A Sorossal kapcsolatos összeesküvés-elmélet a középpontban
A szerző megpendíti, Soros világszerte a szélsőjobboldali ideológusok, demagóg despoták fő mumusa. Lovas István sajtószemléje.
Nem hinnénk, hogy nagyot tévedünk, ha azt állítjuk: a nyugati világban azok, akik tágra nyitott szemmel fürkészik, milyen vonalat kell követniük egy-egy ügyben, nem a CNN-re, a Reutersre vagy a BBC-re merednek elsősorban. Sokkal inkább a New York Times és a Washington Post az irányadó számukra. Amilyen hangot ez a két lap megüt, azt visszhangozza „puszta véletlenségből” a német, a francia, a spanyol, az olasz, stb. fősodratú sajtó.Orbán Viktornak a Békemenet páratlanul nagy tömege előtt március 15-én elmondott beszédét vagy másfél-két napig emésztették a nyugati médiumok, láthatóan várva a „beintésre”. Nagyjából a beszéd ismertetésére szorítkoztak, abból egy-egy részt kiemelve.
Március 17-én viszont a Washington Post megjelentette a „tutit”, vagyis az Orbán-beszéd követendő értelmezését, és igen nagy a valószínűsége annak, hogy ez marad a „fő irány”. Az amerikai főváros lapjában az említett cikk ezzel a címmel jelent meg: „A korábban még marginális Soros összeesküvés-elmélet központi helyet kapott a magyarországi választásokon”. Ezután következik Griff Witte négy nyomtatott oldal terjedelmű cikke. A szerző a Washington Post berlini irodavezetője, vagyis még a lapon belül sem a súlytalanabbak közé tartozik.
Cikkét lényegében a magyar miniszterelnök beszédének azzal a részével kezdi, amelyben megígérte: ahogyan a szultán janicsárostul, a Habsburg császár a labancaival, a szovjetek az elvtársaikkal haza lettek küldve, ugyanaz történik Sorossal. Ezután egy olyan bekezdés jön, amelyben a szerző megpendíti, Soros világszerte a szélsőjobboldali ideológusok, demagóg despoták, paranoiás összeesküvéselmélet-hívők, valamint antiszemiták fő mumusa. Majd azt írja, noha Soros évek óta nem látogatott Magyarországra (dehogynem: két éve is), arca mindenütt ott van plakátokon.
Ezt követően az olvasók megtudhatják, a Fidesz-kormány olyan törvényt vezetett be, amely korlátozná a nem kormányzati szervezetek, az NGO-k munkáját. Amiről Pardavi Mártának, a Magyar Helsinki Bizottság társelnökének az a véleménye, hogy így nagyon nehéz lesz dolgozniuk.
A Soros-elleni Fidesz-támadások más aspektusait Csontos Csaba, a Nyílt Társadalom Alapítványok szóvivője hangsúlyozza. Az általános migránshelyzet és a kormány ezzel kapcsolatos álláspontjának ismertetése után a cikk hangsúlyozza, hogy a kormány rájátszik elsősorban vidéki és idősebb szavazóinak az érzéseire, amikor úgy mutatja be Sorost, mint a globalizáció és a multikulturalizmus megtestesítője, amire van fogadókészség az antiszemiták körében is.
De nem is nagyon érdemes az itt elismételt kliséket részletesebben ismertetni. Ami a lényeg: igen valószínű, hogy ezen felütés után ez lesz az általános irány a nyugati sajtó nagy részében. Annak ellenére, szögezzük le, hogy Sorosnak sem Orbán Viktor, sem a magyar kormány nem kíváncsi a származására vagy – ha lenne – vallására. Ha egy vudu hitű vagy buddhista ugyanúgy viselkedne, mint Soros, kizárt, hogy ne pontosan ugyanolyan támadásokat kapna, mint az Amerikából operáló spekuláns.
Ez azt is mutatja, hogy a Soros-barát média képtelen találni valamilyen racionális érvet e demokratikus kormányok elleni puccsokban oly sokszor résztvevő, sunyi spekuláns mellett. Csak olyat tud találni, amiről azt gondolja, az általa is táplált tabuk következtében azt senki nem meri megkérdőjelezni.
És még egy. A német vagy akár az osztrák lapokban az ilyen cikkeket igen sokszor támadják az írás alatti kommentárok, a Washington Post cikke utáni hozzászólások többsége azonban elfogadja a cikkíró „érvelését”, sőt, azt tovább is viszik: Magyarországot a legsötétebb antiszemita, a második világháborúban zsidók százezreit megölő emberek országának írják le. Miközben azt is tudjuk, hogy e lap legbuzgóbb olvasói a főváros körüli körgyűrűn belül élő, kártékony figurák. Ami nem igazán jósol túl sok jót a magyar–amerikai kapcsolatok jövőjét illetően.
Lovas István
