„Az EU hallgat, mert ezek a kormányok az ő politikai szövetségeseik”
Lengyelország progresszív kormánya meg akarja változtatni az ország alapértékeit, és az elfogult uniós elit szemet huny minden fölött, amit szövetségesei tesznek. A CPAC Hungary-n beszélgettünk Krzysztof Bosakkal, a lengyel parlament alelnökével, a Konföderáció párt társelnökével.
Mire számít az elnökválasztás vasárnapi második fordulójával kapcsolatban? Mi a véleménye a két jelöltről?
Nagyon szoros a verseny, ezért nem szeretnék találgatni az eredményt illetően. Bármi megtörténhet. Két jelölt van, ez jellemző a lengyel demokráciára az elmúlt húsz évben: a második fordulóba általában a Jog és Igazságosság párt (PiS) egyik embere és a Polgári Platform (PO) jelöltje kerül. A mostani két jelölt is hűen képviseli saját pártját.
Karol Nawrocki történettudományból doktorált, és köztisztviselőként dolgozott a Nemzeti Emlékezet Intézetében. Nemzeti konzervatív, és azt mondanám, kissé jobbra áll a Jog és Igazságosság párttól. A kampányban – sőt már korábban is – sok kérdésben egyetértett velünk, a Konföderációval, és némileg el is határolódott a PiS vezetésétől, amelyet nála középre húzóbbnak tartok. Rafał Trzaskowski ezzel szemben kissé balra áll a Polgári Platformtól. Ő egy progresszív, balközép jelölt. Közismerten Alex Soros hálózatának lengyel szövetségese, többször is találkozott vele, és külföldi liberális alapítványok támogatják. Rendszeresen részt vesz globalista fórumokon. Emellett Varsó polgármestere – ez Lengyelország legprogresszívebb városa.
Tehát két nagyon különböző jelöltről van szó. Nawrocki körülbelül tíz évvel fiatalabb, munkásosztálybeli háttérből jön. Egykor futballszurkoló volt, és bokszolt. Trzaskowski, a liberális jelölt inkább értelmiségi. Azok, akik nem kedvelik, gúnyosan csak „Bonjour”-nak hívják, mivel gyakran fitogtatja nyelvtudását – többek között folyékonyan beszél franciául –, és eredetiben olvas francia irodalmat. Sokan elitistának és nem különösebben szerénynek tartják.
Ha Nawrocki nyer, az komoly hatással lehet a Tusk-kormányra?
Természetesen minden választási eredménynek van hatása. De hogy pontosan milyen, azt nehéz megmondani. Úgy gondolom, a kormány és a közép-baloldali koalíció sok reményt fűz ahhoz, hogy egy progresszív elnökkel nem kell majd a vétókkal számolniuk.
Ha Nawrocki nyer, a vétó lehetősége fennmarad. De véleményem szerint ez nem jelent komoly problémát a kormány számára. Andrzej Duda elnök az utolsó két évében mindössze öt alkalommal élt vétójogával. Majdnem kétszáz törvényjavaslatot írt alá. A legtöbb törvény nem ideológiai vagy megosztó ügy – pusztán adminisztratív munka.
Úgy gondolom, a kormány Nawrocki elnöksége mellett is tudna működni. Nem igaz, hogy ő komoly akadályt jelentene. De a jelenlegi kormánynak nem elég, hogy kormányozzon – a hatalmukat a alkotmányos határokon túlra is ki akarják terjeszteni, néha még a jogi korlátokon túlra is. Emellett meg akarják változtatni azokat az alapértékeket, amelyekre a jogrendszerünk épül. Itt válik egy konzervatív elnök problémává számukra. De az én nézőpontomból ez pontosan az, amire Lengyelországnak szüksége van: valaki, aki határt szab a progresszív programnak, és megakadályozza az ország ideológiai lebontását.
Brüsszel sokat beszél a jogállamiságról – állandóan támadja Magyarországot, korábban Lengyelországot is. De úgy tűnik, ha egy kormány liberális, bármit megtehet. Az EU tényleg ölbe tett kézzel néz mindent, csak mert ők liberálisok?
Sajnos igen. Úgy gondolom, az EU rendkívül elfogult. Mindenre szemet hunynak, amit ezek a kormányok tesznek. Semmit nem kommentálnak, semmit nem vizsgálnak ki.
Ez a sok beszéd a jogi elemzésekről, a liberális értékekről, a „watchdogokról” csak a jobboldali, szuverenista, konzervatív kormányokra vonatkozik. Bármit tesznek a baloldali kormányok, az elfogadhatónak tűnik. Az EU hallgat, mert ezek a kormányok az ő politikai szövetségeseik – legyenek akár az Európai Néppárt, a szocialisták vagy a liberálisok tagjai. Számomra ez teljesen igazságtalan, és ellentmond a jogállamiság alapelvének. Nem hiszem, hogy az EU valóban a jogállamiság szerint működik. Amit látunk, az önkényes, ideológiai hatalom, amit politizált bürokraták és politikusok gyakorolnak.
Ez egy óriási hiba volt azon jobboldali, EU-párti politikusok részéről Lengyelországban és a régió más országaiban is, akik azt ígérték, hogy az unió egy világos szabályokkal működő klub, ahol igazságos bánásmódban lesz részünk. Ez az ígéret hamisnak bizonyult. Ez a pro-európai kereszténydemokrata és konzervatív vezetők súlyos tévedése volt.
Mi a pártja álláspontja a lengyel kormány Ukrajna-háborúval kapcsolatos politikájáról?
Először is, orosz háborúnak kell neveznünk, nem ukránnak – hiszen Oroszország indította el, és ukrán területen zajlik. Másodszor, úgy gondolom, az egész lengyel társadalom egyetért abban, hogy Oroszország fenyegetés, és nem akarunk oroszokat a határainkon. Megtapasztaltuk már, mit jelent, ha itt vannak – emlékszünk rá. Így hát értjük, hogy ha Ukrajna elesik, Lengyelország lehet a következő a Kreml agressziójának célpontjai között. Ezt senki sem akarja.
A vita Lengyelországban nem arról szól, hogy támogatjuk-e Ukrajnát vagy tiltakozunk-e Putyin lépései ellen. A valódi vita arról folyik, hogy meddig terjedjen a támogatás – hogyan segítsünk hatékonyan, de anélkül, hogy tönkretennénk a gazdaságunkat vagy a hadseregünket. Kritizáltuk mind az előző (PiS), mind a mostani (Polgári Platform vezette) kormány döntéseit, mert szerintünk túl messzire mentek. Lengyelország nem Európa legerősebb állama, mégis hatalmas mennyiségű fegyvert, forrást és jogi kedvezményt adott az ukrán állampolgároknak.
Mi nem ellenezzük az ukránok segítésének alapelvét. De úgy gondoljuk, a támogatásnak körültekintőnek és arányosnak kell lennie. Például sosem bíráljuk az állampolgári önkéntes segítséget – közösségi gyűjtéseket, jótékonyságot, menekültek segítését. Ez csodálatra méltó. A gondunk az állami politikával van. Különösen a jövőbeli kötelezettségvállalásokkal – például azzal az ötlettel, hogy lengyel csapatokat küldenének Ukrajnába. Mi voltunk az elsők, akik ezt bírálták, pusztán azért, mert nem vagyunk felkészülve egy háborúra Oroszországgal. Erősítenünk kell a hadseregünket és a gazdaságunkat. Emellett gazdasági érdekeink is ütköznek Ukrajnával – különösen a mezőgazdaságban (gabonapiac), az élelmiszeriparban és a közlekedésben. Ezekben az ügyekben meg kell védenünk a saját érdekeinket.
Álláspontunk tehát nem Ukrajna-ellenes, hanem Lengyelország-párti. Ugyanakkor elismerjük, hogy érdekünk – és a régió érdeke is –, hogy Ukrajna ne omoljon össze, és hogy Putyin ne győzzön. A történelem azt mutatja, hogy ha gyengeséget mutatunk, valaki más – általában Oroszország – lép be és veszi át az uralmat. Mi a békét az erő által hisszük elérhetőnek. Természetesen mindenki békét akar Ukrajna és Oroszország között. De a valódi kérdés az, hogyan lehet azt elérni. Amit hallok, abból az tűnik ki, hogy senkinek sincs világos válasza. A békéről könnyű beszélni, de nagyon nehéz megvalósítani.
