Gizella királyné nyomdokain

2022 februárjában történelmi léptékű felújítás vette kezdetét a veszprémi várban, a munkálatokat a magyar kormány támogatta. Ez a grandiózus, veszprémi várprojektnek is nevezett egyházi építkezés léptékében is igazi kuriózum, hiszen 22 épületet, 35 ezer épített és tízezer szabadtéri négyzetmétert érint, vagyis a várnegyed jelentős részét. Ennek részeként újult meg most a magyar királynék koronázásának hagyományos helyszíne, a magyar kereszténység egyik legősibb központja, a Szentháromság téren álló Szent Mihály-főszékesegyház, melyet a mélyen vallásos, bajor hercegi családból származó Gizella királyné kezdett el építtetni valamikor 1030 környékén. Bár a templomot az évszázadok során többször is újjáépítették, falaiban máig ott vannak a királyné által alapított egykori székesegyház építőkövei.

Évszázadok lenyomata

A várhegy csaknem függőleges sziklafallal határolt gerincére épült veszprémi vár stratégiai pontként az elmúlt évszázadok alatt rengeteg támadásnak volt kitéve. Ezek – és persze a természeti katasztrófák – nem kímélték a székesegyházat sem: 1276-ban egy területi vita hevében Csák Péter nádor dúlta fel és rabolta ki, majd száz évvel később, 1380-ban súlyos tűzvész rongálta meg. A templom a török időkben előbb muszlim imaházként működött, majd a vár visszafoglalásakor ismét leégett, csakúgy, mint a Rákóczi-szabadságharc során, amikor is Heister császári generális hadai ágyúval pusztították a fejedelemhez hű Veszprémet.

A romossá vált székesegyházat Esterházy Imre püspök barokk stílusban újíttatta fel 1723-ban, majd legközelebb jelentősebb mértékben 1907-ben nyúltak hozzá, amikorra is az épület olyan statikai állapotba került, hogy az újjáépítés halaszthatatlanná vált. A munkálatokra Hornig Károly püspök Aigner Sándor budapesti műépítésznek adott megbízást, aki a gótikus szentélyt és az altemplomot meghagyta ugyan, de a barokk falakat a középkori falmagokig visszabontotta, és a meglévő alapszerkezetekre gyakorlatilag új neoromán-neogótikus templomot emelt, amelyet fakazettás lapos mennyezettel fedett le. Az 1910 októberében újraszentelt Szent Mihály-főszékesegyház valójában ekkor nyerte el ma is látható formáját, hiszen az elmúlt 115 évben jelentős átalakításon nem esett át. Belsejében 1968–1978 között zajlott ugyan egy szakaszos felújítás, melynek azonban szomorú hozadéka is lett: a falfestés „restaurálását” nem művészek, hanem feltehetően egy kisipari termelőszövetkezet dolgozói végezték, akik egész egyszerűen át-, pontosabban újrafestették Szirmai Antal falképeit.

Fehér falak, színes üvegablakok

Tulajdonképpen ennek az 1970-es évekbeli „rendbe rakásnak” köszönhető, hogy ma, amikor belépünk a Szent Mihály-főszékesegyház kapuján, visszafogott, kőszínű vakolat fogad bennünket. Kezdetben persze sokan tiltakoztak a „díszítő falfestés lemeszelése” ellen, ám a miértre egyszerű a magyarázat. Jóllehet a felújítás előtt szinte mindenki azt hitte, hogy a falfestések az 1907 és 1910 között zajló átalakítás eredményeképpen kerültek a templom falára, a komplex állapotfelmérés meglepő eredményt hozott.

– A falkutatás során a szakemberek hiába keresték, nem bukkantak a barokk kifestés nyomaira. Találtak viszont helyette valami egészen mást, egy olyan második festett réteget, melyhez a felső, látható falfestés kísértetiesen hasonlított – magyarázza a Veszprémi Érsekség turisztikai munkatársa, és a felső réteg olyan hibáira is felhívja a figyelmünket, amelyeket egy művész biztosan nem követett volna el. – A kutatómunka során hatalmas mennyiségű pauszpapírról került elő számla, amiből arra lehetett következtetni, hogy a templom belsejében 1978 környékén dolgozó brigád pauszra másolta át Szirmai falfestésének mintáit, majd enyves festékkel újrafestette őket. Az alsó, vagyis az eredeti réteg ezzel olyannyira károsodott, hogy már nem restaurálható. A falakon most látható festés valójában pedig nem más, mint egy védőréteg, amely alól később mind a legutóbbi, mind pedig az 1907 környéki festés feltárható.

És hogy miért kellett lecserélni a templom Sztehlo Lili készítette üvegablakait? A válasz tulajdonképpen erre is logikus. Mivel a XX. századi eleji, Waltherr Gida által tervezett neogótikus üvegablakok többsége a II. világháborúban megsemmisült, azokat az 1950-es években öt-hat, Waltherr Gida stílusától idegen új ábrázolásokkal pótolták. Ezek helyére kerültek most Wölfinger Barnabás és Hegyvári Bernadett üvegtervező-iparművészek az eredetiek motívum- és formavilágát idéző alkotásai, a jellemzően a karzatszinten részlegesen fennmaradt Waltherr Gida-féle ablakokat pedig restaurálták.

Női cipő a sziklák alatt

A megújult főszékesegyház 2023 húsvétján nyitotta meg újra kapuit a hívek előtt, ám mivel az altemplom rekonstrukciója csak a közelmúltban készült el, így azt csak most, az október 5-i újraszentelést követően tudjuk meglátogatni. Ez a székesegyház legősibb része, melyet az 1380-as tűzvészt követő helyreállítás során építettek. Belsejét gótikus oszlopok és boltozatok díszítik, falain pedig ma is felfedezhetjük a történeti kifestés nyomait. Padlószintje alatt sziklába vájt sírokat fedeztek fel, ezekből került elő a várban folyt feltárás egyik legérdekesebb lelete, egy közel 400 éves női papucs.

Az altemplomból gazdagon díszített kapu vezetett az ellenreformáció egyik vezető egyénisége, Padányi Biró Márton sírkápolnájához. Bár úgy tűnik, hogy a püspök 1760-ban emelt barokk síremlékét márványból faragták, ez csak a látszat. Merthogy a felszínen látható műmárvány réteg valójában mészkövet takar, ami különösen érzékeny a vizesedésre.

– A vizesedés nemcsak itt, az altemplomban, de a székesegyház falain is komoly gondokat okozott: a vízben oldott sók a falakban felhalmozódva, majd kikristályosodva jelentős károkat okoztak a vakolatban. Ezért a felújítás során meg kellett oldani a templom szigetelését, a belső terekben pedig páraelszívókat is elhelyeztünk. A sírt most ugyan nem bontottuk meg, de a szondás vizsgálatok után a szakemberek alulról szigetelték a síremléket is – magyarázza kísérőnk, majd az altemplom után megmutatja nekünk azt a Szent György-kápolnát is, ahol a legenda szerint Szent Imre herceg a szüzességi fogadalmát tette, és amelynek helyén már az államalapítás előtt, valamikor a 860-as évek végén egy rotunda állhatott. Mára az épület visszakapta egykori funkcióját, így most is, mint a késő középkorban, a főszékesegyház keresztelőkápolnájaként működik, ahol már meg is tartották az első keresztelőt.

A Szent Mihály-főszékesegyház újraszentelése után, az októberi várséták során az altemplommal együtt a Szent György-kápolna is megnyílik a látogatók előtt, csakúgy, mint az Érseki Palota egyes termei, a Gizella-kápolna földszinti helyisége, illetve kiemelt alkalmakkor a palotakápolna és a Koller-könyvtár is bejárható lesz.