Mengele szelleme kísért

Az emberkísérletek intézményesítetten és tömegesen zajlottak. Csak Alsó-Szászországban 18 kísérletsorozatra bukkantak. Az áldozatok közül többen ma is élnek, de a borzalmas emlékeket nem feledik.

– Kényszerítettek, hogy bevegyem a pirulát. Befogták az orromat, hogy kinyissam a számat – vallja az egyik áldozat, Franz Wagle, aki ötvenéves, de jóval többnek néz ki. Kerekesszékben ül, cigarettázik, és mindennap erős altatókat, illetve fájdalomcsillapítókat szed. Hatéves volt, amikor a kísérleti gyógyszereket először beadták neki.

Günter Wulf élete első 18 évét gyermek­otthonban töltötte, ebből hat évet gyermekpszichiátrián, mert túl „nyugtalan” volt. Neki is befogták az orrát, hogy bevegye a gyógyszert.

– Éjjelente szakaszosan felordítok. Mind a mai napig rendszeres rohamaim vannak. Borzalmas volt – vallja egy másik áldozat.

Vannak, akik nem is emlékeznek arra, ami történt, mert még csecsemőkorban oltották be őket. Sokan közülük nem élték túl a kegyetlen beavatkozást. A kísérletek egyik deklarált célja a mellékhatások megismerése volt. Akadt olyan „páciens”, akinek csecsemőkortól egészen a pubertásig rendszeresen adták a „gyógyszereket”.

Néhány éve még az ötvenes-hatvanas éveikben járó hajdani intézeti gyerekek beszámolóit csak mendemondának vélték, nem tulajdonítottak nekik semmiféle jelentőséget egészen addig, míg a sátáni módszerekre hirtelen fény nem derült. Sylvia Wagner a doktori disszertációjához gyűjtött anyagot, amikor rettenetes kísérletek dokumentumaira bukkant a wunstorfi gyermekpszichiátrián. A doktori értekezését 2016-ban hozta nyilvánosságra. Eszerint az emberkísérletek három fő csapásiránya rajzolódott ki: a tesztelt szerek javarészt pszichotrop anyagok, illetve védőoltások és a szexuális viselkedést befolyásoló készítmények voltak. A hannoveri régióba tartozó intézetben egészen a hetvenes évek közepéig folytak emberkísérletek, amelyeknek során legalább 286 gyermeken próbáltak ki altatókat és egyéb pszichotrop anyagokat.

Sylvia Wagner a doktori disszertációjában részletesen idézi a megtalált, kézzel írt feljegyzések szövegét. Ezekből a legmegdöbbentőbb az „A T57 gyógyszerrel való kezelés”, a kezelőlapon kézzel írott dátum: 1958. január 28. Abban a körben 24 gyereken próbálták ki a készítményt, öttől tizenhárom évesig. Négy kísérleti alanynál az életkor nincs megadva. A készítmény hatása: „Erősen megváltozott személyiség. Merevgörcs a hátizomban, a törzs hátrahajlik. A fej vörös. Merev tekintet. A szemgolyó balra, felfelé mered. Mimika és mozgás alig. Többórás alvás után este megismétlődött a roham.”

„Hirtelen sírógörcs. A kéz hideg, nedves. A bal oldal mintha béna lenne, a száj lefelé biggyedt. Az arc mimikaszegény, és teljesen megváltozott.” „Ismétlődő ordítóroham, a nyelv béna. Nyitott száj. Meredten néz maga elé. A nyak merev. Mély alvás, másnap az iskolában újabb roham.”

A szexuális viselkedést befolyásoló készítmények közül 1973-ban a Schering cég forgalomba hozta a ciproteron-acetátot, egy szexualitást csökkentő, illetve gátló vegyületet Androcur néven, amely gyakorlatilag kémiai kasztrálást okoz. A libidót gátló készítmény alkalmazásának javallata a „deviáns szexuális viselkedés”, amelyet a gyermekotthonokban teszteltek. Ott ugyanis gyakori volt a nemi erőszak, de a szexualitás minden megnyilvánulását, akár heteroszexuális, akár homoszexuális aktus, akár önkielégítés formájában jelent meg, szigorúan büntették, míg végül a megelőzés (ké­miai kasztrálás) mellett döntöttek.

Az oltóanyag-kísérletekről feltűnően nyíltan cikkeztek az orvosi lapok, említést sem téve arról, hogy ezekhez bárki is a beleegyezését adta volna. A Behringwerke nevű gyógyszergyártó cégnél talált jegyzőkönyvek mutatják, hogy teljes mértékben tisztában voltak a jogi háttérrel. Különös, hogy a kísérleteket lefolytató nagy gyógyszeripari cégek ennek ellenére tökéletes biztonságban érezték magukat.

Az oltóanyag-kísérleteket csecsemőkön végezték. Tisztában voltak azzal, hogy ha a legyengített kórokozó bejut az eleve legyengült szervezetű kisbabákba, az kiválthatja a betegséget. A csecsemőotthonban olyan elhagyott, árva kisbabákat „gondoztak”, akiket nem szoptattak, és rossz körülmények közt tartottak. Sokukon kitört a betegség az oltás hatására.

Sylvia Wagner 2016 végén hozta nyilvánosságra disszertációját. Ekkor az NDR 1 Niedersachsen és a Hallo Niedersachsen riporterei is munkához láttak: azt is kiderítették, hogy Wunstorfban nemcsak gyógyszereket, hanem gyanús vizsgálati módszereket is teszteltek a gyerekeken. Ilyen volt az ágyéki csigolyánál történő gerinccsapolás során végzett levegő-enkefalográfia, amelynek során agyvizet szívtak le és a helyére levegőt fújtak, amitől az agytekervények jól láthatóvá váltak. Ezután röntgenfelvételt készítettek az agyról.

Ezt az Amerikából importált eljárást már a hetvenes években betiltották, mert elviselhetetlen fejfájással, hányingerrel, fertőzésveszéllyel és egyéb beláthatatlan szövődményekkel járt. Wunstorfban azonban a CT elterjedése ellenére is tovább folytatták, annak dacára, hogy a klinikán dolgozó, a nevük elhallgatását kérő orvosoknak feltűnt e vizsgálati módszer szokatlan gyakorisága és indokolatlansága.

Miután az NDR ezeket a tényeket is nyilvánosságra hozta, a német kormány szociális minisztériuma könnyedén elintézte a dolgot: bejelentette, hogy átfogó orvostörténeti kutatásra ad megbízást a Robert Bosch Alapítvány Orvostörténeti Intézetének.

Szó sincs semmiféle nyomozásról, a felelősök felkutatásáról, büntetőeljárás megindításáról, az áldozatok kárpótlásáról vagy legalább olyan törvénymódosításról, amely a hasonló eseteket egyszer s mindenkorra lehetetlenné teszi. Van helyette kedélyes korrajz, orvostörténeti kutatás állami megrendelésre. Cinikus dokumentálása a kegyetlen gaztetteknek.

A kutatás első eredményei azért tartogattak még néhány meglepetést. Eszerint a kísérletek elsősorban új, kísérleti stádiumban lévő pszichotrop anyagokra vonatkoztak. Olyanokra, amelyeket sem akkoriban, sem később nem hoztak forgalomba!

A kutatók oltóanyag-kísérletekre bukkantak a göttingeni egyetemi gyermekklinikán, a pszichiátriai klinikán, illetve a Vöröskereszt által üzemeltetett göttingeni csecsemőklinikán. A feljegyzések szerint az injekció beadása után a csecsemők belázasodtak, ezért elkülönítették őket. A mai napig nincs nyoma, hogy akár a szülők, akár a gyámhivatal a beleegyezését adta volna ezekhez a kísérletekhez.

Heiko Stoff, a Hannoveri Egészségügyi Főiskola orvostörténésze szerint nyilvánvaló, hogy embereken végzett gyógyszerkísérletekről van szó. Ezeket mindenfajta gyámügyi beleegyezés nélkül folytatták, és nem került sor a kockázatok, illetve mellékhatások ismertetésére sem.

A kísérleteket irányító gyógyszergyártó cégek között máig működő konszernek is vannak. Sylvia Wagner vizsgálódásai szerint a kísérletekhez a készítményeket a Behringwerke, a Parke-Davis Co., a Connaught Laboratories Toronto, a Pfizer, a Janssen, a Merck, a Schering és a Verla-Pharm cégek adták. Miközben egymást érik az állatvédők akciói, amelyek során az állatkísérletek leállítását követelik, a fejlett Nyugaton, a Német Szövetségi Köztársaságban védekezésre képtelen, kiszolgáltatott gyermekeken és kisbabákon kísérleteztek.

Hol vannak ilyenkor a sokat hangoztatott emberi jogok? Hogyan lehetséges, hogy ezekre a kegyetlen kísérletekre csak napjainkban derült fény? Miért éppen most? Ki irányította a folyamatokat? Hányan vettek részt bennük? Mi lesz a büntetőjogi felelősségre vonással? Elévülhet-e egy ekkora gaztett? Ki kárpótolja az áldozatokat? Mi a garancia arra, hogy ma nem folynak hasonló kísérletek?

Egy sor megválaszolatlan kérdés, amire egy orvostörténeti kutatás aligha adhat választ. Itt valami egészen másról van szó: Josef Mengele módszerei túlélték a harmadik birodalom bukását…