, hogy a CIA miként használja fel a demokráciát és emberi jogokat képviselni látszó NGO-kat. Erről abban a júniusban megjelent könyvemben is írok, amelyet folytatásokban most ismertetnek a hetilapjukban, és amelynek magyar kiadása nemsokára napvilágot lát. Ezek a nem kormányzati szervezetek, azaz NGO-k nem demokráciáért küzdenek, hanem egy totalitárius diktatúrát igyekeznek létrehozni az egész világon, amit aztán az Egyesült Államok és a NATO katonai hatalma irányítana.


– Csaknem egy évvel ezelőtt a magyar népszavazást követően egy igen kemény cikkben javasolta, hogy Orbán Viktor kapjon Nobel-békedíjat, emlékeztetve az olvasókat, hogy ezt a díjat olyan, a békét nagyon nem szerető jelölteknek is adományozták, mint Kissinger, Obama vagy az EU. Miért gondolja, hogy a magyar miniszterelnököt kellene ezzel kitüntetni?

(Nevet.) Be kell vallanom, szándékosan emeltem ezt ki ilyen provokatív módon a cikk címében. Azt akartam, hogy az emberek jobban odafigyeljenek. A norvég parlamentnek természetesen nem ajánlanám Orbán Viktort Nobel-békedíjra, mert ők egyértelműen korruptak. A felsorolt díjazottak is mutatják ezt: Obama akkor kapta, amikor még semmit nem tett. A norvég parlamentnek egyszerűen megmondja a NATO vagy Washington, hogy ki legyen az adott évben a nyertes, az meg áldását adja rá. Cikkemben azt akartam hangsúlyozni, hogy a mai világban mennyire fontos a szuverenitás és az adott nép jólétének megvédése olyan agresszorokkal szemben, akik szándékosan szítottak vagy kezdeményeztek háborúkat például Szíriában, Líbiában, Afganisztánban azért, hogy milliók hagyják el otthonukat háborús menekültekként.


– Egyetért a magyar kormány által tett három alapvető lépéssel, nevezetesen a Nemzetközi Valutaalap hazaküldésével, a keleti nyitással és migrációs politikával?

– Határozottan egyetértek ezzel a három lépéssel. Több mint harminc évvel ezelőtt több könyvemben is foglalkoztam azzal, hogy az IMF miként irányítja egész nemzetek gazdaságpolitikáját. Hogy miként engedte meg és tette lehetővé, hogy a Nyugat kifossza Afrikát és Dél-Amerikát a 1980-as években. Miként tette lehetővé, hogy nyugati bankok és vállalatok kifosszák Oroszországot Jelcin elnöksége idején. Az IMF egyes amerikai és uniós multikat „nyom”, de csak egyeseket. Az egész olyan, mint egy klub. Azért, hogy kifosszák Latin-Amerikát, Ázsiát és Kelet-Európa országait a kommunizmus összeomlását követően. Az egészet az amerikai pénzügyminisztérium irányítja. Ezt Jeffrey Sachs mondta még nekem Davosban húsz évvel ezelőtt, amikor újságíróként interjúvoltam. Ezzel szemben rá kellene ébrednie az európai politikusoknak arra, hogy micsoda gazdasági lehetőséget kínál az Új Selyemút projekt. Káprázatos lehetőségeket, békés úton. Eközben az amerikaiak etnikai háborút szítanak Burmában, határ menti összecsapásokat India és Pakisztán, India és Kína között. Kétségbeesetten kísérleteznek fűvel-fával, hogy megpróbálják megakadályozni a Selyemút kibontakozását, sikerét. Csakhogy elkéstek. Vagyis a keleti nyitás, a nyitás Oroszország felé, ami nagyon nem a jelcini Oroszország, igen hasznos Magyarországnak. Ugyanúgy a Kína felé történő nyitás. Ami a migrációt illeti, ezt a fogalmat Brüsszel és Soros is rosszul használja. Ugyanis háborús menekültekről van szó, akik bármilyen nagy számban érkezhetnek. Azok miatt, akik kezdeményezték e háborúkat, hogy elpusztítsák a nemzetállamokat. E céljukra cinikusan a háborús menekülteket használják fel. Vagyis a legfontosabb, amit Magyarország megtehet, az, hogy húz egy vonalat: eddig és ne tovább. Sorosnak a Nemzetközi Migrációs Kezdeményezés nevű NGO-ja nyíltan hirdeti, hogy a „migráció az új norma”. Ez az a szervezet, amelyik ki akarja dolgozni, hogy az Európai Unió miként integráljon millió és millió migránst és háborús menekültet. Ezzel szemben a határok nagyon is fontosak. Lényegbevágóan fontosak, a világbéke megőrzéséhez is. Szintén egy Soros-pénzen működő NGO pedig azt mondja, hogy a határok nem számítanak. Mivel Brüsszel magától nem fog megváltozni, a tagországoknak maguknak kell újra meghatározniuk viszonyukat az EU-val. Ha ezt nem teszik meg, akkor az EU egy totalitariánus, felülről irányított konstrukcióvá válik.


– Hogyan tud egy felelősségteljes politikus annyi ostobaságot mondani, ami manapság szokásos, hogy például nincs kapcsolat a migráció és a terrortámadások veszélye között? Ezt ön elhiszi?

– Nem. Mondok egy személyes példát. Az 1970-es években a Stockholmi Egyetemen tanultam közgazdaságtant. Akkor úgy mentünk el otthonról, hogy nem zártuk be az ajtót. Nem volt erőszak. Nem volt bűncselekmény. Ma Stockholmban, ugyanabban a városban a rendőrség nem megy egyes körzetekbe, mert ott menekültekből álló, szervezett fegyveres maffiabandák uralkodnak. Ha egy nőt megerőszakolnak, akkor elvárják tőle, hogy ne provokáljon azzal, hogy nyilvánosságra hozza azt, ami vele történt. Ez hihetetlen. Ezek az emberek nemcsak a józan eszüket vesztették el, hanem az emberi érzésüket is. Természetesen van veszélye a terrorista támadásoknak. Nem tudjuk, hogy kik jönnek be Törökországból, Szíriából, Líbiából – vagy akár Marokkóból és más országokból.


– Véleménye szerint George Soros a választási kampány során megpróbálja aláásni a rendelkezésre álló eszközökkel a demokratikusan megválasztott magyar kormányt, mint tette ezt több esetben máshol is?

– Minden, amit láttam, azt mondatja velem, hogy azok az NGO-k, amelyeket Soros szponzorál Magyarországon, a pénzelt aktivistái, propagandakampányai és a kapcsolt amerikai kormányzati propagandakampányok Orbán Viktor ellen irányulnak. Legújabb könyvemben, amelynek címe NGO-zsarnokság, ismertetem a CIA és egyéb kormányszervezetek mély titokban zajló együttműködését olyan szervezetekkel, mint George Soros Nyílt Társadalom Alapítványai, amelyek most egyértelműen meg akarják buktatni Orbán Viktort. A magyar kormány nagyon helyesen tette, hogy felsőoktatási törvényét keresztül akarja vinni úgy, hogy az a budapesti Soros-egyetemre ugyanúgy vonatkozzon, mint a többire. Ez az az egyetem, amely esetében dokumentált tény, hogy az amerikai Nemzeti Demokrácia Alapítványtól is kapott pénzen aktivistákat képeztek színes forradalmak végrehajtására. Teljesen egyértelmű, hogy egy szuverén országnak meg kell védenie saját érdekeit. Ezért démonizálták Orbán Viktort, és igyekeznek kényszeríteni, hogy visszavonja a törvényt. Soros mindent megtesz, hogy aláássa a demokratikusan megválasztott kormányt Magyarországon. Ugyanakkor hiszem, hogy az emberek Magyarországon okosabbak annál, hogy ezen ne lássanak át.


– Mit gondol Szrgya Popovicsról, aki szeptember első részében látogatást tett Budapesten? Ő valóban a béke és a demokrácia embere, ahogyan mondja magáról?

– Olvastam budapesti látogatásáról. Tény, hogy Popovics legalább 1998-99 óta pénzt kap az amerikai kormánytól, a CIA-tól. Akkor a CIA és annak egyik karja, a Nemzeti Demokrácia Alapítvány pénzével hozta létre az Otport („Ellenállás”) Belgrádban, hogy megdöntsék Szlobodan Milosevicset, Szerbia megválasztott elnökét. Ettől fogva Popovics létrehozott egy CANVAS nevű vállalkozást Belgrádban, hogy az világszerte forradalmakat gerjesszen. Ennek a logója az összeszorított ököl. Ez volt látható az egyiptomi színes forradalom idején a Tahrír téren 2011-ben. Ugyanezt lehetett látni Grúziában is. Popovics Belgrádban a CIA és az általa megbízott Madison sugárúti imázskreálók segítségével dolgozott. Hazug ember. Kiképzői közé tartozott Gene Sharp és partnere, az egykori amerikai katonai szakértő, Robert Helvey. Sharp alapította az Albert Einstein Intézetet, ahol Helvey is dolgozott. Kétlem, hogy Popovics országok tucatjaiba utazgatna aktivistákat kiképezni, ha nem volna egy cukrosbácsija, aki mindezt finanszírozza neki. Már régen kiiktatták volna, ha olyat tesz, ami nem Washington szájíze szerint való. Popovics nem a béke embere, hanem az ellenzője. Murszi elnöksége idején a Muzulmán Testvériséget segítette de facto hatalomra Egyiptomban, és a saria lett az uralkodó jogrendszer egészen a katonai államcsínyig. Úgyhogy Popovics nem egy hippi virággyerek.

Lovas István

F. William Engdahl

Neves nemzetközi politikai elemző, közgazdász, egyetemi tanár és számos bestseller könyv szerzője, aki több mint harminc éve a globális események geopolitikai elemzésével foglalkozik, elsősorban a gazdaságnak a politikával való kapcsolatára összpontosítva figyelmét. Legismertebb könyvei közé tartozik a többihez hasonlóan számos nyelven megjelent „A háború évszázada: az angol–amerikai olajpolitika”. Engdahl professzor az amerikai Princeton Egyetemen szerzett diplomát politológiából, majd posztgraduális tanulmányokat folytatott közgazdasági szakon a Stockholmi Egyetemen. 2016-ban Kínában az Észak–Nyugati Egyetemen nemzetközi politikai gazdaságtant oktatott. Rendszeresen jelenik meg az amerikai, kínai, orosz és japán nemzetközi sugárzású elektronikus médiumokban. Számos rangos nemzetközi találkozón tart előadásokat. Jelenleg Németországban él és tanácsadóként, valamint előadóként dolgozik. Több írása elérhető a www.williamengdahl.com portálon.