Sikertörténet a honosítási eljárás
Az egyszerűsített honosítás 2011-es bevezetése óta 840 ezer honfitársunk élt a lehetőséggel, és szerezte meg vagy vette vissza a magyar állampolgárságot.840 ezer új állampolgár
Az egyszerűsített honosítás 2011-es bevezetése óta 840 ezer honfitársunk élt a lehetőséggel, és szerezte meg vagy vette vissza a magyar állampolgárságot. Erdélyből közel félmillióan éltek a lehetőséggel, Kárpátaljáról és a Délvidékről pedig 150-150 ezren tették le az állampolgársági esküt.
Sikertörténetté vált a mai Magyarország területén kívül élő nemzettársaink számára elérhető egyszerűsített honosítás. A polgári kormány 2011 elejétől tette lehetővé, hogy határon túli nemzettársaink – a korábbi többéves, és más külföldiekkel azonos elbírálási procedúra helyett – egy egyszerű kérelem beadása után azonnal magyar állampolgárságot kaphassanak. A döntés egyúttal a korábbi magyar–magyar konfliktust is orvosolni szándékozta, amikor a Gyurcsány-kormány ellenkampánya miatt 2004-ben érvénytelen lett a határon túli magyarok kettős állampolgárságának lehetőségéről rendezett népszavazás.
A honosítás a kezdeti szervezési nehézségek után már 2011 második felétől jelentős tömegeket vonzott. Az első év végére már bő 200 ezren igényelték ily módon a magyar állampolgárságot, esküt azonban még csak 103 ezren tudtak letenni. A következő évben állampolgárságot szerzettek számát így a korábbi elmaradás, valamint az adott évben jelentkezők is duzzasztották. Azóta pedig évente bő százezerrel nő az egyszerűsített eljárásban részt vevők száma.
A 840 ezer új állampolgár közül mintegy 100 ezren éltek a korábban már fennállott magyar állampolgárság egyszerű megállapításának lehetőségével, főképp a Kárpát-medencén kívüli diaszpóra-nemzetrészek magyarjai közül.
A legnagyobb arányban természetesen a Kárpát-medencei trianoni utódállamok magyar nemzetrészei éltek az egyszerűsített honosítással. A legtöbben, közel félmillióan Erdélyből, illetve Romániából szerezték meg a magyar iratokat. A kárpátaljai és a délvidéki magyarok is nagy érdeklődést tanúsítottak, mindkét elszakított országrészben meghaladta az állampolgársági esküt tett honfitársaink száma a 150 ezret. Ez Kárpátalja esetében azért is figyelemre méltó, mert ez a szám nagyjából lefedi a teljes ottani magyarságot, annak ellenére, hogy az ukrán törvények elvileg tiltják és büntetik a kettős állampolgárságot. A felvidéki magyarok közül majdnem 2800-an, a drávaszögiek közül 1784-en, az őrvidékiek és ausztriaiak közül 165-en, a muravidékiek 437-en, szerezték meg a magyar állampolgárságot. A Kárpát-medencén kívüli diaszpórában az izraeliek éltek legnagyobb számban, 2643-an a lehetőséggel, az Egyesült Államok magyarjai közül mintegy 1793-an, a kanadaiak közül pedig 1221-en lettek magyar állampolgárok. Érdekesség, hogy Bahreinben, Etiópiában, Guatemalában, Guayanában, Hongkongban, Nepálban, Panamában, Salvadorban, Srí Lankán, Szaúd-Arábiában, Szenegálban, Tongán, Trinidad és Tobagóban és a Zöld-foki Köztársaságban is él egy-egy honfitársunk, aki fölvette a magyar állampolgárságot.
Alaptalannak bizonyultak ugyanakkor a korábbi baloldali aggodalmak, hogy az új állampolgárok tömegesen költöznek át a jelenlegi Magyarország területére. Míg a törvény életbe lépése előtt a bevándorlás évi 6 ezer fővel gyarapította az ország lakossága, 2011-ben is csak 21 ezer, 2012-ben 18 ezer, 2013-ban pedig 9 ezer lakcímkártyát adtak ki új állampolgárok számára. Az egyszerűsített eljárásban részt vevők döntő többsége tehát érzelmi okok miatt igényelte a magyar állampolgárságot, illetve a kárpátaljaiak, délvidékiek esetében szempont volt az ehhez kapcsolódó uniós útlevél is.
A kormány egyébként választási ígéretként korábban azt tűzte ki, hogy 2018-ra egymillióra nőjön a honosítással visszaszerzett magyar állampolgárságok száma.