Taki Sorosról: Maradj Magyarország!
Fantasztikus cikket írt Taki Sorosról. Lovas István sajtószemléje
Fantasztikus cikket írt Taki Sorosról. De először arról, hogy ki is Taki. Taki, azaz Taki Theodoracopulos valódi idol. A nem liberális, legfelsőbb angolszász köröknek egyik szuperkedvence. Okos, elegáns, igazi gourmet (nem keverendő össze a „gourmande”-dal, ami azt jelenti, hogy szeret sokat enni).
Fotó: MTI, archív, illusztráció
Olyan, aki ha hozzánk ellátogatna (a kormánynak már ötször meg kellett volna hívnia), először nem a Balatonra vagy Budapestre menne, hanem Encsre, az Anyukám mondta vendéglőbe, majd onnan Hollókőre, a Hortobágyra, és úgy jöhetne a többi…
Már 83 éves, de évtizedek óta rendületlenül írja a brit jobboldali konzervatív The Spectatorban remekbe szabott cikkeit saját, High Life (Arisztokratikus élet) című rovatában.
Taki Pat Buchanannel, Nixon beszédírójával alapította meg az American Conservatíve magazint is.
Karatéban a fekete övig jutott. Bushido nevű jachtja pedig olyan elegáns volt (2012-ben adta el), hogy halomra ájultak az emberek, ha kikötött például a kaliforniai Santa Barbarában.
Boris Johnsont, a mai brit külügyminisztert azért támadta a Guardian nevű, mára totálisan becsavarodott napilap, mert londoni főpolgármesterként egyszer foglalkoztatta Takit. A Scotland Yard pedig szaglászott utána, mert feljelentették rasszizmusért.
Felváltva él New Yorkban, Londonban és a svájci Gstaadban.
Mindemellett van egy saját magazinja. Úgy hívják, hogy Taki Magazinja (Taki’s Magazine). Rajta kívül olyan világnagyságok írnak oda, mint az utolérhetetlen Theodore Dalrymple.
Legutóbbi, 2016-ban megjelent könyve, a Migráció, multikulturalizmus és metaforák olyan alkotás, amit azonnal ki kellene adnia egy külföldi sikerkönyveket megjelentető jobboldali magyar kiadónak, ha ilyen lenne.
A magyar olvasók különösen imádnák Dalrymple két korábbi könyvét is: a 2011-ben megjelent Szemét: miként alakítja mások hulladéka életünket és a 2007-ben kiadott Az előítélet dicsérete: az elfogult eszmék szükségessége címmel megjelent kötetét.
Igen, Taki és Dalrymple is olyan magasból tesz a politikai korrektségre, mint a Jánoshegy.
Akkor most nézzük, miként ír Taki George Sorosról.
Szó szerinti idézet azonnal a cikk indulásától:
“Hajdanán az amerikai establishment szerette az olyan üzleti eszményképeket, mint David Rockefeller, Daniel Ludwig, William Paley, Henry Ford II (…). A XX. század vége felé a régi hatalmi elitet elfújta a szél, és olyan figurák szorították ki őket, akiket Hilaire Belloc lóvékavaróknak, semmit soha nem alkotó nyomulóknak hívott, és akik alkalmaztak néhány titkárt, miközben arra kötöttek fogadásokat, hogy mások teljesítményének értéke nő vagy csökken”.
Később Sorosra tér ezzel a veretes mondattal: „Az egyik ilyen ’pénzember’, aki a fentieket túlélte, a legundorítóbb ember volt, akivel a jó sorsom, hála az égnek, soha nem hozott össze. George Sorosról van szó, akinek vulgáris, gonosz és visszataszító lénye Gogolért vagy Dosztojevszkijért kiált, ha életrajzot kellene írni róla. (Bár ezt írtam, egyszer Soros testvérével és sógornőjével vacsoráztam. (…)) Ez az önhitt, páratlanul magamutogató Soros újabban sokat szerepel a hírekben, mert ő volt a brüsszeli gazdasági fórum sztárja. Az igazi gazember belga nép kell ahhoz, hogy egy Soros jellemével és múltjával bíró embert meghívjanak és meghallgassák. Soros a pódiumon általánosságban Magyarország jobboldali kormányának és különösen annak miniszterelnökének, Orbán Viktornak a bírálatával töltötte az idejét.”
“Az igazi irónia az volt, hogy Soros a születési helyére úgy utalt, mint ‘maffiaállam’, csakúgy, mint amikor John Gotti David Rockefellert nevezte gengszternek. Sorost emberbarátként jellemzik az olyan újságok, mint a The New York Times, mivel szélsőbaloldali ügyeket finanszíroz, és a gyanús valutaspekuláns valóban egy csomó pénzt elosztogat bomlasztó csoportoknak és embereknek”.
Ezután Taki ismerteti, miért áll Soros viszályban Orbán Viktorral (NGO-k, Soros-egyetem).
Majd azt írja, teljesen természetes, hogy a magyar kormány kötelezné az NGO-kat, hogy tüntessék fel külföldi donorjaikat. Mint azt teszik az Egyesült Államokban is.
“De próbáljuk ezt a New York Times-nak vagy a brüsszeli szélhámosoknak megemlíteni”. És hozzáteszi: “egyértelmű, hogy egy külföldről finanszírozott szervezet a szóban forgó ország függetlenségére nézve veszélyt jelent”.
Sorossal a legnagyobb baj, írja Taki, hogy megalomániás.
Rögtön utána azt írja, hogy Sorost feldühíti, amiért Magyarország a migránsok közül “csak a keresztényeket engedi be, és zsidóként ő lenne az első, akit valamelyik iszlamista felrobbantaná, ha közel kerülne hozzá”.
Lovas István