Jelenlegi hely

Soros romániai kísértetei (II. rész)

CAPITAL RESEARCH CENTERaz elemzés első része itt olvasható

A 12 részre bontott szervezetnek Soros további nyugati szponzorokat talált, de mindegyik NGO-jának a küldetése és a módszere ugyanaz maradt. Mindegyike egy új ernyőszervezet alatt dolgozott, amelyet 2000-ben hozott létre „Soros Nyílt Hálózat – Románia” (SON) néven. Miközben Románia közelebb és közelebb került az uniós tagsághoz – vagy a demokratikus érettséghez, ahogyan azt a Soros-féle NGO-kban mondták –, a Soros-hálózat egyre nyíltabb politikai érdek-képviseleti tevékenységet fejtett ki, ugyanakkor Soros romániai társai és szövetségesei egyre fontosabb helyeket töltöttek be a román kormányban, főként a 2004-es választások után.

Sandra Pralong 1990-ben hagyta ott kommunikációs igazgatói állását a Newsweek hetilapnál, hogy a romániai Soros Alapítványt szervezze és vezesse. 1999-ben Emil Constantinescu román elnök tanácsadójaként írt könyvet „Popper Nyílt Társadalma ötven évvel később: Karl Popper folytatódó fontossága” címmel.

A Soros-barát Szociális Párbeszéd Csoport (GDS) első elnöke, Alin Teodorescu 1990-től 1996-ig a Soros Alapítvány Romániai Tanácsának elnöke is volt. Később Adrian Nastase román miniszterelnök kabinetfőnöke volt 2000-től 2004-ig, 2004-ben pedig a román parlamentben lett képviselő.

Munkássága során Soros mindig már-már skizofrén félelmet táplált a politikai szélsőségesekkel szemben, de szinte kizárólag a jobboldali szélsőségesek esetében.

Miután Románia csatlakozott az EU-hoz, Soros úgy látta, valóra váltak Romániával kapcsolatos elképzelései. De amikor kirobbant a 2008-as gazdasági válság, a román GDP 20 százalékkal csökkent, Soros pedig elkezdett félni attól, hogy a populizmus majd semmivé teszi két évtizednyi befektetéseit. Így azután további 100 millió dollárt költött a térségben működő civil szervezeteire, és ezt a Financial Times-nak azzal indokolta, hogy „a soviniszta, idegengyűlölő szélsőjobb megerősödése” ellen kell küzdenie. Ugyanakkor arra ösztökélte az Európai Uniót, hogy ne csak saját országaik jóléti hálózatát erősítse, hanem tegye ugyanezt az EU-n kívüli olyan országok esetében is, mint Ukrajna.

2012 elején azt nyilatkozta a Newsweeknek, hogy „a válság időszakában a lehetetlen lehetségessé válik. Az Európai Unió visszaszerezheti csillogását”. Ragaszkodott ahhoz, hogy a katasztrófa elkerüléséhez az kell, hogy a krízis ne történhessen hiába.

Ugyanekkor, azaz 2012 elején, Soros csökkentette a romániai NGO-inak juttatott pénztámogatást, mert – mint Gabriel Petrescu, a Serendinno Alapítvány vezetője a Foreign Policy magazinnak elmondta – végrehajtotta azt a küldetését, hogy ezen országokat „nyitottá tegye”.

Soros nem csak közvetlenül pénzelte alapítványát, de közvetetten is milliókat juttatott el romániai NGO-knak a Közép- és Kelet-Európai Civil Társadalom Trösztön (Trust for Civil Society in Central and Eastern Europe, CEE) keresztül. 2001-ben Nyílt Társadalom Intézete (Open Society Institute, OSI) öt másik liberális „karitatív” szervezettel együtt hozta létre a CEE-t. Az öt szervezet a Rockefeller Brothers Fund, az Atlantic Philantropies, a Ford Foundation, a Charles Stewart Mott Foundation és a German Marshall Fund of the United States. A CEE nem csak a román, de a közép- és kelet-európai NGO-knak juttatott el pénzt. És mindegyikükben az volt a közös, hogy szociálisan liberális értékeket terjesztettek.

A jelentés szerzője – miután számos tényt ismertet Soros romániai szerepéről – rátér arra, hogy a milliárdos miként dicsekedett 2004-ben megjelent „Az amerikai felsőbbrendűség buboréka” című könyvében arról, hogy alapítványai mennyiben járultak hozzá „a demokratikus rezsimváltoztatásokhoz” Szlovákiában (1998), Horvátországban (1999) és Jugoszláviában (2000).

A kilencvenes évek egészében a Clinton-kormány igen szorosan együttműködött Sorossal, hogy a szájuk íze szerint alakítsák a kelet-európai politikát. Strobe Talbott amerikai külügyi államtitkár a New Yorker magazinnak 1995-ben azt mondta, hogy Soros politikája nem azonos az amerikai kormány külpolitikájával, de azzal kompatibilis.

Talbott – aki Clinton különleges megbízatású oroszországi nagykövete volt – a Business Weeknek nyíltan elmondta: „Igyekszünk összehangolni a volt kommunista országokhoz való viszonyunkat Németországgal, Franciaországgal, Nagy-Britanniával – és George Sorossal.”

És hogy senki ne ugorja át az amerikai külügyi államtitkár eme alapfontosságú kijelentését, a Capital Research Center mai folytatását ennek a mondatnak immár kövérrel szedett ismétlésével zárjuk: „Igyekszünk összehangolni a volt kommunista országokhoz való viszonyunkat Németországgal, Franciaországgal, Nagy-Britanniával – és George Sorossal.”

Ezt a mondatot netán fel kellene mázolni a budapesti amerikai nagykövetség homlokzatára, hiszen amúgy is annyira imádják a magántulajdon szentségét máskor váltig hangoztató misszió emberei a liberálisan felmázolt graffitiket...

(Folytatás csütörtökön.)

Lovas István