„Újra és újra Soros” – A macedón kérdés végső megoldása?
„Sorosról pedig tudni lehet célját: a fejlődő országokat a globalizáció és egy jövőbeni plutokrata világkormányzat felé hajtsa.” Lovas István sajtószemléje.
Dr. Harald W. Kotschy, Ausztria volt szkopjei nagykövetének remekbe szabott, 14 nyomtatott oldal terjedelmű írása olvasható az Almássy Ferenc irányításával működő, térségünkkel foglalkozó két-, angol és francia nyelvű portálon, a Visegradpost.com-on.A cikk címe: A macedón kérdés végső megoldása? és az egyik alcím az „Újra és újra Soros”.
Az összefoglaló mondat: „A 15 százalékos albán kisebbség tartja túszként fogva a Macedón Köztársaságot.”
Az esszé fikcióval kezdődik. A helyszín Karintia, 2017-ben:
A kis szlovén anyanyelvű kisebbség azt követeli, hogy a szlovén legyen a második hivatalos és a mindennapokban használt nyelv, aminek következményeként az egész tartományban követeli a kétnyelvű helynevek és utcanevek kihelyezését. A mallnitzi helyi fogadó tulajdonosát kötelezik, hogy a Globasnitzből érkezett vendégével szlovénül beszéljen, mert másként drákói büntetésre számíthat. A tartomány nevének és himnuszának kétnyelvűnek kell lennie és a tartományi zászlónak tartalmaznia kell egy szlovén jelképet…
Abszurd? Nem. Ugyanez a helyzet, mint ami – mutatis mutandis (csak cseréljük fel a „szlovént” az „albánnal”) – a valóság ezer kilométerre Bécstől. A Macedón Köztársaságban.
A már a valóságot bevezető bekezdés így indul:
Az Egyesült Államok és brüsszeli helyettes ügynökei, a NATO és az EBESZ két évtizede avatkozik be e szuverén állam belügyeibe (helyileg nagykövetein keresztül vagy közvetlenül fővárosaikból) és így jogosan nevezhetők „kvázi kormányzóknak”.
Majd ismerteti, miként rosszabbodik a helyzet Macedóniában napról napra, óráról órára, percről percre.
A külföldi befolyásoló erők azt akarják, hogy a tavaly decemberi választások eredményeként elnökké választott államfő olyan kormánykoalíciót hozzon létre, amely az etnikailag macedón szociáldemokratákból és valamennyi etnikailag albán pártból áll. Ez döntő lépés lenne a multietnikai ország felhasítására nyelvi törésvonalak mentén.
Három hete 150.000 vagy annál is több macedón tüntet az ország városaiban és falvaiban is egy osztatlan Macedóniai Köztársaság mellett. Békésen. „Szemben a Soros hálózat által pénzelt huligánokkal, akik máig látható károkat okoztak középületeken múlt évi tüntetéseik alkalmával”.
A 2,2 milliós Macedónia lakosságának mintegy 15 százaléka lehet albán, azaz muzulmán albán.
A cikk ezután ismerteti, hogy a nyugati hatalmak miként erőltetik a „tiranai platform” formáción keresztül az albániai befolyást az országra és vele a nyomást az ország EU-s és NATO-csatlakozása irányába.
Milyen érdekes ez a kettős mérce az uniós országok részéről, írja a szerző: míg a Balkánon tapsolnak ahhoz, hogy egy külföldi (ez esetben albán) kormányfő gyakoroljon döntő befolyást egy szomszédos országra, addig otthon nagy az izgalom, ha török politikusok a saját diaszpórájuk körében szeretnének kampányolni.
Ezután következik az „Újra és újra Soros” című alcím, amely leszögezi, hogy ez a „bársonyos, multikulturális” program a Soros-hálózat egyik propagandaműhelyében született.
Sorosról pedig tudni lehet célját: a fejlődő országokat a globalizáció és egy jövőbeni plutokrata világkormányzat felé hajtsa. A macedón esetben pedig egy multietnikai Nagy Macedónia megteremtése, a „végső megoldás” irányába.
Lovas István
