Játék a széllel

– Hogyan lett pilóta?

– Édesanyámnak légi fotókra volt szüksége, ezért felkeresett egy ballonklubot, hogy segítséget kérjen. Szerette volna, ha apukám is vele megy, de ő nem akart hajnalban kelni. Anyukámat elvarázsolta az élmény, órák hosszat mesélt róla, édesapám pedig addig hallgatta, míg végül rászánta magát, hogy ő is a magasba emelkedjen. A látvány aztán annyira lenyűgözte, hogy hamarosan hivatalos tagja lett a balloncsapatnak. Tízéves voltam, amikor először magával vitt egy útra. Már akkor elhatároztam, hogy pilóta leszek. Az egyetem évei alatt aztán kicsit háttérbe szorult a repülés, ám egy különös véletlen folytán később újra az életem részévé vált.

– Mi történt?

– Barátnőmmel kilátogattunk a Hung­expóra, ahol az egyik standnál épp egy hőlégballonokról szóló filmet vetítettek. Magyaráztam, hogyan zajlik egy verseny, amikor odalépett hozzám egy férfi azzal, hogy ismer engem, tudja, mivel foglalkoztam korábban, neki is van egy balloncsapata, szeretné, ha csatlakoznék hozzájuk. Így kerültem abba az egyesületbe, aminek ma már a vezetője vagyok.

– Abban az időben ez volt az egyik legnépszerűbb, legnívósabb klub Magyarországon. Mivel vívta ki magának a hírnevet?

– Szponzorra volt szükség, ezért a vezetőség felkereste a Zwack gyárat azzal az ötlettel, hogy varrat egy, az ikonikussá vált „vizes ember” képével díszített ballont, illetve nevet vált, és Zwack Unicum Hőlégballon Sportegyesület néven működik tovább. Ügyesen kibújtak az alkohol reklámozására vonatkozó akkori tiltás alól, és ezzel hűséges támogatóra leltek. A különleges ballon egyébként ma is megvan. A klubnak ugyanakkor volt egy mélyrepülése. Az ezredforduló tájékán elvesztettük a mecénásainkat, egy idő után kiraktak minket a csillebérci telepünkről. A kemény mag azonban nem adta föl a harcot. A nulláról kezdtünk építkezni, immár saját pénzből. Úgy döntöttünk, hogy nem keresünk támogatókat, hanem a saját lábunkra állunk, és magunknak termeljük ki a fenntartáshoz szükséges pénzt: sétarepüléseket indítottunk. Azóta ismét Magyarország legnagyobb hőlégballonklubjává fejlődtünk a saját erőnkből, a Unique Ballonsport Club idén harmincéves és tíz, köztük négy hölgy pilótával, számos ballonnal és negyven feletti taglétszámmal működik.

– Akkoriban kuriózumnak számított ez itthon, ma már azonban közkedvelt módja a szórakozásnak. A hőlégballonozás mint versenysport ugyanakkor kevésbé ismert. Mióta van lehetőség rá?

– A második világháború után a ballon kiment a divatból. Hadászati célra már nem tudták használni, annak gondolata pedig, hogy lehet más funkciója is, jó darabig senkiben sem merült föl. 1960-ban egy amerikai fiatalember, Ed Yost tervei alapján készült el az első modern kori ballon, ami gyakorlatilag ugyanazon az elven működött, mint a mostaniak. Magyarországon is próbáltak hasonlót készíteni, a kísérletek eredményeképpen született meg 1976-ban a Pannónia, hazánk első saját gyártású hőlégballonja. Idővel egyre többen választották ezt a hobbit, számos európai városban pedig már komoly versenyeket is rendeztek. Az itthoni bázis folyamatosan nőtt, amiben közrejátszott, hogy a csapatokat akkor még támogatta például a honvédség és a Malév is.

– Nyugaton volt, aki még disszidálni is próbált hőlégballonnal…

– És sikerült is. Két NDK-s család jutott át így a berlini falon. Akkoriban mindenki abból főzött, amije volt. Mások a Föld megkerülésével is próbálkoztak, de nem hagyományos ballonnal, hanem annak egy továbbfejlesztett változatával.

– Van különbség a sportoláshoz és a sétarepülésekhez használt ballonok között?

– A versenyeken a kisebb az ideális, mert könnyebben tudod irányítani, gyorsabban lehet vele feljebb és lejjebb szállni. Ma már van egy külön erre a célra gyártott típus, ami nem gömbölyded, hanem hosszúkás, csepp formájú, hasonlít egy kicsit a régi Pannóniára. Az utasreptetéshez nagyobb kosarak és ballonok kellenek. Vannak olyanok, amik akár 10-20 fő szállítására is alkalmasak. Utóbbiak formavilága pedig nagyon változatos, igazi különlegességeket, méhecske, kastély, szív, motor vagy űrhajó alakút is láthatunk ma már.

– Érdekes, hogy bár napjainkban szinte minden műanyagból készül, a „gondolát” mind a mai napig vesszőből fonják. Csak egy hagyományról van szó?

– Próbálkoztak más anyagokkal is, de ez bizonyult a legmegfelelőbbnek. Nem túl nehéz és nagyon erős, mindemellett rendkívül rugalmas. Ha nagyobb szélben szállsz, mivel nincs fék a ballonon, puffansz egy nagyot, a szerkezetet pedig fújja tovább a szél, vonszolja a földön. A vesszőből font rugalmas kosár jelentősen tompítja az ütéseket, elnyeli a behatásokat.

– Jól értem, hogy kézzel készülnek?

– Igen, a kosár és a ballon is. Csehországban van is egy gyár, ahol végig lehet nézni a folyamatot. Egy óriási hangárban ülnek a kosárfonók és a varrónők, sok-sok fűzfavesszővel és több száz négyzetméternyi kiszabott anyaggal a hónuk alatt. A ballonhoz poliésztert vagy nejlon poliamidot használnak, hasonló anyagot, mint amiből egy széldzseki készül. Csak ez speciálisabb, hosszanti és keresztirányú szövése van, hogy nagy legyen a szakítószilárdsága, és ne eressze át a levegőt. Korábban Magyarország is élen járt a ballongyártásban. Színvonalas, jó termékeket csináltunk, több közülük most is használatban van. A rendszerváltás után azonban a cégek nem vették föl a versenyt a nyugati konkurenciával, így ma már inkább importárut vásárolunk.

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 / 10

– Ez az ősz olyan, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva. Mennyire ideá­lis a repüléshez a mostani időjárás?

– Akik kifejezetten ebből élnek, nagyjából áprilistól októberig repülnek. Mi ugyanakkor télen is. Ausztriában például vannak hegyi versenyek is, amiket januárban rendeznek. Az ősz és a tél abból a szempontból jó, hogy napközben is fel tudsz szállni. A nyári időszakban csak hajnalban, napkelte után, illetve késő délután, a napnyugta előtti pár órában van erre lehetőség, mivel a napsütés felszálló légáramlatokat, úgynevezett termikeket idéz elő, aminek a siklóernyősök és a vitorlázórepülők nagyon örülnek, mi viszont nem. Ha belekerülsz vagy a szélét kapod el, képtelen vagy irányítani a ballont, akár több száz méterrel följebb emelkedhetsz vagy süllyedhetsz pillanatokon belül, ezért ballonnal tilos termikben repülni.

– A megtett táv hosszát értelemszerűen a magukkal vitt gázpalackok száma határozza meg. De mennyi a magassági rekord a hőlégballonsportban?

– A magyar rekord 10 ezer méter fölött van, de ilyen magasságba eljutni már speciális felkészülést igényel. Itthon 600 és 1000 méter között repülünk legtöbbször. Hegyi versenyen, például az Alpokban meghatározzák, hogy milyen magasra kell emelkednünk, előfordul, hogy 4000-5000 métert is elérünk, e fölött már oxigénpalackra is szükség van, és lavinajelzőt, ásót, izolációs fóliát is vinni kell.

– Itthon bárhol fel lehet szállni?

– Van néhány tiltott légtér. A repülőtér közelsége miatt például Budapest felett nem szabad repülni, egyes helyeken pedig engedélyt kell kérnünk előzetesen. A kedvenc a Velence-tó környéke, mert ott 1200 méteres magasságig szabadon repülhetsz. Közel van a fővároshoz, az M7-es autópályának köszönhetően gyorsan, egyszerűen megközelíthető, szép, változatos táj, dombocskák, halastavak, pici falvak, erdők, mezők szelik át, és sok fel- és leszállóhely van a térségben. A kiképzésem egy részét annak idején Stockholmban végeztem. Ott például elég rosszak a körülmények ilyen szempontból. Gyönyörű a látvány, de rengeteg vízfelület, ház, erdő és repülőtér van. Mindössze 4-5 helyen tudsz fel- és leszállni.

– Nehéz elképzelni, hogyan zajlik egy verseny az önök sportágában. Pontosan mi a cél egy ilyen eseményen?

– A gyorsaság nem számít. Az a lényeg, hogy minél precízebben megközelítsd a célpontot. Persze az út során több feladatot is kapsz, hogy nehezítsék a dolgod. Több tucat versenyző nem tudna egyszerre leszállni ugyanarra a pontra, ezért a pilótáknál van egy úgynevezett „marker”, vagyis egy hosszú szalag, aminek a végébe egy pici súlyt rejtenek. Ez dobjuk ki. Amikor leesik, megmérik, hogy milyen messze van a célkereszttől. Komolyabb versenyeken sokan dobnak nullát vagy tíz centin belüli értéket. Száz méter fölötti távolságot azonban már le sem mérnek. De vannak már virtuális célok is, amiknek a koordinátáihoz viszonyítják a versenyző GPS-szel meghatározott helyzetét.

– Mennyire vannak kiszolgáltatva a természetnek fent, a levegőben?

– Az emelkedést és a süllyedést mi szabályozzuk, ám azt, hogy merre halad a ballon, a szél iránya határozza meg. A különböző magasságokban található eltérő szélirányokat és szélerősségeket tudjuk kihasználni a repülés során.

– Ez azt jelenti, hogy a kiindulóponthoz nem is tudnak visszatérni?

– Csak nagyon ritkán fordul elő ilyen. Pontosan azért követ minket minden alkalommal egy autó, hogy ne kelljen több tíz vagy akár száz kilométert is kutyagolni a rajthoz. De mielőtt elmennénk repülni, mindig megnézzük a repülésmeteorológiai előrejelzést, abból nagyjából tudni lehet, hogy milyen irányú, erősségű szelekre kell számítani majd. Ezt aztán a helyszínen is ellenőrizzük. Felfújunk egy nagy, fekete lufit héliummal, elengedjük, és nézzük, hogy merre repül. Ez segít abban, hogy megtervezzük, honnan induljuk, hogy például ne egy erdő közepén kössünk ki. Fent már csak játszani kell a szelekkel, hogy nagyjából oda érkezz, ahova tervezted.

– A mesékben mindig jön egy gonosz varjú, amely a csőrével kiszúrja a légballont. Reális veszély ez, vagy csak a képzelet szülte az ilyet?

– Nem nagyon tudnék ennél biztonságosabb sportágat mondani. A kislányom is pici kora óta repül velünk, ez talán jól szemlélteti. A madarak kizárólag a mesében bántanak minket, csak biztonságos időjárási körülmények között repülünk, és a felszereléseink jó műszaki állapotára is nagy hangsúlyt helyezünk.

– Pedig épp ezen a nyáron történt halálos baleset Magyarországon.

– Több mint negyven év alatt ez volt az első és egyetlen ilyen sajnálatos esemény itthon. A pilóták nagyon komoly elméleti és gyakorlati képzést kapnak. Tanulunk a gázokról, fizikáról, meteorológiáról, a ballon összetételéről, működéséről, a térképről, a rádiózásról, a légi jogról, a repülés általános szabályairól, de még az emberi viselkedésről is. Felkészülünk az esetleges vészhelyzetre is, megtanuljuk, mit kell tenni, ha például rosszul lesz egy utas. A ballonokat szigorú kritériumok szerint ellenőrzik minden évben, és közvetlenül a felszállás előtt is. Egyébként pedig tévedés azt gondolni, hogy minden meghibásodás bajhoz vezet. Ha például az anyagon keletkezne egy akkora lyuk, amin kifér az ember feje, még akkor is minden további nélkül le lehet tenni a ballont.

– Melyik volt a legemlékezetesebb repülése?

– Az Alpok hófödte csúcsai csodás látványt nyújtanak. Vakító fehérség, szikrázó napsütés és színes ballonok, amerre a szem ellát. De óriási élmény volt az is, amikor Görögországban átrepülve az Olümposz hegyet, láthattuk Zeusz trónját és az Égei-tengert, Japánban pedig a hatalmas rizsföldeket. Ez a három élmény a szívem csücske. Ugyanakkor minden repülés egyedi, és bevallom, hogy bár 36 éve repültem először, mégis minden alkalom elvarázsol a mai napig. Ezért is várunk örömmel mindenkit, aki szeretne felemelkedni velünk, vagy akár csatlakozna a csapatunkhoz, hogy megoszthassuk ezt a varázslatot velük.