A robotok már a spájzban vannak!
Szűk területen jól teljesítő algoritmusokat tudunk létrehozniA sci-fi műfajában gyakran megesik, hogy olyan készülékek, technológiai újítások jelennek meg, amelyek néhány évvel vagy évtizeddel később a valóságban is formát öltenek. Dr. Kiss Bálint, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kara docensének véleménye szerint ez annak köszönhető, hogy a szerzők valószínűleg ugyanazokból az emberi igényekből indulnak ki, amelyekre a mérnökök is reagálnak.
Fotó: shutterstock.com
A robotika szabványszerű definíciói a XX. század második felében alakultak ki, azonban hogy mit is tartunk közvetlen előzményének, arról viták zajlanak. Már az ókorban is voltak olyan készülékek, amelyek a természetben is megtalálható élőlényeket, jelenségeket imitáltak, elég csupán az Alexandriai Hérónnak tulajdonított programozott mechanikus színházra, vagy a szenteltvíz-osztogató automatára gondolni. A robot fogalma ma a tömeggyártás vonatkozásában legalább három egymástól független tengellyel mozgatott mechatronikai szerkezetet takar.
Ahhoz, hogy idáig eljussunk, három, önmagában is szerteágazó területen kellett áttörést elérni. Az egyik a miniatürizálás volt. A másik a központi irányítóegység technológiájának fejlődése: ma már egy mobiltelefon is kellő kapacitással rendelkezik ahhoz, hogy egyszerre több robotot is pontosan vezérelhessünk vele. A harmadik pedig, hogy a vezérléshez megfelelő szoftvereket, hibamentes kódokat és programozási nyelveket kellett kialakítaniuk a számítástechnikusoknak.
Dr. Kiss Bálint a folyamat egyik legfontosabb mérföldköveként az első sorozatban gyártott ipari robotot, az 1961-ben debütált Unimate-t nevezi meg, amely öntvényeket továbbított az összeszerelő-szalagról a karosszéria hegesztőihez. Ehhez készült el az első generációs robotprogramozási nyelv, és ennek továbbfejlesztett változatai terjedtek el később tömegesen az autó- és elektronikai iparban a nyolcvanas évek végén. A következő lépést az jelentette, amikor a robotok kiléptek a gyárfalak közül, és megjelentek a szolgáltató szektorban, valamint a játékokban. Utóbbin belül sokan szintén áttörő jelenségnek tartják a Lego Mindstorms nevű készletét, amely összeszerelve egy programozható, irányítható mechanikai szerkezetet alkotott – az egyetemi docens szerint mindez a mai generáció viszonylatában legalább olyan jelentőséggel bírt, mint az eggyel korábbi nemzedék számára az a pillanat, amikor megjelentek az első számítógépek a háztartásban, és a gyerekek a készülékek használatához, programozásához szükséges algoritmikus gondolkodást már az általános iskolás korukban elsajátították.
Az elmúlt évtizedek innovációjában magyar származású szakemberek is kivették a részüket, Kiss Bálint példaként Bejczy Antalt említi, az űrrobotika területén tevékenykedő fizikus fejlesztette ki a Marsjárót, a Pathfinder nevű távirányítással működő űrjárművet – a tudós nevéhez összesen hat szabadalom és több mint negyven újítás fűződik.
Fotó: shutterstock.com
Az 1951-ben üzembe helyezett első univerzális számítógép, az EDVAC elvi alapjait Neumann János fejlesztette ki. Az elmúlt mintegy hetven évben lezajlott digitális forradalom egyik leglényegesebb állomása a Commodore 64 nevű PC megjelenése volt, amely a kilencvenes évek elejére minden idők legnagyobb, 17-25 millió közötti példányszámban eladott számítógépévé vált. Az azóta eltelt harminc-negyven év fejlődését remekül érezteti, hogy egy mai átlagos laptop a Commodore memóriájának 65 ezerszeresével rendelkezik.
A következő állomást az internet elterjedése, valamint a hordozható telefonok széles körű megjelenése jelentette a kilencvenes évek közepétől. A fejlődés ütemét érzékelteti, hogy mindössze másfél évtizeddel később, azaz 2010-re a világhálóhoz már az emberiség 25 százaléka fért hozzá, mobillal pedig közel 70 százalékuk rendelkezett. A negyedik, mai napig is tartó fázist pedig az önálló számítógéppé vált okostelefonok és a táblagépek korszaka jelenti.
A digitális forradalmat legszemléletesebben talán a videójátékok evolúciója illusztrálja, annál is inkább, mert az ezeket fejlesztő cégek általában igyekszenek az elérhető gépek teljesítményét maximálisan kihasználni. A néhány pixeles programok napjainkra eljutottak a fotórealisztikus grafikáig, miközben a kilencvenes évek kimagasló gépigényt követelő slágerjátékai ma már egyszerűen az internetes böngészőkön keresztül is élvezhetők.
nd
Az ipari robotok az összeszerelő vagy szalagmenti feladatokban a jövőben várhatóan egyre nagyobb teret nyernek. Különösképpen fontossá válhatnak az autó- és az élelmiszeriparban, a mezőgazdaságban és az áru-, valamint személyszállításban. Azt ezt kísérő úgynevezett technológiai munkanélküliség negatív társadalmi hatásai az egyetemi docens szerint elkerülhetők, amennyiben a politikai döntéshozók komolyan veszik a jelenlegi trendeket, és felkészítik a társadalmakat a változásokhoz való alkalmazkodásra.
Mint a szakembertől megtudjuk, a robotika területén jelenleg elsősorban mérnöki és programozói végzettségre van szükség, azonban a szegmenshez érdekes határtudományok is kapcsolódnak. Például az emberek és a robotok közötti interakció hatékony kialakításán pszichológusok, ergonomikusok és nyelvészek is tevékenykednek.
Kiss Bálint szerint egyelőre a sci-fi filmekben látható ember alakú androidok kutatására és építésére csak a leggazdagabb tudományos műhelyek vállalkoznak, a mérnököket elsősorban a költséghatékonyságot elősegítő, részfeladatok automatizálásához szükséges fejlesztésekkel bízzák meg. Éppen ezért az egyetemi docens szerint jelenleg Stephen Hawking és más tudósok mesterséges intelligenciával kapcsolatos félelme középtávon túlzó, hiszen jelenleg csupán szűk területen – például arcfelismerésben, sakkjátékban vagy járművek irányításában – jól teljesítő algoritmusokat és rendszereket tudunk létrehozni, az általános intelligenciával rendelkező gépek megjelenése egyelőre nem aktuális.
Érdekes és sokfelé ágazó, több irányzattal is rendelkező mozgalom a transzhumanizmus. Egyes elemzők egészen a reneszánsz, illetve a felvilágosodás koráig vezetik vissza a gyökereit, de igazából csak az 1980-as évekre alakult ki mai formája. A bő egy évtizeddel később alakult Transzhumanista Világszövetség (World Transhumanist Association) így írt legfontosabb célkitűzéseiről: /a transzhumanizmus/ „…támogatja és kívánatosnak tartja az emberi állapot alapvető javítását, továbbá az öregedést megakadályozó technológiák széles körű terjesztését és alkalmazását, valamint az emberi intellektuális, fizikai és pszichológiai képességek nagymértékű fejlesztését.” Ebben a folyamatban alapvető szerepet kap a nano-, a bio-, az információs és a tudati technológia. Elon Musk dél-afrikai kutató és teoretikus, a transzhumanizmus egyik vezéralakja egészen odáig megy, hogy egyesíteni szeretné az embert és az intelligens robotot.
Bár legtöbben azt hiszik, hogy a transzhumanizmus csupán egy új filozófiai rendszer, amelyben a természettudományi elemek mellett megjelennek a történelemtudomány, a szociológia kutatási eredményei is, valójában már javában folynak a transzhumanizmus konkrét, kísérleti folyamatai. Bár sok mindenről beszélnek, sőt vitáznak is a tudósok a transzhumanizmus kapcsán, abban egyetértenek, hogy a közvélemény számára egyelőre a már használt és működő, agyi impulzusokkal irányított művégtagok szemléltetik legkézzelfoghatóbban az új diszciplína mibenlétét.
sf
