VISEGRADPOST

Fotó: MTI/EPA

Dr. Harald W. Kotschy, Ausztria volt szkopjei nagykövetének remekbe szabott, 14 nyomtatott oldal terjedelmű írása olvasható az Almássy Ferenc irányításával működő, térségünkkel foglalkozó két-, angol és francia nyelvű portálon, a Visegradpost.com-on.A cikk címe: A macedón kérdés végső megoldása? és az egyik alcím az „Újra és újra Soros”.

Az összefoglaló mondat: „A 15 százalékos albán kisebbség tartja túszként fogva a Macedón Köztársaságot.”

Az esszé fikcióval kezdődik. A helyszín Karintia, 2017-ben:

A kis szlovén anyanyelvű kisebbség azt követeli, hogy a szlovén legyen a második hivatalos és a mindennapokban használt nyelv, aminek következményeként az egész tartományban követeli a kétnyelvű helynevek és utcanevek kihelyezését. A mallnitzi helyi fogadó tulajdonosát kötelezik, hogy a Globasnitzből érkezett vendégével szlovénül beszéljen, mert másként drákói büntetésre számíthat. A tartomány nevének és himnuszának kétnyelvűnek kell lennie és a tartományi zászlónak tartalmaznia kell egy szlovén jelképet…

Abszurd? Nem. Ugyanez a helyzet, mint ami – mutatis mutandis (csak cseréljük fel a „szlovént” az „albánnal”) – a valóság ezer kilométerre Bécstől. A Macedón Köztársaságban.

A már a valóságot bevezető bekezdés így indul:

Az Egyesült Államok és brüsszeli helyettes ügynökei, a NATO és az EBESZ két évtizede avatkozik be e szuverén állam belügyeibe (helyileg nagykövetein keresztül vagy közvetlenül fővárosaikból) és így jogosan nevezhetők „kvázi kormányzóknak”.

Majd ismerteti, miként rosszabbodik a helyzet Macedóniában napról napra, óráról órára, percről percre.

A külföldi befolyásoló erők azt akarják, hogy a tavaly decemberi választások eredményeként elnökké választott államfő olyan kormánykoalíciót hozzon létre, amely az etnikailag macedón szociáldemokratákból és valamennyi etnikailag albán pártból áll. Ez döntő lépés lenne a multietnikai ország felhasítására nyelvi törésvonalak mentén.

Három hete 150.000 vagy annál is több macedón tüntet az ország városaiban és falvaiban is egy osztatlan Macedóniai Köztársaság mellett. Békésen. „Szemben a Soros hálózat által pénzelt huligánokkal, akik máig látható károkat okoztak középületeken múlt évi tüntetéseik alkalmával”.

A 2,2 milliós Macedónia lakosságának mintegy 15 százaléka lehet albán, azaz muzulmán albán.

A cikk ezután ismerteti, hogy a nyugati hatalmak miként erőltetik a „tiranai platform” formáción keresztül az albániai befolyást az országra és vele a nyomást az ország EU-s és NATO-csatlakozása irányába.

Milyen érdekes ez a kettős mérce az uniós országok részéről, írja a szerző: míg a Balkánon tapsolnak ahhoz, hogy egy külföldi (ez esetben albán) kormányfő gyakoroljon döntő befolyást egy szomszédos országra, addig otthon nagy az izgalom, ha török politikusok a saját diaszpórájuk körében szeretnének kampányolni.

Ezután következik az „Újra és újra Soros” című alcím, amely leszögezi, hogy ez a „bársonyos, multikulturális” program a Soros-hálózat egyik propagandaműhelyében született.

Sorosról pedig tudni lehet célját: a fejlődő országokat a globalizáció és egy jövőbeni plutokrata világkormányzat felé hajtsa. A macedón esetben pedig egy multietnikai Nagy Macedónia megteremtése, a „végső megoldás” irányába.

Lovas István