Százötven éve hunyt el a Twist Olivér írója

Portsmouthban született 1812. február 7-én Charles John Huffam Dickens néven. Kora gyermekkora saját bevallása szerint szinte idilli volt: jómódban éltek, ő pedig sokat játszott és sokat olvasott, elsősorban pikareszk regényeket. 1822-ben a család Londonba költözött, ahol két évvel később apja, a haditengerészet pénztárának kissé bohókás és meggondolatlan tisztviselője az adósok börtönébe került. A gyermek Charles arra kényszerült, hogy éhbérért piszkos és fárasztó munkát végezzen egy cipőpasztagyárban. E gyermekkori trauma miatt fogékonnyá vált a szegények szenvedései iránt, írásaiban később mély együttérzéssel ábrázolta a kifosztott, elnyomott gyermekek életét.

Apja szabadulása után egy magániskolában folytatta tanulmányait, majd egy ügyvédi iroda gyakornoka lett. Belekóstolt a színészetbe, s volt a Morning Chronicle című lap parlamenti riportere is. Rövid írásai, esszéi Boz álnéven jelentek meg különböző lapokban, ezeket kötetben is kiadták. 1836-ban megbízták, hogy Robert Seymour, a neves karikaturista képei alá kísérőszövegeket írjon, így született meg első nagy sikere, A Pickwick Klub, a korabeli Anglia szeretetteljes torzképe. Ugyanebben az évben feleségül vette Catherine Hogarthot, házasságukból tíz gyermek született.

Dickens pályája felfelé ívelt, sorra jelentek meg regényei. Az első a Twist Olivér volt, a 19. századi angol szegények és megalázottak birodalmának panorámája, amelyből számos filmfeldolgozás is készült. Majd következett a Nicholas Nickleby élete és kalandjai, a Ritkaságok régi boltja, és az első írói korszakát lezáró Martin Chuzzlewit.

1842-ben ellátogatott Amerikába, Bostonban, Washingtonban, Richmondban, majd New Yorkban töltött hosszabb időt. Útján ovációval fogadták, de azt sérelmezték, hogy kiállt a szerzői jogok védelmében. Később az Amerikai jegyzetek című munkájában kiábrándultan írt az ottani közönségességről és ügyeskedésekről.

Hazatérése után 1843-ban írta meg a legtöbb nyelvre lefordított művét, a boldogság és lelki gazdagság megható meséjét, a Karácsonyi éneket. 1844-ben Olaszországba utazott, majd Svájcba látogatott el, útja közben kezdte írni a Dombey és fia című regényét, amely egyes irodalomtörténészek szerint az ún. „sötét korszakának” bevezető darabja. Ennek egyik legismertebb és legnépszerűbb műve az 1850-ben megjelent – nem titkoltan önéletrajzi ihletésű – Copperfield Dávid, a világról alkotott képének enciklopédikus jellegű összefoglalása. Dickens egyes szám első személyben meséli el a történetet, és mint azt az 1867-es kiadás előszavában írja: „mint igen sok szerető szülőnek, van nekem is szívem legmélyében egy kedvenc gyermekem, és ez David Copperfield.” A műből számos tévés és filmes, valamint színházi feldolgozás készült, ez utóbbiból a legelső Dickens nevéhez fűződik.

Az ötvenes években írott sötét tónusú regényei (Örökösök, Nehéz idők, Kis Dorritt) a korabeli Anglia átfogó, és meglehetősen zord képét nyújtják. Az elkomorodásnak magánéleti oka is volt: 1857-ben beleszeretett az akkor 18 éves Ellen Ternan nevű színésznőbe, ami a házasságának felbomlásához vezetett.

Ezt követően Dickens nyilvános felolvasóesteken kamatoztatta színészi képességeit, hatalmas sikert aratva. 1858-59-ben 129 felolvasást tartott Anglia, Skócia és Írország 49 különböző városában, de az ebbe fektetett rengeteg energia valószínűleg nagyon kimerítette, utolsó éveiben már jóval kevesebbet írt. 1859-ben jelent meg a Két város regénye című történelmi műve, 1861-ben pedig az ifjúkorát felidéző Szép remények, amelyben kiábrándultan készített leltárt az őt körülvevő világról. E művéből is számos filmfeldolgozás készült, amelyek közül talán a legismertebb a 2012-es Ralph Fiennes és Helena Bonham Carter főszereplésével.

Az író 1867-68-ban Amerikában is tartott felolvasásokat, de az utazás megviselte egészségét. 1869 áprilisában egy chesteri felolvasáson agyvérzést kapott, s orvosa tanácsára egy időre visszavonult a nyilvános szerepléstől. Lábadozása alatt utolsó regényén, az Edwin Drood rejtélyein dolgozott. 1870. június 8-án Chatham melletti házában munka közben ismét szélütés érte, s egy nappal később meghalt. Jóllehet ő szerény temetést akart, végső nyugvóhelyének pedig vidéki otthonát jelölte meg, hamvait a Westminster apátságban, a Költők sarkában helyezték örök nyugalomra. 1925-ben egykori londoni lakóházában nyílt meg a nevét viselő múzeum, amelyet 2012-ben, születésének 200. évfordulójára teljesen felújítottak.

Szerb Antal „a szív írójának” nevezte Dickenst, akinek „ihletője a jóság és a szánalom; minden regénye az olvasó legnemesebb erkölcsi érzelméhez fellebbez, megindít és könnyekre fakaszt… sem előtte, sem utána nem akadt író, aki annyira fenntartás nélkül szavakba tudta volna önteni szeretetét és gyűlöletét, örömét és bánatát, szélsőséges és gazdagon emberi érzésvilágát.”